A Magyar Nemzet mai száma szerint brémai Applica nevű élelmiszer ellenőrző laboratórium két hazai méz csomagoló termékében antibiotikum maradványokat, név szerint szulfadimetoxint és trimetoprimet talált. Ez meglehetősen lesújtó hír, a hazai méz mindennapjaiban ritkán fordulnak elő ilyen antibiotikum szennyezéssel kapcsolatos problémák. Ha megalapozott a történet, akkor mind a szennyezés, mind a lap hasábjain megjelent cikk nagyon sokat fog ártani a magyar méz hírnevének…

Azonban nem tudok szó nélkül elmenni a Magyar Nemzet e cikk mellett. Nem a hír tartalmát vitatom, hanem a hozzá nem értő újságírói túlzásokkal van problémám. Sajnos a cikk azon kívül, hogy a két cég nevét vastagon szedve világgá kürtöli, demagóg, hozzá nem értő módon túlzó állításokat tesz. Vegyük sorra tényszerűen a  dolgokat.

1. A brémai laboratóriumban minden mézmintát bevizsgálnak, amire megrendelést adnak le. Ez a laboratórium a világ legjobban felszerelt mézvizsgáló intézete, de csak egy vállalkozás, tehát bárkinek dolgozik, aki megbízza. Feltételezem, hogy ha én elküldenék postán egy kis méz mintát a labornak, akkor elvégezné a kért vizsgálatokat. De jelen esetben ki küldte a mintákat Brémába, a Magyar Nemzet újságírója, vagy valaki a konkurenciától? Mi garantálja, hogy azok a minták sértetlenek voltak? Mit tartalmazott az üveg? Valóban a gyártó termékét? Sok itt a kérdőjel és sajnos sok a lehetőség a manipulációra. Ezt a kérdést igen egyszerű áthidalni: közjegyzővel hitelesített, vagy hatósági mintavétel. E kettő közül valamelyik kell ahhoz, hogy az a minta hiteles legyen. Enélkül az egész hajcihő fabatkás sem ér, enélkül az ügy védhetetlen…
2. Tegyük fel, hogy sértetlen, a gyártó mézét tartalmazó, eredeti, bontatlan üvegek kerültek ki Brémába. A labor megvizsgálja a magyar méz mintákat, ez eredményekről készít egy jegyzőkönyvet, amit átad a megrendelőnek. A megrendelő (jelen esetben az újság) az eredményeket a saját szakállára nyilvánosságra hozza. Ha nem volt akkreditált a mintavétel, nem volt jelen közjegyző, akkor egy igen komoly rágalmazási pert kockáztat… És nagy valószínűséggel el is fogja veszíteni.
3. Tegyük fel, hogy valóban voltak antibiotikum maradványok a mézmintákban. Hogyan kerültek bele? A méz esetében sok technológiai hibát lehet véteni. De az antibiotikum szennyezés egyértelműen a méhész hibája, és nem a csomagolóé, mert a méhész kezelte a tiltott szerrel a méheit, a kaptárban került a mézbe a gyógyszer. És itt két nem is akármilyen anyagról van szó. Egyik sem engedélyezett a méhek kezelésére, nem véletlenül. Mindkét anyagot a sertések és szarvasmarhák baktériumos betegségeinek kezelésére használják. A mézben egyértelműen semmi helyük sincs. Az ilyen anyagokat tartalmazó méz egyértelműen veszélyes.
4. Más kérdés, hogy bár a méhész a hunyó, az élelmiszerláncról szóló 2008. évi XLVI. törvény szerint „az élelmiszer biztonságosságáért és minőségéért az élelmiszer előállítója […] a fogyaszthatósági, illetve a minőségmegőrzési időtartam lejártáig felelős”. Azaz, függetlenül attól, hogy a méhész hibájából került-e a mézbe az antibiotikum, a termék forgalomba hozója, tehát jelen esetben a két mézcsomagoló cég a felelős. Hiszen egy jól működő rendszerben a méz alapanyag vizsgálatakor ki kellett volna derülnie az antibiotikum szennyezettségnek.
5. Kit fognak felelősségre vonni? Hivatalosan a mézcsomagoló cégeket vonnák felelősségre. De nem fogják, mert a mintát nem a hatóság vette, a vizsgálatot nem a hatóság rendelte meg. Így szankció nem várható, természetesen. Csupán a gyártó jóindulatán múlik, hogy a saját termékét, a jó hírnevének megőrzése érdekében visszahívja. És itt vannak még egyéb finomságok:

Képzeljük el, hogy a hatósági mintavételt követően, a hivatalos, hatósági jegyzőkönyvek a két gyártó mintáiban antibiotikum jelenlétét mutatták ki. Erről értesítik a gyártót, aki az adott gyártási tételszámmal (LOT-számmal) jelölt terméket és azokat a termékeket, amelyek ugyanazok alapanyagok valamelyikéből készült, a boltokból visszahívja. Azaz egyértelműen nem a gyártó összes termékét! Azaz ha az L-0001 azonosítóval ellátott termék antibiotikumot tartalmazott, de a polcon van még az L-0002 azonosítójú termékéből is, ami egészen más alapanyagból készült, akkor az a polcon maradhat. Tehát ezért érezzük úgy az ilyen botrányok alkalmával, hogy a gyártó kifogásolt termékeit még mindig árusítják…

Egy ilyen hibáért nem fogják az összes terméket visszahívni, a céget bezárni… Nem is lenne jogszerű. A Mezőgazdasági szakigazgatási Hivatal pedig nem intézkedhet, csak jogszerűen és megalapozottan.

Nos, nézzük mi várható most. Valószínűleg a két gyártó (akiről nem állítom, hogy feddhetetlenek, elég gyakran felmerült a nevük különböző mézbotrányok kapcsán) visszavonja a termékeit a polcról, és bukik néhány százezer forintot egy hét alatt.

A hatóság a balhé elkerülése végett kiküldi a helyi állatorvost egy hatósági mintavételre és egy ellenőrzésre, de természetesen már nem abból a tételből fognak mintát venni, amiből a Magyar Nemzet, így tehát a hatósági vizsgálat eredménye negatív lesz.

Mi pedig esszük tovább a mézet, azt a statisztikai 40 dekát évente. Ki a piacról (estenként a termelő antibiotikumos mézét), ki pedig a nagyáruházból a  cégek esetleges hamisítványait. A konkurens cégek pedig dörzsölik a kezüket, mert igen sikerült! Holnap pedig egy másik újság szerkesztői őket keverik bele egy ugyanilyen kétes botrányba…