Az utóbbi hónapokban Németországban és Ausztriában is rendszeresen téma volt a sajtóban az úgynevezett „műsajtok“ és „műsonkák“ megjelölése, amelyek a vendéglátásban és a kereskedelemben egyaránt jelen vannak.

Elsősorban a fogyasztóvédők követelnek pontosabb termék-megjelölést, hogy elkerülhető legyen a vásárlók félrevezetése. A probléma Magyarországon is aktuális, hiszen ilyen termékeket a közösségi kereskedelem során hazánkban is forgalomba hoznak.

Az EU államaiban csak olyan terméket szabad „sajtnak“ nevezni, amely tejből készült, és az ilyen termékhez tilos például növényi zsírt hozzáadni. A „sonka“ fogalmának meghatározásáról nincs egységes európai szabályozás.Egyes tagállami szabályok, mint pl. az osztrák Codex Alimentarius (Élelmiszerkódex) vagy a Magyar Élelmiszerkönyv azonban meghatározzák, hogy mely termékek hívhatók „sonkának“, és hogy ezeknek a termékeknek pl. milyen magas lehet a víztartalma. Ezek a szabályok azonban az egyes tagállamokban gyökeresen eltérnek egymástól.

A kereskedelemben is elérhetők olyan, sajtot helyettesítő termékek, amelyek nem tejből készültek, hanem többek között növényi zsírból, vízből, ízfokozókból és más hozzáadott anyagokból. Ezt az egészségre ártalmatlan sajt-imitációt a kereskedelemben ennek megfelelő megjelöléssel kellene ellátni. Különösen tilos a „sajt“ szót a termék megjelölésére használni.

A gyakorlatban ezeket a termékeket sokszor „pizza-feltétnek“ vagy „pizza-mixnek“ nevezik. A vendéglátóiparban, ahol ezeket a termékeket – elsősorban költségkímélési okokból – szintén használják, tilos olyan benyomást kelteni, hogy az ételt igazi sajttal készítették és tálalták a vendégnek, ha ez nincs így (pl. nem nevezhetik paradicsomos, sajtos pizzának a terméket, ha a feltét nem sajtból készült).

A fentiek betartásával a hatályos jogszabályok követelményei alapvetően ki lennének elégítve. Felmerül azonban a kérdés, hogy ez elegendő-e ahhoz, hogy a fogyasztó ne legyen megtévesztve az ilyen jellegű termékek összetevőivel kapcsolatban. Ugyanis egy ilyen műsajt külső megjelenése nem igazán különbözik egy igazi sajtétól. Különösen problémás, ha ezeket a termékeket az élelmiszer-boltokban a tejtermékek közvetlen közelében (pl. azon a hűtőpulton, ahol egyébként a sajtok vannak) kínálják eladásra.

A sonkákkal kapcsolatban szintén többször előfordult Magyarországon, hogy nem tartották be az összetételre vonatkozó törvényi szabályokat. Így a kereskedelemben egyre több olyan sonkajellegű termék bukkan fel, amely a megengedettnél több vizet tartalmaz, illetve amely egybefüggő húsdarabok helyett hozzáadott húsdarabkákat, vizet és összekötőanyagot tartalmaz.

Nálunk is aktuális

„Magyarországon még nem folyik olyan mértékű vita a helyettesítő termékek megjelölésével és az élelmiszerek összetételével kapcsolatos szigorúbb szabályokról, mint nyugati szomszédunknál vagy Németországban” – mondja Torsten Braner, az enwc nemzetközi jogi tanácsadó budapesti partnere.

A közösségi jogász szerint a téma azonban ugyanúgy aktuális, hiszen ezeket a termékeket a közösségi kereskedelem során természetesen Magyarországon is forgalomba hozzák. Így előbb vagy utóbb Magyarországon is fel fog merülni, hogy miképp kellene kezelni ezt a kérdést – különösen fogyasztóvédelmi szempontból. „Arra azonban nem kellene várni, hogy a közösségi jogalkotás adjon egyedül megoldást erre a problémára” – véli a szakember.

Forrás: VG Online