A brokkoli (Brassica oleracea convar. botrytis var. Italica) a káposztafélék családjába tartozó, igen kedvelt, népszerű zöldségnövény, a karfiol és a kelbimbó legközelebbi rokona.
A termesztése Olaszországból ered, a nevének (broccolo) jelentése „káposzta sarj”.

Eredete:

A brokkoli eredetét az ókori Rómában és Görögországban (Kréta szigetén) találjuk meg. A korabeli források szerit a rómaiak igen kedvelték a vad káposztát, ami a leírások alapján a mai brokkoli őse lehetett. A rómaiak hódításaik során vitték tovább a növényt a Közel-Keletre, ahol hamarosan nagy népszerűségre tett szert, mint ehető virág. Az Egyesült Államokba az 1900-as évek elején Észak-kaliforniai olasz bevándorlóknak köszönhetően jelenik meg. Kalifornia napjainkban is a világ egyik legjelentősebb brokkoli termesztő vidéke, Európában Spanyolország és Portugália büszkélkedhet a legnagyobb termesztő területtel. Népszerűsége az 1970-es években teljesedett ki, hazánkban is ekkor vált ismertté.

Jellemzői:

A brokkoli a karfiolhoz hasonlóan magról szaporítható egynyári növény, ami akár 40-60 cm magasra is megnőhet. A növényből a virágzat szárát és magát a virágzatot fogyasztjuk. A karfiolhoz képest a rózsákat tartó „szárak” hosszabbak, így a rózsa lazább szerkezetű. Fajtától függően a vetéstől számított 80-120 napot követően a termés betakarítható. Az túlérett brokkoli virágok elfásodnak a megnövekedett lignintartalom élvezhetetlenné teszi a terméket. Termesztése során a fagyot jól tűri, a vízigénye nagy, fényigénye közepes, a tűző napot jól viseli.

Betakarítás, kezelés, tárolás:

A brokkoli rózsáit akkor szedjük, amikor elérte teljes méretét, de a bimbók még zártak. A főrózsa kivágása után a növény oldalrózsákat fejleszt, de méretük már lényegesen kisebb. A jó minőségű friss brokkoli rózsák szárazak, kemények, ropogósak, egységes sötétzöld színűek, sárga foltoktól mentesek. A virág fellevelei élénk színűek és nem fonnyadtak. Szezonja novembertől márciusig tart, de ropogós rózsáit fagyasztva bármikor fogyaszthatjuk. A friss növényt hűtőben nyitott zacskóban néhány napig tárolhatjuk, igen romlandó. A fagyasztást jól bírja, nyersen és párolva is. -20°C alatt tárolva akár egy évig is fogyasztható marad.

Élettani jelentősége:

Felhasználási területe nagyon változatos, hiszen savanyúságnak, köretnek, levesnek vagy spárga módjára főételnek egyaránt elkészíthető. Igyekezzünk a feldolgozás, párolás során csak rövid ideig, maximum 10 percig melegíteni, hogy megőrizzük értékes vitamin és ásványi anyag- tartalmát.

A brokkoli A- és C- és K-vitaminban igen gazdag, de folsav, kálium, kalcium, élelmi rost és foszfortartalma is jelentős.

A brokkoli több mint 30 antioxidáns hatású anyagot tartalmaz, ezek különböző indolok, bioflavonoidok. A legfontosabb hatóanyagának a karfiolban és a káposztában is megtalálható szulforafán nevű kéntartalmú vegyületet tartják. A warwicki egyetem kutatóinak megállapításai szerint a cukorbetegség hatásainak csökkentése során ez a vegyület ugyanis elősegíti az ereket védő enzimek termelődését, és csökkenti a jelentős sejtkárosodást okozó molekulák szintjét. A szulforafánnal folyó kísérletekben a kezelés hatására ez a vegyület számos mechanizmuson keresztül akadályozta a mell- és vastagbélrák további terjedését. Kísérletekben bizonyították továbbá, hogy elősegíti bizonyos védőenzimek termelését a szervezetben; ezek segítenek a rákkeltő anyagok kiválasztásában és megelőzik a rákhoz vezető sejtkárosodást.

További fontos hatóanyagként kell még megemlíteni az izotiocianát nevű fitovegyületet, ami májdaganat sejtjeiben hatékonyan fellép a sejtburjánzás ellen és serkenti az apoptózist. Általánosságban pedig, mint természetes katalizátorok a máj működését serkentik, amely így olyan enzimeket és egyéb bioaktív anyagokat termel, amelyek hatékonyan veszik fel a harcot a tumoros sejtek ellen.