Az uborka (Cucumis sativus) az egyik legkedveltebb kerti növény hazánkban, hiszen frissen fogyasztva, salátákban vagy savanyúságként is ízletes és sokoldalú. A saját termesztésű uborka zamata pedig összehasonlíthatatlan a bolti társaival. Ahhoz, hogy bőséges és egészséges termést takaríthassunk be, már az elején fontos döntéseket kell hoznunk, például azt, hogy magról vetve vagy palántáról ültetve kezdjük-e meg a termesztést. Mindkét módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai, és a választás a kertész tapasztalatától, a rendelkezésre álló időtől és a termesztési körülményektől is függ.
Az uborka hőigényes növény, amely a fagyérzékenység miatt csak a tavaszi fagyok elmúltával, stabilan melegedő talajba ültethető ki. Ez a tényező határozza meg leginkább a vetés vagy ültetés időpontját és módját. A sikeres uborkatermesztéshez elengedhetetlen a megfelelő talajelőkészítés, a rendszeres öntözés, a tápanyag-utánpótlás és a kártevők elleni védekezés. De mielőtt belemerülnénk a gondozás részleteibe, vizsgáljuk meg alaposabban a magról vetés és a palántáról ültetés opcióit.
Uborka ültetése magról: az alapok és a kihívások
Az uborka magról történő vetése az egyik legköltséghatékonyabb módja a termesztés megkezdésének. Ez a módszer nagyobb fajtaválasztékot kínál, hiszen rengeteg uborkafajta magja kapható a piacon, amelyek eltérő tulajdonságokkal, ízekkel és ellenálló képességgel rendelkeznek. Ráadásul a magról nevelt növények gyakran erősebb gyökérrendszert fejlesztenek, és jobban alkalmazkodnak a helyi körülményekhez, mivel a kezdetektől fogva abban a környezetben nőnek, ahol majd a termést is hozzák.
A magról vetés igazi kertészeti élményt nyújt, a növény fejlődésének minden szakaszát nyomon követhetjük a pici magtól a bőséges termésig.
Azonban a magról vetés időigényesebb folyamat, és nagyobb odafigyelést igényel a kezdeti szakaszban. A magok csíráztatásához és a fiatal palánták neveléséhez megfelelő hőmérsékletre, páratartalomra és fényre van szükség. A vetés ideje kulcsfontosságú. Ha túl korán vetjük el, a palánták megnyúlnak a fényhiány miatt, ha túl későn, akkor a termés betakarítása is csúszik.
A magvetés előnyei és hátrányai
Előnyök:
- Költséghatékony: Egy csomag magból sokkal több növényt nevelhetünk, mint amennyi palántát azonos áron vennénk.
- Fajtaválaszték: Szélesebb körű fajtaválaszték érhető el mag formájában, beleértve a ritkább vagy különlegesebb fajtákat is.
- Erősebb növények: A magról nevelt uborka gyakran ellenállóbb, és jobban alkalmazkodik a helyi talaj- és éghajlati viszonyokhoz.
- Nincs átültetési sokk: Ha közvetlenül a végleges helyére vetjük, elkerülhető az átültetési sokk, ami lassíthatja a növekedést.
- Környezetbarát: Kevesebb műanyag hulladék keletkezik, mint a bolti palánták vásárlásakor.
Hátrányok:
- Időigényes: A magok csírázásától a kiültetésig több hetes odafigyelést igényel.
- Tudás és tapasztalat: A sikeres palántaneveléshez bizonyos kertészeti ismeretekre van szükség.
- Kockázatosabb: A fiatal csírák és palánták érzékenyebbek a környezeti tényezőkre (hőmérséklet-ingadozás, kártevők, betegségek).
- Későbbi termés: A termés általában később várható, mint a kész palánták kiültetése esetén.
- Helyigényes: A palántaneveléshez beltéren, fűtött helyen elegendő fényre és helyre van szükség.
Az uborka magvetésének lépései
A sikeres magvetéshez pontosan be kell tartanunk néhány alapvető lépést.
1. Magelőkészítés: Sok uborkamag esetében javasolt az előáztatás. Ezt úgy végezhetjük, hogy a magokat egy éjszakára langyos vízbe tesszük. Ez felgyorsítja a csírázást. Egyes fajták maghéja vastagabb, ezeket óvatosan meg is csiszolhatjuk (skarifikálás) a jobb vízfelvétel érdekében.
2. Vetési idő: Az uborka magjait beltéren, fűtött helyen már április elején elvethetjük, ha a palántákat május közepén szeretnénk kiültetni. Közvetlenül a szabadföldbe csak május közepétől, a fagyveszély elmúltával és a talaj tartós felmelegedése után vethetünk. A talaj hőmérséklete ekkor már legalább 15-18 °C legyen.
3. Talaj és tápanyagok: Használjunk jó minőségű, laza szerkezetű vetőmag- vagy palántaföldet. Ez biztosítja a megfelelő vízelvezetést és a gyökerek számára szükséges levegőt. A palántaföld általában tartalmazza a kezdeti növekedéshez szükséges tápanyagokat.
4. Vetés módja:
- Beltéri palántaneveléshez: Használjunk kis cserepeket (kb. 8-10 cm átmérőjű), palántanevelő tálcákat vagy tőzegcserepeket. Ültessünk 1-2 magot cserépenként, körülbelül 2-3 cm mélyre. Takarjuk be vékony földréteggel, majd óvatosan öntözzük meg.
- Közvetlen szabadföldi vetéshez: Készítsünk elő egy napos, védett ágyást. A talajt lazítsuk fel, és dúsítsuk komposzttal. Vetés előtt a talajt alaposan öntözzük be. A magokat 2-3 cm mélyre, egymástól 10-15 cm távolságra helyezzük el sorban, a sorok között 80-100 cm távolságot hagyva. Később ritkítani kell a növényeket.
5. Hőmérséklet, fény és öntözés: A magok csírázásához optimális a 20-25 °C közötti hőmérséklet. Helyezzük a cserepeket világos, de közvetlen napsütéstől védett helyre, vagy használjunk növénynevelő lámpát. A talajt tartsuk folyamatosan nedvesen, de ne engedjük, hogy pangó víz alakuljon ki. A túl sok víz gyökérrothadást okozhat.
6. Palántázás: Amikor a palánták elérik a 15-20 cm magasságot és 3-4 valódi levelük van, valamint a külső hőmérséklet stabilan meleg (május közepe-vége), kiültethetők a szabadföldbe. Az átültetés előtt néhány napig szoktassuk hozzá a palántákat a kinti körülményekhez (edzés). Az átültetést óvatosan végezzük, lehetőleg a gyökérlabda megsértése nélkül.
Uborka ültetése palántáról: a gyorsabb és biztonságosabb út
Az uborka palántáról történő ültetése népszerű választás azok körében, akik gyorsabb eredményre vágynak, vagy kevesebb tapasztalattal rendelkeznek a magvetés terén. Kész palánták vásárlásával megspórolhatjuk a beltéri palántanevelés idejét és energiáját, és egyből erősebb, fejlettebb növényekkel indulhatunk. Ez különösen hasznos, ha korai termésre törekszünk, vagy ha a tavaszi időjárás szeszélyes, és nem akarunk kockáztatni a magok szabadföldi vetésével.
Azonban a palántavásárlásnak is megvannak a maga árnyoldalai. A bolti palánták drágábbak lehetnek, és a fajtaválaszték is korlátozottabb. Fontos, hogy egészséges, erős növényeket válasszunk, amelyek nincsenek túlnőve, és nem mutatnak betegségre utaló jeleket. Az átültetés során fellépő sokk is hátráltathatja a növekedést, ha nem kellő gondossággal járunk el.
A palántázás előnyei és hátrányai
Előnyök:
- Gyorsabb termés: A palántáról ültetett uborka általában korábban hoz termést, mivel már fejlett állapotban kerül ki a kertbe.
- Kevesebb kockázat: Elkerülhetjük a magok csírázásával és a fiatal csírák érzékenységével járó kockázatokat.
- Egyszerűbb: Kevesebb odafigyelést és speciális felszerelést igényel a kezdeti időszakban.
- Erősebb kezdet: Az ültetéskor már stabil, fejlett gyökérrendszerrel rendelkező növényekkel indulunk.
- Kezdőknek ideális: A kezdő kertészek számára biztonságosabb és motiválóbb választás lehet.
Hátrányok:
- Költségesebb: A kész palánták megvásárlása drágább, mint a magoké.
- Korlátozott fajtaválaszték: A kertészetekben kapható palánták fajtaválasztéka általában szűkebb.
- Átültetési sokk: Az átültetés során a növények stressznek vannak kitéve, ami lassíthatja a kezdeti növekedést.
- Betegségek kockázata: Ha nem megbízható forrásból származik a palánta, magunkkal vihetünk betegségeket vagy kártevőket a kertbe.
Az uborka palánta ültetésének lépései
Az egészséges palánták kiválasztása és a gondos ültetés alapvető a sikeres termesztéshez.
1. Palántaválasztás: Válasszunk erős, zömök palántákat, amelyeknek sötétzöld levelei vannak, és nincsenek sárguló, foltos vagy lyukas leveleik. A szár legyen vastag, ne nyúlánk. Ellenőrizzük a gyökérzetet is, ha lehetséges: legyen fehér és egészséges, ne rothadt vagy túl sűrűn összefonódott.
2. Talajelőkészítés: Az uborka a laza, humuszban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajt kedveli. Ültetés előtt ássuk fel az ágyást, és dúsítsuk komposzttal vagy érett trágyával. Ez biztosítja a kezdeti tápanyagellátást és javítja a talaj szerkezetét. Az uborka a semleges vagy enyhén lúgos (pH 6,0-7,0) talajban fejlődik a legjobban.
3. Ültetési idő és hely: Az uborka palántákat akkor ültessük ki a szabadföldbe, amikor már elmúlt a fagyveszély, és a talaj hőmérséklete tartósan meghaladja a 15 °C-ot. Ez általában május közepére, végére esik. Válasszunk napos, szélvédett helyet a kertben. Az uborka a meleget és a fényt igényli a bőséges terméshez.
4. Ültetési mélység és távolság: Az ültetőgödröket készítsük el úgy, hogy a palánta gyökérlabdája kényelmesen elférjen benne. Ültessük a palántákat olyan mélyre, amilyen mélyen a cserépben voltak, de semmiképp se takarjuk be a szárát mélyebben, mert az rothadáshoz vezethet. Az uborka fajtájától függően hagyjunk 60-100 cm távolságot a tőkék között, a sorok között pedig 80-120 cm-t. Ez biztosítja a megfelelő légáramlást és a növekedési teret.
5. Beöntözés és kezdeti ápolás: Az ültetés után alaposan öntözzük be a palántákat. Ez segít a gyökereknek megtapadni a talajban. Az első napokban figyeljünk oda a növényekre, és ha szükséges, árnyékoljuk őket a tűző naptól, amíg meg nem erősödnek. A rendszeres, de mérsékelt öntözés kulcsfontosságú a gyökerek megtelepedéséhez.
A két módszer összehasonlítása: pro és kontra
A döntés, hogy uborkát magról vagy palántáról ültessünk, számos tényezőtől függ. Az alábbi táblázat segít áttekinteni a legfontosabb különbségeket.
| Jellemző | Magról vetés | Palántáról ültetés |
|---|---|---|
| Költség | Alacsony (csomag mag ára) | Magasabb (palánták darabáron) |
| Időigény | Magas (palántanevelés hetei) | Alacsony (azonnali kiültetés) |
| Terméskezdet | Későbbi | Korábbi |
| Fajtaválaszték | Széles | Korlátozott |
| Kockázat | Magasabb (csírázási, palántanevelési nehézségek) | Alacsonyabb (erős növényekkel indul) |
| Tapasztalat | Közepes-magas (több odafigyelést igényel) | Alacsony-közepes (egyszerűbb kezdőknek) |
| Átültetési sokk | Nincs (ha közvetlenül vetjük) vagy alacsony (ha gondosan ültetjük át a saját nevelésű palántát) | Lehetséges (bolti palánták esetén) |
A választás tehát nagymértékben függ a személyes preferenciáktól és a kertészeti céloktól. Ha szeretünk kísérletezni, van időnk és helyünk a palántanevelésre, és fontos számunkra a fajtaválaszték, akkor a magról vetés lehet a jobb megoldás. Ha viszont gyors eredményre vágyunk, korlátozott az időnk, vagy kezdő kertészként a biztosabb utat választanánk, akkor a palántáról ültetés a célravezetőbb.
Közös gondozási tippek a bőséges uborkatermésért
Függetlenül attól, hogy magról vagy palántáról kezdtük-e az uborka termesztését, a sikeres és bőséges terméshez elengedhetetlen a megfelelő gondozás. Az uborka egy igazi vízimádó növény, amely a meleget és a tápanyagban gazdag talajt preferálja.
Talajelőkészítés és tápanyag-utánpótlás
Az uborka számára ideális talaj laza, humuszos és jó vízáteresztő. Ültetés előtt érdemes a talajt mélyen felásni, és nagy mennyiségű érett komposzttal vagy marhatrágyával dúsítani. Ez biztosítja a növény számára szükséges tápanyagokat a kezdeti növekedéshez. A tenyészidőszak során, különösen a terméskötődés idején, az uborka fokozott tápanyagigénnyel rendelkezik. Kéthetente adhatunk neki folyékony szerves trágyát, például csalánlét vagy érett trágyalevet. Fontos a kálium és a foszfor pótlása, amelyek a virágzásért és a terméskötődésért felelősek.
Az uborka öntözése: a kulcs a lédús terméshez
Az uborka egyik legfontosabb igénye a bőséges és rendszeres öntözés. Különösen a virágzás és a termésfejlődés időszakában van szüksége sok vízre. A vízhiány keserű ízt okozhat az uborkában, és gátolja a növekedést. Öntözzük az uborkát reggelente vagy este, közvetlenül a tövéhez, elkerülve a levelek nedvesítését, ami hozzájárulhat a gombás betegségek kialakulásához. Ideális esetben használjunk esővizet vagy állott csapvizet, ami nem túl hideg. A csepegtető öntözés kiváló megoldás, mivel egyenletesen és takarékosan juttatja a vizet a gyökérzónába.
A megfelelő öntözés nem csak a termés mennyiségét, hanem annak minőségét és ízét is alapvetően befolyásolja.
Támrendszer biztosítása
A legtöbb uborkafajta, különösen a kígyóuborkák, támrendszert igényelnek. Ennek több előnye is van:
- A növények levegősebbek maradnak, ami csökkenti a gombás betegségek kockázatát.
- A termések tisztábbak maradnak, nem érintkeznek a földdel.
- Könnyebb a betakarítás.
- Kevesebb helyet foglal el a kertben.
Használhatunk karókat, hálókat, spirálokat vagy dróthuzalokat. A lényeg, hogy a támrendszer stabil legyen, és a növekedés során folyamatosan vezessük fel rá a hajtásokat.
Metszés és kacsolás
A metszés és a kacsolás nem minden uborkafajtánál szükséges, de a támrendszeren nevelt növényeknél javítja a terméshozamot és a termés minőségét. Az uborka főhajtásán és az oldalhajtásokon is megjelennek a virágok és a termések. A kacsolás során eltávolítjuk az ún. „kacsokat”, azaz az oldalhajtások és a levelek hónaljában megjelenő kis hajtásokat. Ezáltal a növény energiáját a főhajtás és a termések fejlesztésére fordítja. A metszés során eltávolíthatjuk az elöregedett, sárguló vagy beteg leveleket is.
Betegségek és kártevők elleni védekezés
Az uborka sajnos érzékeny néhány betegségre és kártevőre. A leggyakoribb betegségek közé tartozik a lisztharmat és a peronoszpóra. Ezek ellen megelőző permetezéssel (pl. kéntartalmú szerekkel vagy rézkészítményekkel), megfelelő távolság betartásával és a levelek szárazon tartásával védekezhetünk. A kártevők közül a levéltetvek és a takácsatkák okozhatnak problémát. Ellenük bevethetünk biológiai védekezést (pl. katicabogarak), csalánlét vagy neem olajat. Fontos a rendszeres növényvizsgálat, hogy időben észrevegyük a problémákat.
Betakarítás
Az uborkát rendszeresen, minden nap vagy kétnaponta takarítsuk be, amint elérik a kívánt méretet. A rendszeres szüretelés ösztönzi a növényt újabb termések képzésére. Hagyjuk meg a száron a rövid szárrészletet, és óvatosan csípjük vagy vágjuk le az uborkát, hogy ne sérüljön a növény. A befőző uborkát fiatalon, zsengén szedjük, míg a kígyóuborkát teljesen kifejlődve.
Különleges uborkafajták és termesztési tippek
Az uborkafajták rendkívül sokszínűek, és nem csak a méretükben, hanem az ízükben, felhasználási módjukban és termesztési igényeikben is eltérhetnek. Érdemes megismerkedni néhány különlegesebb típussal, hogy megtaláljuk a kertünkbe és ízlésünkhöz leginkább illőt.
Befőző uborka (kovászolni való uborka)
Ezek a fajták általában rövidebbek, vastagabbak, és gyakran tüskések. Ideálisak savanyításra, kovászolásra, de frissen is fogyaszthatók. Jellemzően bokrosabb növekedésűek, és gyakran nem igényelnek támrendszert, vagy csak alacsonyabb támasztékot. Például a ‘Delikát’ vagy a ‘Parris’ fajták népszerűek. Ezeknél a fajtáknál a rendszeres, gyakori szedés különösen fontos, hogy a növény folyamatosan hozzon új terméseket.
Kígyóuborka (salátauborka)
A kígyóuborkák hosszú, vékony, sima héjú terméseket hoznak, és leginkább friss fogyasztásra, salátákba alkalmasak. Ezek a fajták jellemzően erőteljes növekedésűek, és feltétlenül támrendszert igényelnek, hogy a termések szépen fejlődhessenek és ne érjenek a földre. Például a ‘Regal’ vagy a ‘Marketmore’ fajták kiváló választások. Ügyeljünk a bőséges öntözésre, mivel nagy vízigényük van.
Csemegeuborka és egyéb salátauborkák
Ezek a fajták a befőző és a kígyóuborka közötti átmenetet képviselik. Rövidebbek, mint a kígyóuborkák, de hosszabbak, mint a befőző uborkák. Frissen fogyasztva és savanyítva is finomak. Sok fajtájuk partenokarp, azaz beporzás nélkül is hoz termést, ami különösen előnyös üvegházi vagy fóliás termesztés esetén. Ilyen például a ‘Dirigent’ vagy a ‘Passandra’.
Különleges és egzotikus fajták
Léteznek olyan uborkafajták is, amelyek különleges megjelenésűek vagy ízűek. Ilyen például a görögdinnye uborka (más néven egérdinnye), amely apró, görögdinnyére emlékeztető gyümölcsöket hoz, és enyhén savanykás ízű. Vagy a citromuborka, amely gömbölyű, sárga terméseket nevel, enyhe citromos utóízzel. Ezek a fajták izgalmas kiegészítői lehetnek a kertnek, és gyakran kevésbé igényesek a termesztés szempontjából.
A fajtaválasztásnál érdemes figyelembe venni a rezisztenciát is. Sok újabb fajta ellenállóbb a lisztharmattal vagy a peronoszpórával szemben, ami jelentősen megkönnyítheti a gondozást és csökkentheti a vegyszeres védekezés szükségességét.
A talaj szerepe az uborkatermesztésben
Az uborka a talaj minőségére is érzékeny, és a megfelelő talajelőkészítés alapvető a sikeres termesztéshez. Ahogy korábban is említettük, a laza, humuszban gazdag, jó vízáteresztő képességű talaj a legideálisabb számára.
A talaj pH-értéke is számít. Az uborka a semleges vagy enyhén lúgos (pH 6,0-7,0) talajt kedveli. Ha a talajunk savanyú, érdemes meszezéssel javítani a pH-értékét. A túl kötött, agyagos talajban a gyökerek nem jutnak elegendő levegőhöz, és a pangó víz gyökérrothadáshoz vezethet. Ezen a problémán komposzt, homok vagy egyéb szerves anyagok bedolgozásával segíthetünk.
A vetésforgó betartása kulcsfontosságú a talaj egészségének megőrzésében és a betegségek terjedésének megelőzésében. Ne ültessünk uborkát ugyanarra a helyre két évnél hamarabb, és kerüljük az uborka utáni vagy előtti tökfélék (cukkini, tök, dinnye) termesztését is. Jó elővetemény lehet a bab, a borsó vagy a hagyma.
A talaj takarása, azaz a mulcsozás is rendkívül hasznos. A mulcs (szalma, fűnyesedék, komposzt) segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát, elnyomja a gyomokat, és egyenletesebbé teszi a talajhőmérsékletet. Ez különösen előnyös az uborka számára, amely nem kedveli a talajhőmérséklet ingadozásait.
Mikor van a legjobb uborka ültetési idő?
Az uborka ültetési ideje az egyik legfontosabb tényező a sikeres termesztés szempontjából, hiszen ez a hőigényes növény rendkívül érzékeny a fagyokra. Alapvető szabály, hogy az uborkát csak akkor ültessük ki a szabadföldbe, amikor már biztosan elmúlt az éjszakai fagyok veszélye, és a talaj tartósan felmelegedett.
Hazánkban ez az időszak általában május közepére, végére tehető, a „fagyosszentek” (május 12-14.) elmúltával. A talaj hőmérsékletének ekkor már legalább 15-18 °C-nak kell lennie, de az optimális a 20-25 °C. Ha túl korán ültetjük ki, a hideg talaj és a hűvös éjszakák stresszelik a növényt, ami lassítja a fejlődését, sőt akár vissza is vetheti azt. Egyes régiókban, ahol a tavasz később érkezik, akár június elejére is tolódhat az ültetés.
A fóliás vagy üvegházi termesztés esetén az ültetési időpont korábbra hozható, akár április végére is, mivel a védett környezetben könnyebb biztosítani a megfelelő hőmérsékletet. Fontos azonban a szellőztetés, hogy elkerüljük a túl magas páratartalmat és a gombás betegségek kialakulását.
Az időjárás-előrejelzést mindig érdemes figyelemmel kísérni az ültetés előtt. Egy hirtelen lehűlés vagy egy váratlan fagy könnyen tönkreteheti a frissen kiültetett palántákat. Ha bizonytalanok vagyunk, inkább várjunk még néhány napot, a későbbi, de biztosabb ültetés sokkal eredményesebb lehet.
Betegségek és kártevők megelőzése és kezelése
Az uborka termesztése során sajnos gyakran találkozhatunk különböző betegségekkel és kártevőkkel, amelyek jelentősen csökkenthetik a terméshozamot, vagy akár tönkre is tehetik a növényeket. A megelőzés kulcsfontosságú, de ha a probléma már felütötte a fejét, fontos a gyors és hatékony beavatkozás.
Gyakori betegségek
Lisztharmat (Erysiphe cichoracearum): Fehér, lisztes bevonat jelenik meg a leveleken, szárakon, ami a fotoszintézis gátlásával gyengíti a növényt. Meleg, párás időben gyakori.
- Megelőzés: Ellenálló fajták választása, megfelelő távolság az ültetésnél (jó légáramlás), levelek szárazon tartása, káliumtrágyázás.
- Kezelés: Kéntartalmú permetezőszerek, csalánlé, tejes permetezés (1:10 arányban vízzel hígított tej).
Peronoszpóra (Pseudoperonospora cubensis): Sárgás, szögletes foltok a levelek felszínén, alul sötétbarna bevonat. Hűvös, párás időben, különösen reggeli harmat esetén terjed gyorsan.
- Megelőzés: Ellenálló fajták, jó szellőzés, levelek szárazon tartása, vetésforgó.
- Kezelés: Réztartalmú gombaölő szerek (bio kertészetben engedélyezettek), zsurló tea.
Uborka mozaikvírus: A leveleken sárga-zöld mozaikos mintázat, a növény satnya marad, a termések deformáltak. Levéltetvek terjesztik.
- Megelőzés: Levéltetvek elleni védekezés, vírusmentes magok és palánták.
- Kezelés: Nincs hatékony kezelés, a fertőzött növényeket el kell távolítani és megsemmisíteni.
Gyakori kártevők
Levéltetvek: Kisebb-nagyobb kolóniákban szívogatják a levelek és hajtások nedvét, mézharmatot ürítenek, ami korompenész kialakulásához vezet.
- Megelőzés: Növénytársítás (pl. kapor, körömvirág), ragacsos csapdák.
- Kezelés: Erős vízsugárral való lemosás, csalánlé, neem olaj, rovarölő szappan, biológiai védekezés (katicabogarak).
Takácsatkák: Apró, pókszerű élőlények, a levelek fonákján szívogatnak, finom pókhálót szőnek. Száraz, meleg időben szaporodnak fel.
- Megelőzés: Rendszeres párásítás, levelek permetezése vízzel.
- Kezelés: Kéntartalmú szerek, neem olaj, atkaölő készítmények.
Meztelencsigák és csigák: Különösen a fiatal palántákat károsítják, rágásnyomokat hagynak.
- Megelőzés: Csigaőr, sörös csapda, rézszalag, kézi gyűjtés.
- Kezelés: Csigaölő szerek (biokertben is engedélyezettek).
A növénytársítás remek megelőző módszer lehet. Ültessünk uborka mellé kaprot, körömvirágot, bazsalikomot vagy fokhagymát, amelyek elriasztják a kártevőket, vagy vonzzák a hasznos rovarokat.
