A ma ismert házi kacsa a hazánkban általánosan elterjedt tőkésréce nemesítéséből keletkezett. A világon először feltételezhetően a Távol-Keleten, Kína területén történt az első háziasítás, Dél-Európában i.e. 1500-ban, majd Európa többi részén a kora középkorban kezdődött el a kacsatartás. A ma ismert és fogyasztott kacsák nagyüzemi körülmények között több mint háromszor akkora testtömeget érnek el, mint vad társaik. A kacsahús leginkább Európában és Kínában örvend nagy népszerűségnek, a világ kacsaállományának 60-65%-át Kínában tartják. Itt a kacsát tojástermelésre is hasznosítják, ez Európában a Salmonella fertőzések miatt nem terjedt el. A pekingi kacsa világhírű, Kínában az egy főre jutó fogyasztás bőven meghaladja a csirkehúsét. A kacsa népszerűtlenségének egyik oka, hogy testtömegének nagy részét a csontok teszik ki, illetve húsa szívós, rágós, és kis tömegű. Léteznek speciális fajták, pl. a háziasított pézsmakacsa, vagy mosúsz kacsa (Moscovy kacsa), ami mellre és combra nemesített fajta. Ennek a fajtának húsa vörös színű, száraz, kevésbé zsíros, emiatt roppant keresett.

Jellemzői:

A csirkéhez hasonlóan a kacsa néhány (6-8) hetes kortól vágható, ezt nevezzük pecsenyekacsának. A hús felhasználásától függően idősebb korban is, akár 16 hetes korukig kivághatók. A hízott kacsákat 3-4 hetes töméses kényszerhízlalás után dobják piacra. A kacsahús magas fehérjetartalmú fehér hús. Íze jellegzetes, ősi, vad aromákat is tartalmaz. Igen zsíros baromfihús, de nagy mennyiségben telítetlen zsírsavakat is tartalmaz. A felnőtt hízott kacsa bőr alatti zsírtömege a teljes testsúly 20%-át is elérheti. A friss hús a fagyasztást jól bírja, -20°C alatt tárolva akár egy évig is eltartható.

A házi kacsa fontos piaci terméke a húson túl a hízott kacsamáj. A legtöbb kacsafajta kényszerhízlalással a libához hasonlóan nagyméretű, 200-250 g-os májat képes növeszteni. A sötétbarnás színű kacsamáj ízében és mértében is elmarad a jóval világosabb hízott libamájtól, leginkább konzervipari alapanyagként hasznosul. A pézsmakacsa mája azonban jóval nagyobbra hizlalható (400-500 g), világosabb, a libamájhoz hasonló. Minőségben megközelíti azt, de nagyobb a sütés közben fellépő olvadási vesztesége. A Ny-európai piacon a mosúsz kacsa mája nagyon elterjedt csemege. A jól hízott kacsamáj külső megjelenésre sima felületű, nincsenek rajta vörös foltok, egyéb külső hibák. Tapintása szilárd, de rugalmas, nagyobb nyomására keletkező horpadást megtartja.

Élettani jelentősége:

A kacsahús azon túl, hogy jó fehérjeforrás, nagy mennyiségben tartalmaz riboflavint (B2-vitamin), niacint (B3-vitamin) és foszfort, továbbá vasat, cinket és thiamint (B1-vitamin). A bőrétől és az az alatt lévő zsírrétegtől megfosztva alig több zsírt tartalmaz, mint a csirkemell.