Aki már nem bízik a külföldről behozott élelmiszerekben, az próbáljon hazait vásárolni. Ha az sem tűnik megbízhatónak, akkor még mindig ott a kert…

Az elmúlott esztendő utolsó heteiben sok aggodalmat okozott és vitát provokált egyes importált élelmiszerek kifogásolható, sőt olykor riasztó minősége. A jogos, fogyasztói kifogások szinte kivétel nélkül külföldről származó készítményekre vonatkoztak, ami számos ember gondolataiban a globalizáció, a nemzetközi kereskedelem káros voltát erősítette meg. Pedig a hiba nem itt, hanem a felelőtlenségben, a szabályok és törvények áthágásában keresendő és található meg.

Az élelmiszer-biznisz óriási felelősség

Élelmiszerrel kereskedni nagy felelősség és fokozott szakmai teljesítményt igénylő feladat, amelynek ősrégi hagyományai vannak, hiszen gabonát, húst, bort, fűszereket, teát, kávét évezredek óta szállítottak a kereskedők nemcsak országok, de földrészek között is. Vajon mi az akadálya annak, hogy ez ma is olyan biztonságosan és szabályozottan történjék, mint három-négy évszázaddal korábban?

Miért keressünk hazait?

De globalizált kereskedelmet csak a szabályok szigorú betartása mellett lehet zavartalanul folytatni. Az árucserét pedig nemcsak az írott törvények, hanem főként a piac szabályozza: csak azt érdemes importálni, amit mi nem tudunk olcsóbban és jobb minőségben megtermelni. És ahol csak egy lehetőség van rá, exporttal kell az importot ellentételezni!

Azt hiszem el, amit látok!

És, hogy a saját területünkön maradjunk: a magunk, két keze munkájával megtermelt gyümölcs, szőlő, zöldség talán a legmegbízhatóbb, hiszen arról tudjuk, hogy mivel permeteztük, mivel trágyáztuk, hogyan állítottuk elő, mikor takarítottuk be. Mert bizony a frissen, a fáról leszedett gyümölcsnél, a hajnalban a földből kihúzott hónapos reteknél nincs frissebb és jobb ízű termény!

Ne felejtsük el, amit megtanultunk!

Valami hasonló gondolatok motoszkáltak az agyamban a minap is, amikor Békéscsabán jártam Krajcsó Pál mesternél, aki évek óta a díjnyertes csabai kolbász “alkotója”. Amikor éppen a füstölőből frissen kiemelt kolbászt kóstoltuk, megérkezett a házigazda veje, aki jóhírű kórházi orvos. Autója csomagtartójában tisztes mennyiségű, az előző napon saját maga által készített, házi kolbászt, szalonnát, sonkát hozott füstölés céljából és elmondta, hogy gyermekei határozott kérésére fogott hozzá a sertésvágáshoz- és feldolgozáshoz, nehogy ez az ősi, nemes mesterség a családban megszakadjon.

Szerző/Forrás: Dr. Bálint György