Az uborka (Cucumis sativus) az egyik legnépszerűbb zöldségnövény a magyar kertekben és gazdaságokban, frissítő íze és sokoldalú felhasználhatósága miatt. A hagyományos szabadföldi termesztés mellett egyre többen fedezik fel a fóliasátras uborkatermesztés előnyeit, különösen, ha a cél a korai, bőséges és kiváló minőségű termés elérése. A fóliasátor nem csupán a hideg ellen nyújt védelmet, hanem egy kontrollált környezetet biztosít, amelyben az uborka optimális körülmények között fejlődhet, jelentősen meghosszabbítva a tenyészidőszakot és növelve a hozamot.
A korai termés elérése számos előnnyel jár. Egyrészt a piaci ár sokkal kedvezőbb a szezon elején, ami gazdaságilag vonzóvá teszi a beruházást. Másrészt a saját fogyasztásra termesztők számára a tavaszi friss uborka igazi csemege, amely már hetekkel a szabadföldi termés előtt asztalra kerülhet. Ehhez azonban nem elegendő pusztán egy fóliasátor felállítása; a sikerhez komplex tudásra, gondos tervezésre és precíz kivitelezésre van szükség, a fajtaválasztástól kezdve az öntözésen és tápanyagellátáson át a növényvédelemig.
Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk, hogyan valósítható meg sikeresen az uborka termesztése fóliasátorban, különös tekintettel a korai termés elérésére. Kitérünk a fóliasátor kiválasztására és előkészítésére, a megfelelő fajtákra, a palántanevelés fortélyaira, az optimális környezeti feltételek biztosítására, valamint a növényápolás legfontosabb lépéseire. Célunk, hogy a kezdő és a tapasztalt kertészek egyaránt hasznos, gyakorlati tanácsokat kapjanak, amelyek segítségével maximalizálhatják uborkatermésüket.
Miért érdemes fóliasátorban uborkát termeszteni? A korai termés előnyei
A fóliasátras uborkatermesztés elsődleges vonzereje a korai termés lehetősége. Míg a szabadföldi uborka jellemzően június végétől terem, addig egy jól felszerelt és megfelelően kezelt fóliasátorban már április végétől, május elejétől szüretelhetünk. Ez a jelentős időbeli előny számos előnnyel jár, mind gazdasági, mind gyakorlati szempontból.
Az időjárásfüggetlenség az egyik legfontosabb tényező. Magyarországon a tavaszi időjárás rendkívül változékony lehet, a késői fagyok, a hűvös éjszakák és a hosszan tartó esőzések komolyan veszélyeztethetik a szabadföldi növényeket. A fóliasátorban azonban állandóbb és kedvezőbb mikroklímát tarthatunk fenn, védve az uborkát az extrém hőmérsékleti ingadozásoktól és a csapadéktól. Ez stabilabb növekedést, kevesebb stresszt és ezáltal magasabb hozamot eredményez.
A fóliasátorban a növények gyorsabban fejlődnek, mivel a nappali órákban felmelegedő levegő és talaj, valamint az éjszakai hőszigetelés biztosítja az uborka számára ideális, 20-30°C közötti hőmérsékletet. A magasabb hőmérséklet mellett a páratartalom is jobban szabályozható, ami szintén hozzájárul az egészséges növekedéshez és a betegségek kockázatának csökkentéséhez. A kártevők elleni védekezés is könnyebb egy zárt, kontrollált rendszerben, mint a szabadföldön.
A korai termés piaci előnye nem elhanyagolható. Amikor még kevés a friss, hazai uborka a piacon, az árak jellemzően magasabbak. Ez a korai időszakban szüretelők számára komoly bevételi forrást jelenthet. Emellett a termés minősége is gyakran jobb a fóliasátorban, mivel a növények kevesebb stressznek vannak kitéve, és optimálisabb körülmények között fejlődnek, ami egyenletesebb, szebb és ízletesebb termést eredményez.
„A fóliasátor nem csupán egy védőburkolat, hanem egy precíziós eszköz, amely lehetővé teszi, hogy az uborka a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban érje el a termőre fordulást, függetlenül a külső időjárási viszontagságoktól.”
Összességében a fóliasátras uborkatermesztés egy befektetés, amely a korai és bőséges termés, a jobb minőség, valamint a megbízhatóbb, kiszámíthatóbb hozam révén térül meg. A kezdeti befektetés megtérülése gyors lehet, különösen, ha a termelést a piaci igényekhez igazítjuk.
A megfelelő fóliasátor kiválasztása és előkészítése
A sikeres fóliasátras uborkatermesztés alapja a megfelelő típusú és méretű fóliasátor kiválasztása, valamint annak gondos előkészítése. Nem mindegy, hogy milyen szerkezetet és milyen borítást használunk, hiszen ezek nagyban befolyásolják a belső mikroklímát és a növények fejlődését.
A fóliasátor típusok közül a leggyakoribbak az íves és a blokkszerkezetű sátrak. Kisebb kertekbe, hobbi célra az íves, egyszerűbb felépítésű sátrak is megfelelőek lehetnek. Nagyobb, professzionális termeléshez a blokkszerkezetű, stabilabb és jobban szellőztethető megoldások javasoltak. Fontos a megfelelő méret kiválasztása is: ne zsúfoljuk túl a növényeket, biztosítsunk elegendő teret a növekedéshez és a munkavégzéshez. A magasság is lényeges, hiszen az uborka felfelé törő növény, kordonos termesztés esetén akár 2-2,5 méteres magasságot is elérhet.
A fólia anyaga kritikus tényező. A többrétegű, UV-stabilizált, cseppmentes és hőszigetelő (thermikus) fóliák a legideálisabbak. Az UV-stabilizálás meghosszabbítja a fólia élettartamát, a cseppmentes bevonat megakadályozza a páralecsapódást és a csepegést, ami gombás betegségek melegágya lehet. A hőszigetelő tulajdonság különösen fontos a korai termés eléréséhez, hiszen segít megtartani a meleget éjszaka, csökkentve a fűtési költségeket és a fagykárt. Léteznek diffúz fényáteresztő fóliák is, amelyek lágyabb, egyenletesebb megvilágítást biztosítanak, elkerülve a közvetlen napfény okozta perzselést.
A helyes elhelyezés is sarkalatos. A fóliasátrat észak-déli tájolással érdemes felállítani, hogy a napfényt a lehető leghosszabb ideig és leghatékonyabban hasznosítsa. Gondoskodjunk arról, hogy ne árnyékolja be semmi, például épületek vagy magas fák. A szélvédettség is lényeges, de a megfelelő szellőzés biztosítása érdekében ne zárjuk el teljesen a légáramlást.
Az alapozás és talaj előkészítés elengedhetetlen. A talajt mélyen, legalább 30-40 cm mélyen fel kell lazítani, majd bőségesen trágyázni. Az uborka nagy tápanyagigényű növény, különösen sok szerves anyagra van szüksége. Érett istállótrágyát, komposztot vagy egyéb szerves trágyát dolgozzunk be a talajba. A talaj pH-értéke 6,0-7,0 között legyen, enyhén savas vagy semleges. Szükség esetén meszezéssel vagy tőzeg hozzáadásával módosítsuk a pH-t. A talajfertőtlenítés is javasolt lehet, különösen, ha korábban már termesztettünk uborkát vagy más kabakos növényt ugyanazon a területen.
A szellőzés mechanizmusai már a tervezési fázisban szerepeljenek. A fóliasátorban könnyen túlmelegszik a levegő, és a páratartalom is túlzottan megnőhet, ami kedvez a betegségeknek. Oldalsó és tetőablakok, vagy feltekerhető oldalfalak biztosítják az optimális légcserét. A korai terméshez szükség lehet kiegészítő fűtésre is, különösen a hideg tavaszi éjszakákon. Elektromos fűtőtestek, hőlégbefúvók vagy akár kisebb fatüzelésű kályhák is szóba jöhetnek, de a költséghatékonyságot mindig mérlegelni kell.
Fajtaválasztás fóliasátorba: a korai termés kulcsa
A sikeres és korai uborkatermesztés fóliasátorban nagymértékben függ a megfelelő fajta kiválasztásától. Nem minden uborkafajta alkalmas fóliasátras termesztésre, és különösen nem mindegyik hoz korán termést. A legfontosabb szempontok a fajták kiválasztásánál a partenokarpia, a betegségekkel szembeni ellenálló képesség, a termőképesség, és természetesen az íz, illetve felhasználhatóság.
A partenokarp uborkafajták azok, amelyek beporzás nélkül is képesek termést hozni. Ez a tulajdonság létfontosságú fóliasátorban, ahol a rovarok (méhek) bejutása korlátozott. A partenokarp fajták egyenletesebb és megbízhatóbb terméskötést biztosítanak, mivel nem függenek a beporzóktól. Ezek a fajták általában csak nőivarú virágokat fejlesztenek, vagy ha hímivarú virág is megjelenik, azok meddők. A legtöbb modern hibrid uborkafajta partenokarp.
A betegségekkel szembeni ellenálló képesség szintén kulcsfontosságú. A fóliasátor zárt, párás környezete kedvezhet bizonyos gombás betegségek, például a lisztharmat, peronoszpóra vagy fuzárium terjedésének. Válasszunk olyan fajtákat, amelyek rezisztensek vagy toleránsak ezekre a betegségekre. Ez nemcsak a termés biztonságát növeli, hanem a növényvédelmi munkákat és a vegyszerhasználatot is csökkenti.
A termőképesség és a termés minősége természetesen alapvető. Keressünk olyan hibrideket, amelyekről ismert, hogy nagy hozamot adnak, és a terméseik egyenletesek, szépek, jó ízűek. Fontos, hogy a kiválasztott fajta jól alkalmazkodjon a fóliasátor speciális mikroklímájához, és ne legyen érzékeny a hőmérséklet-ingadozásokra.
A kígyóuborka (salátauborka) fajták általában hosszú, sima héjú, magház nélküli termést hoznak, és rendkívül népszerűek friss fogyasztásra. Fóliasátorban való termesztésük különösen előnyös, mivel a felfelé futtatás könnyen megoldható. Jó választás lehet például a ‘Jazzer F1’, ‘Profy F1’, vagy ‘Adam F1’ hibridek, melyek korai termésűek és ellenállóak.
A csemegeuborka (kovászolni való uborka) fajták kisebb, tüskés héjú terméseket hoznak, és savanyításra, kovászolásra kiválóak. Bár kisebb méretűek, a korai termés itt is nagy előnyt jelent. Népszerű fajták közé tartozik a ‘Regal F1’, ‘Polo F1’, vagy ‘Sonata F1’. Fontos megjegyezni, hogy bár a csemegeuborkák is termeszthetők fóliasátorban, a kígyóuborkák általában jobban hasznosítják a fóliasátor vertikális terét és gyorsabban fejlődnek.
Érdemes több fajtát is kipróbálni, hogy megtaláljuk azt, amelyik a saját körülményeink között a legjobban teljesít. Fontos a minőségi vetőmag beszerzése megbízható forrásból, hiszen ez az alapja az egészséges és termékeny növényállománynak. A korai termés eléréséhez kiemelten fontos, hogy a kiválasztott fajta rövid tenyészidejű legyen, és gyorsan termőre forduljon.
Palántanevelés és ültetés: az indítás fortélyai
A korai és bőséges uborkatermés fóliasátorban a gondos palántaneveléssel kezdődik. A palánták minősége alapvetően befolyásolja a későbbi növényfejlődést és a hozamot. A magvetés idejének, a hőmérsékletnek, a tápanyagellátásnak és a kiültetésnek mind kulcsszerepe van.
Az uborka magvetésének ideje fóliasátorban általában február végétől március közepéig terjed, attól függően, hogy milyen korán szeretnénk szüretelni, és milyen fűtési lehetőségeink vannak. A cél, hogy a kiültetéskor 3-4 valódi leveles, erős, egészséges palántákat kapjunk. Ez általában 3-4 hét palántanevelési időt jelent.
A magokat egyesével, tőzegcserepekbe, palántatálcákba vagy gyökérindító kockákba vessük, mivel az uborka gyökérzete érzékeny az átültetésre. A vetési mélység körülbelül 1-2 cm. A palántaneveléshez szükséges hőmérséklet kezdetben 25-28°C a csírázáshoz, majd a kelés után nappal 20-22°C, éjszaka pedig 16-18°C ideális. Fontos a stabil hőmérséklet biztosítása, a hirtelen ingadozások stresszelhetik a fiatal növényeket. A magas páratartalom is kedvező a keléshez.
A fényellátás szintén kritikus. A fiatal uborkapalántáknak sok fényre van szükségük, különben megnyúlnak és gyengék lesznek. Február-márciusban a természetes fény még nem elegendő, ezért kiegészítő megvilágításra (növénynevelő lámpákra) lehet szükség, napi 12-14 órában. Ezen kívül a palántákat nevelőedényben rendszeresen forgatni kell, hogy egyenletes fényeloszlást kapjanak.
A tápanyagellátás a palántanevelés során kezdetben nem igényel intenzív tápoldatozást, mivel a palántaföld tartalmazza a szükséges anyagokat. Azonban amint a palánták fejlődnek, és a gyökérzet kitölti az edényt, érdemes alacsony koncentrációjú, kiegyensúlyozott tápoldattal öntözni őket, hetente egyszer. A túlöntözést kerüljük, a pangó víz gyökérrothadáshoz vezethet. Inkább kevesebbet, de gyakrabban öntözzünk.
A kiültetés előtt a palántákat edzeni kell, azaz fokozatosan hozzászoktatni a fóliasátor körülményeihez. Ez azt jelenti, hogy néhány napig nappalra szellőztessük a sátrat, és fokozatosan csökkentsük a hőmérsékletet. A kiültetés akkor esedékes, amikor a talaj hőmérséklete tartósan eléri a 18-20°C-ot, és a fagyveszély teljesen elmúlt. Ez általában április eleje-közepe fóliasátorban.
A tőtávolság megválasztása rendkívül fontos a megfelelő légáramlás és fényellátás biztosításához. Kígyóuborkánál általában 60-80 cm sortávolságot és 40-50 cm tőtávolságot alkalmazunk. A csemegeuborkáknál sűrűbb ültetés is lehetséges, 30-40 cm tőtávolsággal. Ültetés előtt a talajt alaposan öntözzük be, és az ültetőgödörbe tehetünk érett komposztot vagy szerves trágyát. A palántákat óvatosan helyezzük a gödörbe, anélkül, hogy a gyökérlabdát megsértenénk, majd alaposan öntözzük be.
„Az erős, egészséges uborkapalánták nevelése az első és legfontosabb lépés a bőséges és korai termés felé. Ne spóroljunk az idővel és a gondossággal ebben a fázisban!”
Öntözés és tápanyagellátás: az uborka életfenntartó rendszere
Az uborka rendkívül vízigényes növény, különösen a terméskötés és a termésfejlődés időszakában. A fóliasátras uborkatermesztés során az öntözés és a tápanyagellátás precíz szabályozása elengedhetetlen a korai és folyamatos termés biztosításához. A hibás öntözés vagy tápanyaghiány azonnal megmutatkozik a növényen, csökkentve a hozamot és rontva a termés minőségét.
A vízszükséglet az uborka fejlődésének különböző szakaszaiban eltérő. A palántanevelés során mérsékelt, de folyamatos nedvességet igényel. A kiültetés után és a vegetatív növekedés kezdetén a talajnak folyamatosan nyirkosnak kell lennie. A legnagyobb vízigény a virágzás és a termésfejlődés idején jelentkezik. Ekkor a növények akár napi 5-10 liter vizet is felvehetnek négyzetméterenként, különösen meleg, napos időben.
A csepegtető öntözés a legideálisabb módszer fóliasátorban. Ez a rendszer közvetlenül a növények gyökérzónájába juttatja a vizet, minimalizálva a párolgási veszteséget és a levelek nedvesedését, ami csökkenti a gombás betegségek kockázatát. A csepegtető rendszerrel a tápoldatozás is könnyen megoldható (fertigáció). Fontos, hogy ne öntözzük túl a növényeket, a pangó víz gyökérrothadáshoz vezethet. A talaj felső rétege kiszáradhat, de alatta maradjon nedves. A legjobb reggel öntözni, hogy a levelek estig felszáradjanak.
Az uborka tápanyagigénye magas, különösen a nitrogénre, káliumra és kalciumra van nagy szüksége. A kiültetés előtt alaposan előkészített, szerves anyagokban gazdag talaj az alap, de a folyamatos tápanyagutánpótlás elengedhetetlen a folyamatos terméshez. A tápanyagokat a csepegtető öntözéssel, tápoldat formájában juttathatjuk ki.
A tápoldatozás gyakorisága és összetétele a növény fejlődési szakaszától függ. A kezdeti vegetatív növekedés idején magasabb nitrogéntartalmú tápoldatot érdemes használni a levélzet és a hajtásrendszer fejlődésének serkentésére. A virágzás és terméskötés idején a kálium és foszfor arányát növeljük, mivel ezek segítik a virágzást és a termésfejlődést. A kalciumhiány megelőzésére is figyeljünk, mivel ez a termés deformálódásához vezethet.
A mikroelemek, mint a vas, bór, mangán, cink, réz és molibdén, szintén létfontosságúak, bár kisebb mennyiségben. Ezek hiánya specifikus tüneteket okozhat, például levélklorózist vagy termésfejlődési zavarokat. Érdemes komplett, uborkára optimalizált, vízoldható műtrágyákat használni, amelyek tartalmazzák a makro- és mikroelemeket is. A talajvizsgálat segít pontosítani a szükséges tápanyagmennyiségeket.
A levéltrágyázás kiegészítő jelleggel alkalmazható, különösen stresszes időszakokban vagy gyors tápanyagpótlás céljából. Fontos azonban, hogy a levéltrágyázás ne helyettesítse a gyökérzeten keresztül történő tápanyagfelvételt, csak kiegészítse azt. A túlzott tápanyagellátás, különösen a nitrogén túladagolása, a levelek túlzott fejlődéséhez, a terméskötés csökkenéséhez és a betegségekkel szembeni ellenálló képesség romlásához vezethet.
Metszés és kordonos nevelés: a hozam maximalizálása
A fóliasátras uborkatermesztés egyik legfontosabb eleme a metszés és a kordonos nevelés. Ezek a technikák elengedhetetlenek a korai termés eléréséhez, a folyamatos hozam biztosításához és a növények egészségének megőrzéséhez. A metszés célja, hogy a növény energiáját a termésfejlesztésre koncentrálja, ne pedig a felesleges hajtások növesztésére.
Az uborka természetes habitusa, hogy hosszú indákat növeszt, amelyek sűrű, kusza lombozatot alkothatnak. Fóliasátorban azonban a vertikális tér kihasználása a cél, ezért a növényeket kordonos rendszerben, dróthuzalon vagy zsinóron felfuttatva neveljük. Ez biztosítja a megfelelő fényellátást és légáramlást a növény minden részén, csökkentve a betegségek kockázatát és megkönnyítve a szüretelést.
A metszés megkezdése már a fiatal palántáknál esedékes. Az első 4-5 levélhónaljban megjelenő oldalhajtásokat és virágokat eltávolítjuk. Ez az alsó rész sterilizálása, melynek célja, hogy a növény a gyökérzet és az erős főszár kialakítására koncentráljon. Ez az alapja az erős és egészséges növekedésnek.
A főszár metszése során a növényt egyetlen főszáron neveljük felfelé. Az oldalhajtások metszése fajtától és a termesztési módtól függően történhet különböző módon. A leggyakoribb technika az, hogy az első 6-8 levélhónaljban megjelenő oldalhajtásokat 1-2 termés után visszacsípjük, vagy teljesen eltávolítjuk. A felsőbb oldalhajtásokat 2-3 termés után csípjük vissza, majd a főszár eléri a huzalt, akkor a tetejét is visszacsíphetjük, hogy az oldalhajtások fejlődését ösztönözzük.
Egy másik népszerű metszési módszer az úgynevezett „kígyóuborka metszés”, ahol az első 4-5 levélhónaljban az oldalhajtásokat és virágokat eltávolítjuk. Az ezt követő 5-6 levélhónaljban az oldalhajtásokat 1-2 levélre és 1-2 termésre visszacsípjük. A főszár tetejét, amikor eléri a huzalt, visszacsípjük, és két legerősebb oldalhajtást engedünk tovább nőni, majd ezeket is visszacsípjük, amikor elérik a huzalt, vagy a sátor tetejét. Ezzel egy „Y” vagy „V” alakú növényt kapunk, amelyen sok termőfelület van.
A kordonos neveléshez erős támasztékra van szükség. A fóliasátor tetején végigfutó huzalra erősítsünk zsinórokat, melyekre a növényeket feltekertjük. A zsinórra való tekeredést rendszeresen, hetente többször ellenőrizni és korrigálni kell, hogy a növény szépen felfelé fusson. A kacsokat, amelyekkel az uborka kapaszkodik, eltávolíthatjuk, mivel a zsinórra való rögzítés elegendő támaszt biztosít.
A metszés során mindig használjunk éles, tiszta metszőollót vagy kést, hogy elkerüljük a sebzéseket és a betegségek terjedését. A levágott részeket azonnal távolítsuk el a sátorból. A rendszeres metszés nem csak a hozamot növeli, hanem a növények vitalitását is fenntartja, és megkönnyíti a növényvédelmi munkákat, hiszen a sűrű lombozatban könnyebben megtelepszenek a kártevők és a betegségek.
„A metszés nem egy egyszeri feladat, hanem egy folyamatos odafigyelést igénylő művelet, amely a fóliasátras uborkatermesztés szívét képezi a korai és bőséges termés eléréséhez.”
Kártevők és betegségek elleni védekezés fóliasátorban
A fóliasátras uborkatermesztés zárt környezete, bár sok előnnyel jár, a kártevők és betegségek szempontjából sajátos kihívásokat rejt. A magas páratartalom és hőmérséklet ideális feltételeket teremthet bizonyos kórokozók és rovarok számára. A sikeres korai uborkatermés érdekében elengedhetetlen a megelőzésre és a gyors beavatkozásra épülő, integrált növényvédelmi stratégia.
A leggyakoribb kártevők fóliasátorban az uborkán:
- Levéltetvek: Különösen a fiatal hajtásokon és leveleken szívogatnak, mézharmatot ürítenek, ami korompenész kialakulásához vezet. Gyorsan szaporodnak.
- Takácsatkák: Apró, pókhálót szövő rovarok, a levelek fonákján élnek. Sárgulást, majd barnulást okoznak, súlyos esetben a növény elpusztul. Száraz, meleg levegő kedvez nekik.
- Üvegházi molytetű (liszteske): Fehér, apró repülő rovarok, a levelek fonákján szívogatnak. Mézharmatot termelnek, és vírusokat is terjeszthetnek.
- Tripszek: Apró, szárnyas rovarok, a leveleken és virágokon szívogatnak, torzulásokat, ezüstös foltokat okoznak.
A kártevők elleni védekezésben a megelőzés a legfontosabb. Rendszeres szemlével időben felismerhetjük a fertőzést. Sárga ragacsos lapok kihelyezésével monitorozhatjuk a repülő rovarokat. A biológiai védekezés, mint a ragadozó atkák (pl. Phytoseiulus persimilis takácsatkák ellen) vagy fürkészdarazsak (levéltetvek ellen) alkalmazása rendkívül hatékony és környezetbarát megoldás fóliasátorban. Súlyos fertőzés esetén a biológiai szerek (pl. neem olaj) vagy engedélyezett növényvédő szerek is bevethetők, mindig ügyelve a szerrotációra.
A leggyakoribb betegségek fóliasátorban:
- Listharmat (Erysiphe cichoracearum): Fehér, lisztszerű bevonat a leveleken. Magas páratartalom és hőmérséklet kedvez neki.
- Peronoszpóra (Pseudoperonospora cubensis): Sárgászöld foltok a levelek színén, a fonákon szürkés bevonat. Hűvös, párás időben támad.
- Szürkepenész (Botrytis cinerea): Szürkés, bolyhos penészfoltok a leveleken, száron, termésen. Sebzéseken keresztül fertőz, magas páratartalom kedvez neki.
- Fuzáriumos hervadás: A növény hirtelen elhervad, a szár tövénél barna elszíneződés. Talajlakó gomba okozza.
- Vírusbetegségek: Pl. uborka mozaikvírus, sárga mozaikvírus. A levelek torzulnak, sárgulnak, a termés deformálódik. Nincs gyógymód, csak megelőzés.
A betegségek elleni védekezés alapja a fajtaválasztás (ellenálló fajták), a megfelelő szellőzés biztosítása a páratartalom csökkentésére, a tiszta környezet fenntartása (növényi maradványok eltávolítása), és a megfelelő tápanyagellátás. Gombás betegségek ellen megelőző jelleggel alkalmazhatunk réz- vagy kéntartalmú készítményeket, vagy biológiai gombaölő szereket. Fontos a fertőzött részek azonnali eltávolítása. Vírusbetegségek ellen a vektorok (pl. levéltetvek) elleni védekezés és a fertőzött növények eltávolítása a megoldás.
A talajfertőtlenítés a fóliasátorban, különösen a monokultúrás termesztés esetén, segíthet a talajlakó kártevők és kórokozók elleni védekezésben. Ez történhet gőzöléssel, vagy engedélyezett biológiai/kémiai szerekkel. A higiénia fenntartása, a szerszámok fertőtlenítése és a vetésforgó (ha lehetséges) szintén hozzájárul a növények egészségéhez.
Hőmérséklet és páratartalom szabályozása: az ideális mikroklíma
A fóliasátras uborkatermesztés sikerének egyik alapköve az optimális hőmérséklet és páratartalom folyamatos biztosítása. A korai termés eléréséhez elengedhetetlen, hogy a növények számára ideális mikroklímát teremtsünk, amely serkenti a növekedést, a virágzást és a terméskötést, miközben minimalizálja a stresszt és a betegségek kockázatát.
Az optimális hőmérséklet az uborka számára nappal 22-28°C, éjszaka pedig 18-20°C. Ezen tartományon belül a növények a legaktívabbak, és a fejlődésük a leggyorsabb. A 15°C alatti hőmérséklet már gátolja a növekedést és a terméskötést, a 10°C alatti hőmérséklet pedig súlyos károkat okozhat, különösen a fiatal növényeknél. A 30°C feletti tartós hőmérséklet szintén stresszes a növények számára, ami a virágok elrúgásához és a termésfejlődés leállásához vezethet.
A hőmérséklet szabályozása a fóliasátorban fűtési és szellőztetési rendszerekkel történik. Kora tavasszal, a hideg éjszakákon kiegészítő fűtésre lehet szükség. Ez lehet elektromos fűtőtest, hőlégbefúvó, vagy akár egy kisebb fatüzelésű kályha. Fontos, hogy a fűtés egyenletes legyen, és ne okozzon hirtelen hőmérséklet-ingadozásokat. Napközben, amikor a nap süt, a fóliasátor gyorsan felmelegszik. Ekkor elengedhetetlen a szellőztetés, hogy a hőmérséklet ne emelkedjen túl magasra. Az oldalsó és tetőablakok, vagy feltekerhető oldalfalak nyitásával biztosítható a megfelelő légcsere. Automata szellőztető rendszerek (pl. hőmérséklet-érzékelővel ellátott ablaknyitók) nagyban megkönnyítik a munkát.
A páratartalom szintén kritikus tényező. Az uborka a magas páratartalmat kedveli, 70-85% közötti relatív páratartalom ideális számára. Azonban a túl magas páratartalom (tartósan 90% felett) kedvez a gombás betegségek, például a szürkepenész és a peronoszpóra kialakulásának. A túl alacsony páratartalom (50% alatt) viszont a takácsatkák elszaporodásának kedvez, és a növények párologtatása is fokozódik, ami stresszt okoz. A virágok elrúgása is gyakori jelenség alacsony páratartalom esetén.
A páratartalom szabályozása a szellőztetéssel és az öntözéssel történik. A megfelelő szellőzés segít elvezetni a felesleges párát. A csepegtető öntözés minimalizálja a levelek nedvesedését, de a talaj párolgása hozzájárul a páratartalom fenntartásához. Bizonyos esetekben, különösen száraz levegő esetén, párásító berendezésekre vagy a folyosók öntözésére is szükség lehet. A reggeli órákban történő öntözés segít abban, hogy a napközbeni meleg elpárologtassa a vizet, növelve a páratartalmat, de estére a leveleknek száraznak kell lenniük.
A árnyékolás is fontos szerepet játszhat a hőmérséklet szabályozásában, különösen a nyári hónapokban. Erős napsütés esetén árnyékoló hálóval csökkenthetjük a belső hőmérsékletet és a közvetlen napsugárzás okozta perzselést. Az árnyékolás mértékét az időjáráshoz és a növények igényeihez kell igazítani. A fóliasátorban elhelyezett hőmérő és páratartalom mérő (higrométer) elengedhetetlen eszközök a mikroklíma folyamatos ellenőrzéséhez és a gyors beavatkozáshoz.
| Paraméter | Optimális érték (uborka) | Hatása a növényre |
|---|---|---|
| Nappali hőmérséklet | 22-28°C | Növekedés, fotoszintézis, virágzás |
| Éjszakai hőmérséklet | 18-20°C | Anyagcsere, regeneráció, terméskötés |
| Relatív páratartalom | 70-85% | Párologtatás, virágpor csírázása, betegségellenállás |
| Talajhőmérséklet | 18-22°C | Gyökérfejlődés, tápanyagfelvétel |
Betakarítás és utókezelés: a munka gyümölcse
A fóliasátras uborkatermesztés egyik legörömtelibb szakasza a betakarítás, mely a gondos munka és odafigyelés gyümölcse. A korai termés érdekében végzett erőfeszítések ekkor válnak kézzelfoghatóvá. A helyes betakarítási gyakorlat és az utókezelés nemcsak a termés minőségét és eltarthatóságát befolyásolja, hanem a növények további termőképességét is.
Az uborkát akkor szüreteljük, amikor eléri a fajtára jellemző méretet és formát. Fontos, hogy ne várjuk meg, amíg túlnő, mert akkor elveszíti zsengeségét, megvastagszik a héja, és keserűvé válhat. A túlméretezett termések a növényt is megterhelik, csökkentve a további virágzást és terméskötést. A korai uborka esetében a kisméretű, zsenge termések különösen értékesek.
A szüretet rendszeresen, ideális esetben naponta, de legalább kétnaponta végezzük. A rendszeres szüretelés ösztönzi a növényt újabb virágok és termések fejlesztésére, így biztosítva a folyamatos hozamot. A terméseket éles késsel vagy metszőollóval vágjuk le a kocsányról, ügyelve arra, hogy ne sértsük meg a növény szárát vagy a még fejlődő terméseket. A kocsányból hagyjunk meg egy rövid darabot (kb. 1-2 cm), ez segít megőrizni a termés frissességét és eltarthatóságát.
A betakarítás időpontja is lényeges. A kora reggeli órákban szedett uborka a legfrissebb és a legropogósabb, mivel ekkor a víztartalma a legmagasabb. A napközben, melegben szedett uborka gyorsabban fonnyad, és minőségromlást szenvedhet. A szedés után az uborkát azonnal árnyékos, hűvös helyre kell vinni.
Az utókezelés és tárolás meghatározza az uborka frissességét. Az uborka érzékeny a hidegre, ezért nem szabad túl alacsony hőmérsékleten tárolni. Az optimális tárolási hőmérséklet 10-13°C, magas (90-95%) páratartalom mellett. Hűtőszekrényben, alacsonyabb hőmérsékleten, néhány nap alatt károsodhat, megpuhulhat. Tárolás előtt ne mossuk meg az uborkát, csak közvetlenül a felhasználás előtt. A szállítás során is ügyelni kell a megfelelő hőmérsékletre és a mechanikai sérülések elkerülésére.
A termés minősége szempontjából fontos a termés egyenletessége, a héj színe és állapota, valamint az íze. A fóliasátorban termesztett uborka általában szebb, egyenletesebb és kevésbé keserű, mint a szabadföldi, mivel a növény kevesebb stressznek van kitéve. A rendszeres öntözés és tápanyagellátás hozzájárul a jó minőségű terméshez. A betakarítás során a sérült, deformált vagy beteg terméseket különítsük el, és ne tároljuk együtt az egészségesekkel.
A terméshozam optimalizálása érdekében a betakarítás után is folytatni kell a növények gondozását: az öntözést, tápanyagellátást és a rendszeres metszést. A növények megfelelő kondícióban tartása biztosítja, hogy a tenyészidőszak végéig folyamatosan teremjenek. A fóliasátras termesztéssel akár több hónapon keresztül is szüretelhetünk, ami jelentősen meghosszabbítja a friss uborka elérhetőségét.
Gyakori hibák és elkerülésük a korai uborkatermesztésben
Bár a fóliasátras uborkatermesztés számos előnnyel jár, a sikeres korai termés eléréséhez elengedhetetlen a gyakori hibák ismerete és elkerülése. Még a tapasztalt kertészek is beleeshetnek bizonyos csapdákba, amelyek csökkenthetik a hozamot vagy rontják a termés minőségét.
Az egyik leggyakoribb hiba a nem megfelelő fajtaválasztás. Partenokarpia nélküli fajták ültetése fóliasátorba, ahol nincsenek beporzó rovarok, szinte garantáltan terméselmaradáshoz vezet. Mindig ellenőrizzük, hogy a kiválasztott fajta alkalmas-e fóliasátras, beporzást nem igénylő termesztésre. A betegségekre fogékony fajták választása is megnöveli a növényvédelmi munkát és a kockázatot.
A rossz palántanevelés szintén gyakori probléma. A megnyúlt, gyenge, sárguló palántákból sosem lesz erős, termékeny növény. Fontos a megfelelő hőmérséklet, fény és tápanyag biztosítása a palántanevelési időszakban. A túl korai kiültetés, amikor a talaj még hideg, vagy a fagyveszély még fennáll, szintén végzetes lehet a fiatal növények számára.
A helytelen öntözés az uborka egyik legnagyobb ellensége. A túlöntözés gyökérrothadást okozhat, míg az alulöntözés a virágok elrúgásához, a termés deformálódásához és keseredéséhez vezet. A rendszertelen öntözés, amikor a talaj hol nagyon száraz, hol nagyon nedves, szintén stresszeli a növényt. A csepegtető öntözés bevezetése és a talaj nedvességtartalmának folyamatos ellenőrzése segíthet elkerülni ezeket a hibákat.
A tápanyagellátás hiánya vagy túlzása is problémát okozhat. Az uborka nagy tápanyagigényű, de a túlzott nitrogén túlzott levélzetet és kevés termést eredményezhet. A mikroelemek hiánya is specifikus tüneteket okoz. Érdemes talajvizsgálatot végeztetni, és a növény fejlődési szakaszaihoz igazított, kiegyensúlyozott tápoldatot alkalmazni.
A metszés és kordonos nevelés elhanyagolása szintén csökkenti a hozamot. A kusza, sűrű lombozatban romlik a fényellátás és a légáramlás, ami kedvez a betegségeknek, és gátolja az új virágok és termések fejlődését. A rendszeres metszés és a növények felfuttatása elengedhetetlen a folyamatos és bőséges terméshez.
A nem megfelelő szellőztetés a fóliasátorban a hőmérséklet túl magasra emelkedését vagy a páratartalom túlzott megnövekedését okozhatja. Mindkettő stresszeli az uborkát, és kedvez a betegségek, kártevők elszaporodásának. A rendszeres szellőztetés, különösen a reggeli órákban, elengedhetetlen a mikroklíma szabályozásához.
Végül, de nem utolsósorban, a növényvédelem elhanyagolása is súlyos következményekkel járhat. A kártevők és betegségek gyorsan elszaporodhatnak egy zárt környezetben, és rövid idő alatt tönkretehetik az egész termést. A rendszeres szemle, a megelőző intézkedések és a gyors beavatkozás kulcsfontosságú. A biológiai védekezés előtérbe helyezése hosszú távon fenntarthatóbb megoldást nyújt.
Ezen hibák elkerülésével és a fentebb részletezett gyakorlati tanácsok betartásával jelentősen növelhető a fóliasátras uborkatermesztés sikere, és garantálható a korai, bőséges és kiváló minőségű termés.
Gazdaságossági szempontok és fenntarthatóság
Az uborka termesztése fóliasátorban nem csupán a korai és bőséges termés elérését teszi lehetővé, hanem jelentős gazdasági előnyökkel is járhat, különösen a piaci értékesítés szempontjából. Ugyanakkor fontos a fenntarthatósági szempontok figyelembe vétele is, hogy a termelés hosszú távon is gazdaságos és környezetbarát maradjon.
A korai termés piaci értéke általában magasabb, mint a szezon közepén. Ez a „piaci rés” kihasználása jelentős bevételt hozhat a termelőnek. A fóliasátorba való beruházás – a szerkezet, a fólia, az öntözőrendszer, esetleges fűtés – kezdetben jelentős kiadást jelenthet. Azonban a magasabb hozam, a jobb minőség és a kedvezőbb eladási ár révén ez a befektetés viszonylag gyorsan megtérülhet. A megtérülési időt befolyásolja a fóliasátor mérete, felszereltsége, a fajtaválasztás, a termesztési technológia és természetesen a piaci árak alakulása.
A üzemeltetési költségek között szerepel a vetőmag, a tápanyagok, a víz, az energia (fűtés, szellőzés, öntözés), valamint a növényvédelmi szerek költsége. A munkaerőigény is számottevő, különösen a palántanevelés, a metszés, a szüretelés és a növényvédelem során. Ezeket a tényezőket gondosan kell kalkulálni a termesztés megkezdése előtt. A hatékonyság növelése érdekében érdemes automatizált rendszereket (pl. öntözés, szellőzés) bevezetni, ami csökkentheti a munkaerőigényt és optimalizálhatja az erőforrás-felhasználást.
A fenntarthatóság szempontjából kulcsfontosságú a víztakarékos öntözési módszerek, mint a csepegtető öntözés alkalmazása. Az esővíz gyűjtése és felhasználása szintén csökkentheti a vízköltségeket és a környezeti terhelést. A tápanyag-utánpótlás során a talajvizsgálaton alapuló, precíz tápoldatozás minimalizálja a felesleges műtrágya-felhasználást és a környezetszennyezést. A szerves trágyák és komposztok használata javítja a talaj szerkezetét és mikrobiológiai aktivitását, csökkentve a kémiai inputok szükségességét.
A biológiai növényvédelem előtérbe helyezése a kártevők és betegségek elleni védekezésben nemcsak a környezetet kíméli, hanem hosszú távon egészségesebb talajt és növényeket eredményez. A rezisztens fajták választása, a higiénia fenntartása és a megelőzés mind hozzájárulnak a fenntartható termesztéshez. A fóliasátor borításának élettartama is fontos tényező; a minőségi, UV-stabilizált fóliák ritkább cserét igényelnek, ami kevesebb hulladékot és költséget jelent.
Az önellátás szempontjából a fóliasátras uborkatermesztés lehetővé teszi a család számára, hogy friss, vegyszermentes uborkát fogyasszon már kora tavasztól egészen őszig. Ez nemcsak egészségesebb táplálkozást biztosít, hanem hosszú távon pénzt is megtakaríthat, hiszen nem kell bolti uborkát vásárolni. A felesleges termés feldolgozása (savanyítás, kovászolás) vagy értékesítése további előnyökkel járhat.
Összességében a fóliasátras uborkatermesztés megfelelő tervezéssel és gondozással egy rendkívül jövedelmező és fenntartható befektetés lehet, amely a korai termés révén mind gazdasági, mind önellátási szempontból jelentős előnyöket kínál.
A talaj előkészítése és a tápanyag-gazdálkodás mélyebben
A sikeres fóliasátras uborkatermesztés, különösen a korai termés céljából, a talaj alapos előkészítésével és a precíz tápanyag-gazdálkodással kezdődik. A talaj nem csupán a növények fizikai támasza, hanem a tápanyagok és a víz raktározója is, amelynek minősége alapvetően befolyásolja az uborka fejlődését és hozamát.
Az alapos talaj-előkészítés az őszi mélyszántással vagy ásással kezdődik, legalább 30-40 cm mélyen. Ez javítja a talaj szerkezetét, vízháztartását és légáteresztő képességét. A fóliasátorban a talaj fáradása gyakori probléma, ezért érdemes évente frissíteni. A talajfertőtlenítés is indokolt lehet, különösen, ha korábban már előfordultak talajlakó kártevők vagy betegségek. Ez történhet gőzöléssel, ami környezetbarát módszer, vagy engedélyezett biológiai/kémiai szerekkel.
Az uborka rendkívül nagy tápanyagigényű növény, különösen a szerves anyagokra van szüksége. A talajba bőségesen, akár 5-10 kg/m² mennyiségben dolgozzunk be érett istállótrágyát vagy komposztot. Ezt célszerű ősszel, a mélyszántás előtt elvégezni, hogy a szerves anyagoknak legyen idejük lebomlani és a tápanyagok felszabadulni. A szerves anyagok nemcsak tápanyagot szolgáltatnak, hanem javítják a talaj szerkezetét, víztartó képességét és a hasznos mikroorganizmusok életfeltételeit.
A talaj pH-értéke optimálisan enyhén savas vagy semleges, 6,0-7,0 között legyen. Magasabb pH esetén meszezéssel, alacsonyabb pH esetén tőzeg hozzáadásával korrigálhatjuk az értéket. A talajvizsgálat elvégzése erősen javasolt, mivel ez pontos képet ad a talaj tápanyagtartalmáról és pH-járól, így elkerülhetők a felesleges tápanyag-utánpótlások vagy hiánytünetek.
A tápanyag-utánpótlás a tenyészidőszak alatt folyamatos. Az uborka a vegetatív növekedés kezdetén magasabb nitrogénigényű. A virágzás és terméskötés idején a kálium és a foszfor arányát kell növelni. A kalciumhiány megelőzése is fontos, mivel ez a termés deformálódásához vezethet. Fontos a mikroelemek (vas, bór, mangán, cink, réz, molibdén) pótlása is, amelyek hiánya jellegzetes tüneteket okozhat. A bórhiány például rossz virágkötést vagy deformált terméseket eredményezhet.
A tápanyagokat leggyakrabban tápoldatozás formájában juttatjuk ki, a csepegtető öntözőrendszeren keresztül (fertigáció). Ez a módszer rendkívül hatékony, mivel a tápanyagok közvetlenül a gyökérzónába jutnak, minimalizálva a veszteséget. Az alkalmazott tápoldat koncentrációját és összetételét a növény aktuális fejlődési szakaszához és a talajvizsgálati eredményekhez kell igazítani. A túlzott tápanyagellátás, különösen a nitrogén túladagolása, a levelek túlzott fejlődéséhez, a terméskötés csökkenéséhez és a betegségekkel szembeni ellenálló képesség romlásához vezethet.
A levéltrágyázás kiegészítő jelleggel alkalmazható, különösen stresszes időszakokban, vagy gyors tápanyagpótlás céljából. Ez különösen hasznos lehet mikroelem-hiány esetén, mivel a leveleken keresztül gyorsabban felvehetők a tápanyagok. Fontos azonban, hogy a levéltrágyázás ne helyettesítse a gyökérzeten keresztül történő tápanyagfelvételt, csak kiegészítse azt. A talaj tápanyag-gazdálkodásának gondos megtervezése és végrehajtása elengedhetetlen a korai és bőséges uborkatermés eléréséhez fóliasátorban.
Fényigény és árnyékolás: a napsugárzás optimalizálása
Az uborka fényigényes növény, de a fóliasátras termesztés során a napsugárzás intenzitásának és időtartamának optimalizálása kulcsfontosságú. A korai termés eléréséhez szükséges a megfelelő fényellátás, de a nyári hónapokban a túlzott napsugárzás káros is lehet, ezért az árnyékolásnak is szerepe van.
Az uborka optimális fényigénye napi 12-14 óra erős, de diffúz fény. A fotoszintézishez elengedhetetlen a fény, amely a növekedés és a termésfejlődés motorja. Kora tavasszal, amikor a napfényes órák száma még kevés, és a nap ereje gyengébb, a fóliasátor üvegházhatása segíti a fény hasznosítását. Azonban a február-márciusi palántanevelés során kiegészítő mesterséges megvilágításra lehet szükség, hogy a palánták ne nyúljanak meg és erősek maradjanak.
A fóliasátor elhelyezése és tájolása is befolyásolja a fényellátást. Az észak-déli tájolás általában a legkedvezőbb, mivel így a növények a napfelkeltétől napnyugtáig egyenletesebb megvilágítást kapnak. Fontos, hogy a sátrat ne árnyékolják be épületek, fák vagy más akadályok, amelyek csökkenthetik a bejutó fény mennyiségét.
A túlzott napsugárzás, különösen a nyári hónapokban, amikor a nap a legerősebben süt, káros lehet az uborkára. A közvetlen, intenzív napsütés levelek perzselődését, sárgulását okozhatja, és stresszeli a növényt. Ez a virágok elrúgásához, a terméskötés csökkenéséhez és a termés minőségének romlásához vezethet. Ilyenkor válik fontossá az árnyékolás.
Az árnyékoló hálók használata a leggyakoribb megoldás a fóliasátorban. Ezeket a hálókat a sátor külsejére vagy belsejébe lehet feszíteni, és a napállástól, valamint az időjárástól függően lehet őket mozgatni vagy feltekerni. Az árnyékoló hálók különböző sűrűségben kaphatók, általában 30-50%-os árnyékolás elegendő. A diffúz fényáteresztő fóliák szintén segítenek a fény egyenletes elosztásában, csökkentve a közvetlen sugárzás káros hatásait.
Az árnyékolás időzítése is fontos. Általában akkor van rá szükség, ha a belső hőmérséklet tartósan 30°C fölé emelkedik, vagy ha a növények a perzselődés jeleit mutatják. A kora reggeli és késő délutáni órákban, amikor a nap kevésbé erős, érdemes az árnyékolást eltávolítani, hogy a növények a lehető legtöbb fényt kapják. Az árnyékolás mellett a megfelelő szellőztetés is elengedhetetlen a belső hőmérséklet szabályozásához.
A növények sűrűsége is befolyásolja a fényellátást. A túl sűrű ültetés vagy a metszés elhanyagolása esetén a lombozat beárnyékolja egymást, ami csökkenti a fotoszintézis hatékonyságát és gátolja a termésfejlődést. A kordonos nevelés és a rendszeres metszés segít biztosítani, hogy a növény minden része elegendő fényt kapjon. A fényigény és az árnyékolás gondos kezelése hozzájárul az egészséges növekedéshez és a korai, bőséges uborkatermés eléréséhez.
Az uborka szaporítása és fajtavédelme
Az uborka szaporítása elsősorban vetőmagról történik, de a modern termesztésben, különösen a fóliasátras uborkatermesztés során, a fajta hibridek és a fajtavédelem is kiemelt szerepet kap. A korai és bőséges termés eléréséhez elengedhetetlen a minőségi, megbízható vetőmag használata.
A legtöbb, fóliasátorba ajánlott uborkafajta F1 hibrid. Ezek a fajták két különböző szülővonal keresztezésével jönnek létre, és a szülőktől öröklik a kívánt tulajdonságokat, mint például a partenokarpia, a betegségellenállóság, a magas termőképesség és az egységes termésminőség. Az F1 hibridek előnye, hogy erőteljesebbek, termékenyebbek és ellenállóbbak a betegségekkel szemben, mint a hagyományos, nyílt beporzású fajták. Azonban fontos tudni, hogy az F1 hibridek magjáról szaporított növények már nem öröklik az anyanövény tulajdonságait, vagyis a második generáció már nem lesz azonos az eredeti hibriddel. Ezért minden évben új, minőségi F1 hibrid vetőmagot kell vásárolni.
A vetőmag beszerzése megbízható forrásból, ellenőrzött minőségű termékként kulcsfontosságú. A minőségi vetőmag garantálja a magas csírázási arányt, az egységes kelést és az egészséges palánták fejlődését. Érdemes akkreditált vetőmag-forgalmazóktól vásárolni, ahol biztosított a fajtaazonosság és a betegségektől való mentesség. A vetőmag csávázása (gombaölő szerrel történő kezelés) szintén segíthet a csírakori betegségek megelőzésében.
A fajtavédelem a vetőmag-előállítás és -forgalmazás során biztosítja, hogy a nemesítők által kifejlesztett, értékes tulajdonságokkal rendelkező fajtákat ne lehessen engedély nélkül szaporítani és értékesíteni. Ez a rendszer ösztönzi a nemesítőket új, jobb fajták kifejlesztésére, ami végső soron a termelők és a fogyasztók számára is előnyös. A fajtavédett vetőmagok vásárlásakor a termelő hozzájárul a kutatás-fejlesztés finanszírozásához.
A saját magfogás hagyományos fajtáknál lehetséges, de F1 hibridek esetén nem javasolt a fent említett okok miatt. Ha valaki mégis szeretne saját magot fogni, akkor kizárólag nyílt beporzású, stabil fajtákat válasszon, és ügyeljen a fajtatisztaság megőrzésére. A magfogás folyamata során a termést hagyni kell teljesen beérni, majd a magokat kinyerni, megtisztítani és alaposan megszárítani, mielőtt tárolásra kerülnek.
A gondos fajtaválasztás és a minőségi vetőmag beszerzése az első lépés a sikeres uborkatermesztés felé. A fóliasátorba olyan fajtákat válasszunk, amelyek jól alkalmazkodnak a zárt környezethez, ellenállóak a betegségekkel szemben, és garantáltan partenokarp terméskötésűek. Ez biztosítja a korai és folyamatos uborkatermést, maximalizálva a befektetett munka megtérülését.
