Az LMP 9 pontja az élelmiszerbiztonságért

Egészséges és minőségi élelmiszer

Az élelmiszertermelés és kereskedelem jelenlegi rendszere nem képes garantálni, hogy egészséges, azonosítható, biztonságos élelem kerüljön a tányérjainkba. Az átcímkézési botrányoktól az aflatoxinos pirospaprikán, a határértéket messze meghaladó hormon- és antibiotikum-tartalmú húsféléken át a közelmúltbeli, Kínából induló, de Magyarországot is elérő melamin-ügyig, a határértéknél ezerszer több gombaölőszert tartalmazó salátákig vagy a dioxinos ír sertéshúsig terjedő lista meggyőző bizonyíték arra, hogy csak sejtéseink lehetnek arról, mi kerül az asztalunkra. Élelmiszerünk tekintetében különösen védtelenek vagyunk, miközben egészségünk, életminőségünk nagymértékben függ tőle.

Környezeti hatások

Az egyre nyilvánvalóbbá váló káros környezeti hatások (természetes élőhelyek kiterjedt megsemmisítése, éghajlatváltozás, talajpusztulás, talaj- és vízszennyezések, stb.) egyértelművé tették, hogy a jelentős fosszilis energiafelhasználáson, vegyszerezésen, gépesítésen és a biotechnológián (pl. génmanipuláción) alapuló intenzív mezőgazdaság nem veszi figyelembe az ökológiai korlátokat, ezért hosszútávon nem fenntartható. A monokultúrás növénytermesztés konfliktusban van a környezeti folyamatokkal, ezért csak intenzív vegyszerezéssel, beavatkozásokkal, energiabevitellel tartható fenn, ami viszont komoly terhelést jelent a természetes rendszereknek. Különösen problémás az ún. „érzékeny természeti területek” rendszere, melyek különösen sérülékenyek, és degradációjuk belátható időn belül korlátozhatja a mezőgazdasági termelésre való alkalmasságukat. Ez az agrármodell a rövidtávú termelés- és profitnövelés érdekében tönkreteszi az ökológiai rendszereket, a tájat, rontja a következő évtizedek egészséges élelmiszertermelésének esélyeit, és ezáltal megsemmisíti a jövő generációk életfeltételeit.

Társadalmi hatások

A globális élelmiszerár-emelkedés megmutatta, hogy a szabályozatlan piac, a globális kereskedelem és az exportra termelő agrárium érdekeinek előtérbe helyezése súlyos humanitárius válsághoz vezet. Emberek tömegeit foszthatja meg élelmüktől, alapvető létfeltételeiktől, a helyi fogyasztókat ellátó helyi termelőket kiszoríthatja földjeikről. Csökken a vidék jövedelemtermelő- és népességmegtartó-képessége, fokozódik az elvándorlás, a megmaradó települések tartós gazdasági és szociális válsággóccá válnak. A természettel együttműködő gazdálkodási módok megszűnnek, a hagyományos tájak – és az általuk képviselt kulturális és ökológiai értékek – eltűnnek.

Ebben a helyzetben nem elég a tüneteket kezelni. Újra kell gondolni az egész mezőgazdasági termelés és a fogyasztás folyamatát és kapcsolatait.

A Lehet Más a Politika (LMP) javaslatai

A táji és ökológiai viszonyokhoz alkalmazkodó, a helyi társadalmat erősítő mezőgazdaságra van szükség, amely biztosítja, hogy a fogyasztókhoz egészséges és megbízható élelem kerüljön, és javítja a vidék népességmegtartó képességét.

1. A társadalmi és környezeti szempontokon alapuló, fenntartható gazdálkodási módszerek előnyben részesítése. Mind a termelés környezeti következményei, mind az élelmiszerek egészségre gyakorolt hatásai tekintetében az ökológiai gazdálkodás jelenti a legjobb megoldást, ami megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszert szolgáltatna a hazai lakosságnak, és nagy beltartalmi és élvezeti értékű termékek előállítását teszi lehetővé. A hazai termelők körében támogatni kell az ökológiai gazdálkodás elterjedését, és segíteni a termékek eljutását a hazai piacokra. Öt év alatt további százezer hektárnyi terület ökológiai gazdálkodásra való átállását tartjuk kívánatosnak, a már működő támogatási programokra alapozva. Meg kell alkotni a magyarországi gyakorlatban szinte ismeretlen, illetve nem megfelelően meghatározott integrált növénytermesztési módszereket szabályzó rendeletet, hogy a jövőben csak az ilyen módszerek kaphassanak támogatást ezen a címen.

2. Erős hatóságok. A kétes eredetű és minőségű, szennyezett, hamisított, egészségre veszélyes élelmiszerek piacra kerülését csak egy hatékony, kellő apparátussal rendelkező ellenőrző és engedélyező hatósági rendszer tudja biztosítani. Meg kell erősíteni az élelmiszerbiztonságot ellenőrző hatóságokat, a Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatal valamint a Növény és Talajvédelmi Szolgálatok létszámát és költségvetésének reálértékét a megfelelő működőképességüket biztosító, 2005-ös szintre kell visszaállítani. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal szolgálat területi szerveit, az állategészségügyi hatóságokat és a népegészségügyi szolgálatot szintén meg kell erősíteni. Javítani kell együttműködésüket, az információk nyilvántartását, áramlását és nyilvánosságát, hogy az ellenőrző eljárások, a gyanús termékek felkutatása és piacról való kivonása felgyorsuljanak, és minimalizálni lehessen a fogyasztásuk valószínűségét. Az élelmiszerekben talált vegyszermaradékok vizsgálatának eredményeit naprakészen, nem hónapos csúszásokkal kell nyilvánosságra hozni.

3. A veszélyes anyagok betiltása. A növényvédőszerek, élelmiszeradalékok okozta egészségi kockázatok sokszor kevéssé ismertek, a nagy vegyipari cégek és lobbicsoportok eredményesen tudják érvényesíteni érdekeiket, gyakran a fogyasztók rovására. Felül kell vizsgálni a Magyarországon engedélyezett növényvédőszerek és élelmiszeradalékok listáját, és a környezetre vagy az egészségre kockázatot jelentő, más országokban már betiltott termékek és anyagok engedélyeit vissza kell vonni. A rákkeltő anyagok mellett, a hormon- és az idegrendszer működését károsító anyagokat sem engedhetjük be az országba. Emellett nem szabad további derogációkat kérni az EU által betiltott káros növényvédő szerekre.

4. Helyi, hazai termékek támogatása. Az élelmiszerlánc rövidítése az egyik legbiztosabb módszer a kockázatok csökkentésére. Ösztönözni kell a helyi kereskedelmet, a helyi fajták nemesítését, fenntartását és termelését. Le kell bontani az ennek útjában álló, sokszor az EU irányelveknél is szigorúbb, felesleges szabályozókat, meg kell teremteni és támogatni kell a termelőket és a fogyasztókat közvetlenül vagy néhány lépésben összekötő élelmiszerkereskedelmi útvonalakat. A születéstől a munkáig legyen perspektíva a vidéki életforma, ez csak úgy lehetséges, ha a vidék értékeire alapozott szolgáltatások-, értékek megújítva kerülnek piacra és képeznek olyan vásárlóerőt, amely helyben tartja az ott élőket. A megtermelt jövedelem és értéktöbblet minél nagyobb része maradjon a helyi lakosságnál.

5. A bevásárlóközpontok visszaszorítása. A nagy bevásárlóközpontok, hipermarketek a hazai termelők, a rövid élelmiszerlánc, az azonosítható származás helyett sokszor éppen ennek ellenkezőjét kínálják. Sokszorosan újraexportált, szinte felkutathatatlan eredetű, több ezer kilométert utaztatott termékeket a világpiacról, amelyek gyakran gyanúsak és rossz minőségűek, valamint a helyi termelők kiszorítását a kereskedelemből. Ezért a helyi piacok és kereskedelem támogatása mellett gátat kell szabni az áruházláncok térhódításának, ösztönözni kell őket a hazai, helyi termékek arányának növelésére a kínálatban, szigorúan ellenőrizni kell beszerzési forrásaikat és az áruk minőségét.

6. A hazai fajták elterjesztése. A sokféle hazai élelmiszernövény-fajta által képviselt genetikai változatosság, (amely sok esetben a szélsőséges időjárási körülményekhez való alkalmazkodást is lehetővé teszi) táplálkozási értékük, a hazai ökológiai viszonyokhoz való illeszkedésük pótolhatatlan és megőrzendő kincs. A tájfajta növényeket és a felettük való közösségi rendelkezést a nemzetközi egyezményekkel (Biodiverzitás egyezmény, FAO Genetikai erőforrás egyezmény) összhangban meg kell őrizni, szélesebb körben való termesztésüket elő kell segíteni, rájuk épülő nemzeti nemesítési és vetőmag-termesztési programokat kell indítani. Könnyíteni kell a tájfajták regisztrációját és forgalmazását, de meg kell előzni a nemesítési alapanyag készlet magánkézbe kerülését.

7. Megélhetést nyújtó vidék. A vidék jövedelemtermelő-képességének javítása érdekében a helyi, foglalkoztatás-bővítő mezőgazdaság támogatása mellett segíteni kell a falusi öko- és gasztroturizmus fejlesztését, az ehhez szükséges programkínálat és infrastruktúra kialakítását.

8. GMO-mentes Magyarország. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a genetikailag módosított élelmiszernövényekre vonatkozó hazai termesztési tilalom fennmaradjon, és támogatjuk más EU-tagállamok hasonló tilalmait. A GMO-mentesség jelenleg Magyarországon nem csupán ökológiailag kívánatos cél, hanem a gazdasági racionalitás is ezt diktálja, hisz se a magyar, se az európai lakosság döntő többsége nem kíván genetikailag módosított élelmiszernövényeket fogyasztani, és a magyar vetőmagexport erejét is a GMO mentességünk adja

9. A támogatások helyes elosztása. Az EU forrásait a nagyipari mezőgazdaság támogatása helyett a fenti célok elérése érdekében kell hasznosítani. Át kell csoportosítani a termeléshez köthető támogatások jelentős részét a komplex vidékfejlesztési, agrár-környezetvédelmi, vidéki életminőséget javító intézkedések támogatására. Ez megteremtheti az anyagi bázist a fenti célok eléréséhez.

Forrás: gondola.hu