Az avokádó körte formájú zöldség, különböző vastagságú a zöldtől a lilásfeketéig változó színű héjjal. A belső ehető, semleges, enyhén dióaromájú hús zöldessárga, vajszerű, krémes. Az avokádót aligátorkörtének is nevezik, egyes szakirodalmak a gyümölcsökhöz sorolják, ez a besorolás vitatott.

Eredete:

Az avokádó Dél- és Közép-Amerikában honos növény. Formájára utalva elnevezése az azték „ahuacatl”, azaz „here” szóból származik. Jelenleg az USA-ban, Mexikóban, a Karib-térségben, Indonéziában, Új-Zélandon és Izraelben termesztik nagy mennyiségben. A legismertebb avokádó fajták világszerte az egész évben termő Hass, és a téli hónapokban beérő Fuerto, Zutano, Bacon.

Jellemzői:

Az avokádófa a babérfélék családjába tartozó 10-15 méter magasra megnövő örökzöld fa. A fának hosszúkás, ovális 10-30 cm hosszúságú levelei vannak. A fajtától függően a termés mérete változó lehet a néhány grammostól az 1-2 kg-os példányokig. A gyümölcsök kettesével csüngenek a fa ágain.

Betakarítás, felhasználás:

Az avokádó akkor friss, ha héja könnyen benyomható, de nem túl lágy. Utóérő, szobahőmérsékleten, papírzacskóba téve néhány napig érlelhető. A leszüretelt gyümölcsöt gyorsan fel kell használni, mert a hús gyorsan barnul, tanácsos a barnulást citromlé hozzáadásával megelőzni. Az enyhe dióízű termés számos saláta alapanyag lehet.

Élettani jelentősége:

B vitaminokban, K-vitaminban gazdag, nagy mennyiségben tartalmaz egyszeresen telítetlen zsírokat, így az alacsony koleszterinszint kialakításában jelentős szerepe van. Magas káliumtartalma a vérnyomás szabályozásában, jelentős folsav tartalma pedig különböző szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésében játszik szerepet.

Nemrégiben kimutatták, hogy az avokádó jelentős védelmet nyújt az emlőrák és a prosztatarák bizonyos fajtái ellen. Ezt a hatást a lutein nevű karotinoid és a kapcsolódó karotionoidok (zeaxanthin, alfa-karotin, béta-karotin) és a jelentős mennyiségű K-vitamin tartalomnak tulajdonítják.