Az articsóka (Cynara scolymus) szubtrópusi eredetű évelő bogáncsféle, hazánkban még nem igazán elterjedt növény, vitatott, hogy zöldség, vagy gyümölcs kategóriába sorolható inkább. Ránézésre igen bizarr külsejű szúrós növényen fejlődik a nagy pikkelyszerű levelekből álló virágbimbó, ami alkalmas a fogyasztásra.

Eredete

Legnagyobb elterjedése jelenleg a Fölközi-tenger vidékén van, ahová feltételezhetően arab közvetítéssel került a Közel-Keletről. Az ókori görögök és rómaiak már ismerték, fogyasztották, gyógynövényként alkalmazták. A nevének eredete is feltételezhetően görög. Magyarországon már a XIX. században ismert volt, de főként fagyérzékenysége miatt termesztésével alig-alig foglalkoztak. Az Észak-amerikai kontinensre európai bevándorlóknak köszönhetően jutott be, elsőként Kaliforniában kezdték termeszteni. A XV. Századtól terjesdt el Európa különböző részein, legfőképp Angliában és Franciaországban, ahol az ínyenc nemesség kiváltáságnak számított ennek a bimbónak a fogyasztása. A világ legjelentősebb articsóka termőterületei az európai mediterrán országokban, Görögországban, Olaszországban, Franciaországban, Marokkóban, Algériában vannak. Különböző termesztett fajták ismertek világszerte, a legismertebb a Green Globe, a Violetta és a Purple Roscoff.

Jellemzői

Fészkes virágzatú, lágyszárú, 60-100 cm magasságot elérő évelő növény. Elhúsosodott virágkezdeményét, annak fészekpikkelyeit fogyasztjuk. Virágkezdeménye a második évtől képződik és igen erőteljes fejlődésű. A felnyílott virágok már durvák, rostosak, és fogyasztásra alkalmatlanok. A virágkezdemény legértékesebb része a kemény, húsos virágzati alap. A virágok kék színűek és júliusban, augusztusban nyílnak. Szép virága és érdekes levélzete miatt az articsóka mutatós kerti dísznövény is. Szakszerű termesztés mellett kétszer, késő tavasszal és késő ősszel fejleszt fogyasztásra alkalmas bimbókat.

Betakarítás, felhasználás

Annak ellenére, hogy a virág pikkelylevelei keményeknek és durvának tűnnek, könnyen és jól párolhatóak, bár ennek a zöldségfélének igen sok a főzései vesztesége, mert a legjobban hasznosítható része csupán a bimbó közepe, az úgynevezett „articsókaszív”. A frissen szedett articsóka bimbó zsenge, hűtőben szedést követően maximum egy hétig tárolható, sajnos nem tartozik a kifejezetten jól tárolható zöldségfélék közé. Fogyasztás előtt mindenképpen jól pároljuk, vagy főzzük meg, a puha articsóka levelek kötetként, salátaként, vagy magukban különböző szószokkal, öntetekkel fogyaszthatók. A pároláshoz érdemes enyhén citromos vizet használni, mert a bimbó pillanatok alatt megbarnul. Szerte a világon, köszönhetően a nagy népszerűségnek, fagyasztva is gyakran előfordul, és néhány konzervüzem „bébi” articsóka néven, marinálva vagy saját levében zsenge bimbókat tartalmazó konzervet is piacra dobott.

Élettani jelentősége

A növény igen gazdag ballasztanyagokban, káliumban, foszforban, magnéziumban, vasban és folsavban. Tartalmaz fehérjét, szénhidrátot, zsírt, nátriumot és kalciumot is, valamint A-, B2-, és sok C-vitamint. Kedvező élettani hatását többek között az máj- és epeműködéssel kapcsolatban és a koleszterincsökkentő, emésztést javító hatásával bizonyították.

Antioxidáns tartalma is jelentős, megtalálható benne a kvercetin, rutin, antociánok, galluszsav, luteolin stb.