A konyhákban világszerte oly gyakran használt, mégis sokszor alábecsült lilahagyma nem csupán ízesítő, hanem valóságos tápanyagraktár, amely számos egészségügyi előnnyel járhat. Ez a jellegzetes színű zöldség, melynek rétegei gazdagok vitaminokban, ásványi anyagokban és bioaktív vegyületekben, évszázadok óta része az emberi táplálkozásnak és a népi gyógyászatnak. Bár a hagymafélék családjának minden tagja rendelkezik bizonyos jótékony tulajdonságokkal, a lilahagyma különösen figyelemre méltó, különösen, ha nyersen fogyasztjuk. A hőkezelés ugyanis jelentősen befolyásolhatja egyes értékes összetevőinek stabilitását és biológiai hozzáférhetőségét, éppen ezért fontos megérteni, miért érdemes ezt a zöldséget elsősorban frissen, feldolgozatlanul beilleszteni az étrendünkbe.
A lilahagyma, tudományos nevén Allium cepa, a liliomfélék családjába tartozik, és az egyik legrégebben termesztett kultúrnövény a világon. Eredetét valószínűleg Közép-Ázsiába vezetik vissza, ahonnan évezredekkel ezelőtt terjedt el az egész világon. Az ókori Egyiptomban nemcsak élelmiszerként, hanem gyógyszerként és rituális célokra is használták. A rómaiak és a görögök is nagyra becsülték gyógyító erejét, és a középkorban is népszerű gyógynövény volt számos betegség kezelésére. A modern tudomány az utóbbi évtizedekben kezdte alaposabban vizsgálni a hagymafélék, különösen a lilahagyma jótékony hatásait, és számos hagyományos felhasználást igazoltak tudományos kutatások is.
A lilahagyma tápanyagprofilja: Mi rejlik a rétegek alatt?
A lilahagyma egy igazi tápanyagsűrű élelmiszer, ami azt jelenti, hogy viszonylag kevés kalóriát tartalmaz, ám annál több értékes vitamint, ásványi anyagot és fitokemikáliát. Ezek az összetevők együttesen felelősek a zöldség széles spektrumú egészségügyi előnyeiért. Fontos kiemelni, hogy a tápanyagok aránya és típusa is befolyásolja az emberi szervezetben kifejtett hatásukat, és a lilahagyma esetében ez az egyedi kombináció teszi különlegessé.
A legjelentősebb vitaminok között említhetjük a C-vitamint, amely egy erős antioxidáns, és elengedhetetlen az immunrendszer megfelelő működéséhez. A lilahagyma jelentős mennyiségben tartalmazza ezt a hőérzékeny vitamint, ami már önmagában is indokolja a nyers fogyasztását. Emellett különféle B-vitaminokat is találunk benne, mint például a B6-vitamint (piridoxin), amely fontos szerepet játszik az anyagcsere-folyamatokban, az idegrendszer működésében és a vörösvértestek képződésében. A folát (B9-vitamin) is jelen van, ami különösen fontos a sejtosztódás és a DNS szintézis szempontjából.
Az ásványi anyagok tekintetében a lilahagyma kiemelkedő forrása a káliumnak, amely létfontosságú az ideg- és izomműködéshez, valamint a vérnyomás szabályozásához. Emellett tartalmaz kalciumot a csontok és fogak egészségéért, foszfort az energiaanyagcseréért, és kisebb mennyiségben magnéziumot, vasat és cinket is. Ezek az ásványi anyagok létfontosságúak a szervezet számos biokémiai folyamatához, és hozzájárulnak az általános jó közérzethez.
A lilahagyma rosttartalma is figyelemre méltó, ami hozzájárul az emésztőrendszer egészségéhez. A rostok segítenek fenntartani a rendszeres bélmozgást, megelőzik a székrekedést, és táplálják a bélflóra hasznos baktériumait, ezáltal támogatva a prebiotikus hatást. Ez a prebiotikus hatás különösen fontos, mivel az egészséges bélflóra kulcsfontosságú az immunrendszer erősítésében és a tápanyagok felszívódásában.
„A lilahagyma nem csupán ízletes kiegészítője ételeinknek, hanem egy valóságos tápanyagbomba, melynek rétegei alatt az egészségünk számára nélkülözhetetlen vitaminok és ásványi anyagok rejlenek.”
A lilahagyma titkos fegyverei: A bioaktív vegyületek ereje
A lilahagyma igazi ereje azonban nem csupán a hagyományos vitaminokban és ásványi anyagokban rejlik, hanem azokban a speciális bioaktív vegyületekben is, amelyek a jellegzetes színét, ízét és gyógyhatását adják. Ezek a vegyületek, mint például a flavonoidok, az antocianinok és a kénvegyületek, rendkívül erős antioxidáns és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek kulcsszerepet játszanak számos krónikus betegség megelőzésében.
Quercetin: A szuper antioxidáns
A lilahagyma az egyik leggazdagabb természetes forrása a quercetinnek, egy flavonoid típusú antioxidánsnak, amely rendkívül erős gyulladáscsökkentő és rákellenes tulajdonságokkal bír. A quercetin számos kutatás középpontjában áll, mivel képes semlegesíteni a szervezetben a szabadgyököket, amelyek károsíthatják a sejteket és hozzájárulhatnak az öregedéshez, valamint a krónikus betegségek kialakulásához. A lilahagymában található quercetin biológiai hozzáférhetősége meglehetősen jó, különösen nyers formában.
A quercetin nemcsak antioxidáns, hanem antihisztamin és gyulladáscsökkentő hatással is rendelkezik, ami segíthet az allergiás tünetek enyhítésében, az asztma kezelésében és az ízületi gyulladások okozta fájdalom csökkentésében. Kutatások szerint a quercetin támogathatja a szív- és érrendszer egészségét azáltal, hogy csökkenti a vérnyomást, javítja az érfalak rugalmasságát és gátolja a koleszterin oxidációját. A lilahagyma külső rétegei és a héj alatti sötétebb részek különösen gazdagok quercetinben, ezért érdemes minél kevesebbet hámozni belőle.
Antocianinok: A szín és az egészség kapcsolata
A lilahagyma jellegzetes vöröses-lilás színét az antocianinok adják, amelyek szintén flavonoid típusú vegyületek. Ezek az erős antioxidánsok nemcsak a zöldség pigmentációjáért felelősek, hanem jelentős egészségügyi előnyökkel is járnak. Az antocianinokról kimutatták, hogy védelmet nyújtanak a sejteknek az oxidatív stressz ellen, javítják a kapillárisok áteresztőképességét és csökkentik a gyulladást a szervezetben. Különösen fontosak a szív- és érrendszeri egészség szempontjából, mivel hozzájárulnak az érfalak rugalmasságának megőrzéséhez és a vérnyomás szabályozásához.
Ezenkívül az antocianinokról úgy vélik, hogy neuroprotektív hatásuk is van, ami azt jelenti, hogy védelmet nyújthatnak az agysejteknek a károsodástól, és hozzájárulhatnak a kognitív funkciók megőrzéséhez. Egyes tanulmányok azt is sugallják, hogy az antocianinok rákellenes tulajdonságokkal rendelkezhetnek, gátolva bizonyos rákos sejtek növekedését és terjedését. A lilahagyma színének intenzitása egyenesen arányos az antocianin tartalmával, ezért a mélyebb színű példányok általában gazdagabbak ebben az értékes vegyületben.
Kénvegyületek: A jellegzetes íz és gyógyhatás
A lilahagyma, akárcsak a többi hagymaféle, jellegzetes, csípős ízét és illatát a benne található organoszulfur vegyületeknek köszönheti. Ezek a kénvegyületek, mint például az allicin, a propil-diszulfid és a tioszulfinátok, nemcsak az ízélményért felelősek, hanem rendkívül erős antibakteriális, antivirális és gombaellenes tulajdonságokkal is rendelkeznek. Amikor a hagymát felvágjuk, a sejtek károsodnak, és egy enzim, az alliináz, reakcióba lép a kénvegyületekkel, felszabadítva ezeket az illékony, bioaktív anyagokat.
Ezek a kénvegyületek számos egészségügyi előnnyel bírnak. Hozzájárulnak a szív- és érrendszer védelméhez azáltal, hogy segítenek csökkenteni a koleszterinszintet, gátolják a vérrögképződést és javítják a vérkeringést. Emellett gyulladáscsökkentő hatásuk is ismert, és egyes kutatások szerint rákellenes potenciállal is rendelkeznek, gátolva a daganatos sejtek növekedését és elősegítve azok pusztulását. A kénvegyületek felelősek a hagyma azon képességéért is, hogy segíthet a vércukorszint szabályozásában, ami különösen fontos a cukorbetegek számára.
„A lilahagyma nemcsak egy egyszerű zöldség, hanem egy komplex biokémiai laboratórium, ahol a quercetin, az antocianinok és a kénvegyületek szinergikusan fejtik ki jótékony hatásukat az egészségünkre.”
Miért éppen nyersen a leghatékonyabb? A hőkezelés hatása a tápanyagokra
Az egyik legfontosabb kérdés a lilahagyma fogyasztásával kapcsolatban, hogy milyen formában a legelőnyösebb a szervezet számára. A válasz egyértelműen a nyers fogyasztás. A hőkezelés, legyen szó főzésről, sütésről vagy párolásról, jelentős mértékben csökkentheti a lilahagyma tápanyagtartalmát és a bioaktív vegyületek hatékonyságát. Ennek oka a legtöbb vitamin és enzim hőérzékenysége, valamint a komplex kémiai reakciók, amelyek a magas hőmérséklet hatására bekövetkeznek.
Hőérzékeny vitaminok és enzimek pusztulása
A lilahagyma egyik legértékesebb összetevője a C-vitamin, amely rendkívül hőérzékeny. Már mérsékelt hőmérsékleten is bomlásnak indul, és a főzési idővel arányosan csökken a mennyisége. Ugyanez vonatkozik számos B-vitaminra is, amelyek szintén érzékenyek a hőre és a vízben való kioldódásra. Amikor a hagymát megfőzzük, ezek a vízoldékony vitaminok kioldódnak a főzővízbe, és ha azt nem fogyasztjuk el, elveszítjük az értékes tápanyagokat.
Emellett a nyers hagymában található enzimek, amelyek kulcsszerepet játszanak a kénvegyületek aktiválásában (pl. alliináz), szintén denaturálódnak, azaz elveszítik biológiai aktivitásukat a hő hatására. Ez azt jelenti, hogy a hőkezelt hagyma nem képes ugyanazokat a bioaktív kénvegyületeket előállítani, mint a nyers, frissen vágott változat, ami csökkenti annak gyógyhatását.
Quercetin stabilitása, de a biológiai hozzáférhetőség változása
A quercetin viszonylag stabil vegyület, és nem bomlik le olyan könnyen a hő hatására, mint a C-vitamin. Azonban a hőkezelés befolyásolhatja a quercetin mátrixát a hagymában, ami megváltoztathatja annak biológiai hozzáférhetőségét, azaz azt, hogy a szervezet mennyire hatékonyan képes felvenni és hasznosítani. Egyes kutatások szerint a hőkezelés még növelheti is a quercetin kivonhatóságát, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a szervezet számára is jobban hasznosul. A friss, nyers hagyma quercetinje könnyebben elérhető és hatékonyabban szívódik fel.
Kénvegyületek átalakulása és antioxidáns kapacitás csökkenése
A kénvegyületek, amelyek a lilahagyma antibakteriális és rákellenes hatásaiért felelősek, rendkívül illékonyak és hőérzékenyek. Főzés, sütés vagy párolás során ezek a vegyületek lebomlanak, átalakulnak, és elveszítik eredeti biológiai aktivitásuk jelentős részét. Ezért van az, hogy a főtt hagyma íze sokkal enyhébb, mint a nyersé – a csípős, illékony kénvegyületek eltűnnek. Ez a folyamat drámaian csökkenti a hagyma antioxidáns kapacitását és gyógyhatásait.
Az antocianinok, bár valamennyire stabilabbak, mint a C-vitamin, a tartós hőkezelés és különösen a savas közegben történő főzés hatására lebomolhatnak, ami a lilahagyma színének fakulását is okozhatja. Ez a színvesztés nem csupán esztétikai kérdés, hanem a vegyületek szerkezetének megváltozására és ezáltal biológiai aktivitásuk csökkenésére is utal.
„A hőkezelés kíméletlenül bánik a lilahagyma legértékesebb tápanyagaival és bioaktív vegyületeivel. A nyers fogyasztás jelenti a kulcsot ahhoz, hogy a zöldség teljes potenciálját kiaknázzuk.”
A nyers lilahagyma bizonyított egészségügyi előnyei
Tekintettel a lilahagyma gazdag tápanyagprofiljára és a hőkezelés káros hatásaira, a nyers fogyasztás kiemelten ajánlott. Számos tudományos kutatás támasztja alá a nyers lilahagyma rendszeres fogyasztásának egészségügyi előnyeit, amelyek széles skálán mozognak az immunrendszer erősítésétől a krónikus betegségek megelőzéséig.
Gyulladáscsökkentő hatás
A lilahagyma erős gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik, elsősorban a benne található quercetinnek és kénvegyületeknek köszönhetően. A krónikus gyulladás számos betegség, például a szívbetegségek, a cukorbetegség, az ízületi gyulladás és bizonyos rákos megbetegedések hátterében áll. A nyers lilahagyma rendszeres fogyasztása segíthet csökkenteni a gyulladásos markerek szintjét a szervezetben, ezáltal hozzájárulva a betegségek megelőzéséhez és az általános jó közérzet fenntartásához.
Antioxidáns védelem a szabadgyökök ellen
A lilahagyma tele van antioxidánsokkal, mint a C-vitamin, a quercetin és az antocianinok, amelyek hatékonyan semlegesítik a szabadgyököket. A szabadgyökök instabil molekulák, amelyek károsíthatják a sejteket, a DNS-t és a fehérjéket, hozzájárulva az oxidatív stresszhez. Az oxidatív stressz felgyorsítja az öregedési folyamatokat és növeli számos krónikus betegség kockázatát. A nyers lilahagyma fogyasztásával erősíthetjük szervezetünk antioxidáns védelmi rendszerét, lassíthatjuk az öregedést és csökkenthetjük a betegségek kialakulásának esélyét.
Szív- és érrendszeri egészség
A nyers lilahagyma rendkívül jótékony hatással van a szív- és érrendszerre. A kénvegyületek segítenek csökkenteni a vérnyomást és a koleszterinszintet, különösen a „rossz” LDL-koleszterin szintjét. A quercetin és az antocianinok javítják az érfalak rugalmasságát és gátolják az érelmeszesedés kialakulását. Emellett a hagyma vérhígító hatású is lehet, ami csökkenti a vérrögképződés kockázatát, ezzel megelőzve a szívinfarktust és a stroke-ot. Ezek a hatások együttesen hozzájárulnak a szív egészségének megőrzéséhez és a kardiovaszkuláris betegségek kockázatának csökkentéséhez.
Vércukorszint szabályozása és diabétesz prevenció
A lilahagyma fogyasztása segíthet a vércukorszint szabályozásában is, ami különösen fontos a diabéteszes vagy prediabéteszes egyének számára. A benne található kénvegyületek és a quercetin javíthatják az inzulinérzékenységet és csökkenthetik a vércukorszintet. Egyes kutatások arra utalnak, hogy a lilahagyma kivonatok képesek csökkenteni az éhgyomri vércukorszintet és a glikált hemoglobin (HbA1c) szintjét, ami hosszú távú vércukorszint-szabályozást jelez. A rosttartalom is hozzájárul ehhez a hatáshoz, lassítva a cukrok felszívódását.
Rákellenes potenciál
Számos in vitro és állatkísérlet, valamint epidemiológiai tanulmány utal arra, hogy a lilahagyma rákellenes tulajdonságokkal rendelkezik. A benne lévő quercetin, antocianinok és kénvegyületek képesek gátolni a rákos sejtek növekedését, elősegítik az apoptózist (programozott sejthalált) és megakadályozzák a daganatok terjedését. Különösen ígéretes eredményeket mutattak ki a gyomor-, vastagbél-, mell- és prosztatarák prevenciójában. A nyers lilahagyma rendszeres fogyasztása így egy egyszerű, de hatékony módja lehet a rák kockázatának csökkentésének.
Emésztési rendszer támogatása
A lilahagyma magas rosttartalma, különösen az inulin, prebiotikus hatású. Ez azt jelenti, hogy táplálja a bélflóra hasznos baktériumait, mint például a bifidobaktériumokat és a laktobacillusokat. Az egészséges bélflóra kulcsfontosságú az immunrendszer működéséhez, a tápanyagok felszívódásához, és a bélrendszeri betegségek megelőzéséhez. A nyers lilahagyma segíthet enyhíteni a székrekedést, támogatja a rendszeres bélmozgást és hozzájárul az általános emésztési komfortérzethez.
Antibakteriális és antivirális tulajdonságok
A lilahagyma kénvegyületei, különösen az allicin, erős antibakteriális és antivirális hatással rendelkeznek. Ezek a vegyületek képesek elpusztítani vagy gátolni számos kórokozó, például baktériumok (pl. E. coli, Salmonella), vírusok és gombák (pl. Candida) növekedését. A népi gyógyászatban régóta használják a hagymát megfázás, influenza és torokfájás kezelésére, és a modern kutatások is alátámasztják ezeket a hagyományos alkalmazásokat. A nyers hagyma fogyasztása segíthet a fertőzések leküzdésében és az immunrendszer erősítésében.
Csontok egészsége
Bár kevesebb szó esik róla, a lilahagyma hozzájárulhat a csontok egészségéhez is. Egyes tanulmányok szerint a hagymafélék, köztük a lilahagyma fogyasztása összefüggésbe hozható a csontsűrűség növekedésével és az oszteoporózis kockázatának csökkenésével. Ennek oka valószínűleg a benne található antioxidánsok és a gyulladáscsökkentő vegyületek, amelyek védelmet nyújtanak a csontritkulás ellen, valamint a K-vitamin és a kalcium, amelyek fontosak a csontanyagcseréhez.
Hogyan illesszük be a nyers lilahagymát az étrendünkbe? Praktikus tippek és receptek
A nyers lilahagyma beillesztése az étrendbe egyszerű és sokoldalú. Íze enyhén csípős, de édeskésebb, mint a fehér hagymáé, és ropogós textúrája kellemes kiegészítője lehet számos ételnek. Íme néhány praktikus tipp és ötlet, hogyan élvezhetjük a lilahagyma minden jótékony hatását anélkül, hogy ízét túlzottan dominánsnak éreznénk:
- Salátákban: Ez a legklasszikusabb felhasználási mód. Vágjunk vékony szeletekre vagy apró kockákra lilahagymát, és adjuk hozzá bármilyen zöldsalátához, paradicsomsalátához, uborkasalátához vagy tésztasalátához. Különösen jól illik az ecetes-olajos öntettel készült salátákhoz.
- Szendvicsekben és hamburgerekben: A vékonyra szeletelt nyers lilahagyma frissességet és ropogós textúrát ad a szendvicseknek, hamburgereknek és wrap-eknek. Különösen finom a grillezett húsok mellé.
- Hidegtálakon és körözöttel: A magyar konyha elengedhetetlen része a hidegtálak, felvágottak és a körözött mellé tálalt vékonyra vágott lilahagyma. Nemcsak ízesít, hanem dekoratív is.
- Savanyúságként (gyors pácolás): Ha enyhíteni szeretnénk a hagyma csípős ízét, de meg szeretnénk őrizni a nyersségét, készíthetünk gyorsan pácolt lilahagymát. Vágjuk vékonyra, majd locsoljuk meg almaecettel, egy csipet sóval és cukorral, és hagyjuk állni 15-30 percig. Remek kiegészítője tacóknak, burgereknek vagy grillezett ételeknek.
- Guacamole és salsa: A frissen aprított lilahagyma elengedhetetlen hozzávalója a házi guacamole-nak és a friss paradicsomos salsának. Kiemeli az avokádó és a paradicsom ízét, miközben extra textúrát ad.
- Levesekhez, főételekhez tálalva: Bár a főételekbe főzve gyakran kerül hagyma, a nyers lilahagymát érdemes utólag, tálalás előtt hozzáadni a meleg ételekhez, például krémlevesekhez (pl. lencsekrémleves), pörköltekhez vagy chilis babhoz, hogy megőrizzük a tápanyagait és a frissességét.
- Tojásételek: Apróra vágott lilahagyma szórható rántottára, omlettre vagy tükörtojásra tálalás előtt, friss ízt és ropogós textúrát adva.
Fontos, hogy a lilahagymát mindig alaposan mossuk meg és csak közvetlenül fogyasztás előtt vágjuk fel, hogy minimalizáljuk az oxidációt és megőrizzük a frissességét. A vágás során felszabaduló illékony kénvegyületek okozhatnak könnyezést, de ez a kellemetlenség elkerülhető, ha éles késsel vágunk, vagy hűtőben tároljuk a hagymát vágás előtt.
Lehetséges mellékhatások és figyelmeztetések
Bár a lilahagyma rendkívül egészséges, fontos figyelembe venni néhány lehetséges mellékhatását és interakcióját, különösen nagyobb mennyiségű nyers fogyasztás esetén. Mint minden élelmiszer esetében, a mértékletesség és az egyéni érzékenység figyelembevétele kulcsfontosságú.
Emésztési érzékenység
Néhány ember számára a nyers lilahagyma emésztési problémákat, például puffadást, gázképződést vagy gyomorégést okozhat. Ez a benne lévő fruktánoknak (egyfajta oldható rost) és kénvegyületeknek köszönhető. Ha érzékeny az emésztőrendszere, kezdje kis mennyiséggel, és fokozatosan növelje a fogyasztást, hogy szervezete hozzászokjon. A lilahagyma FODMAP-tartalma is figyelemre méltó lehet az arra érzékenyek számára.
Kénvegyületek okozta szájszag
A lilahagyma jellegzetes, erős illatát a kénvegyületek okozzák, amelyek a fogyasztás után szájszagot is eredményezhetnek. Ez a vegyületek véráramba való felszívódása és a tüdőn keresztül történő kilégzése miatt alakul ki. A szájszag enyhítésére segíthet a fogmosás, szájvíz használata, vagy petrezselyem, menta vagy citrom rágása a hagyma fogyasztása után.
Vérhígító gyógyszerekkel való interakció
A lilahagyma, különösen nagy mennyiségben fogyasztva, vérhígító hatással rendelkezhet. Ez a benne található kénvegyületeknek köszönhető, amelyek gátolhatják a vérlemezkék aggregációját. Ha vérhígító gyógyszereket szed (pl. warfarin), konzultáljon orvosával a lilahagyma rendszeres és nagy mennyiségű fogyasztása előtt, mivel ez befolyásolhatja a gyógyszer hatékonyságát és növelheti a vérzési kockázatot.
Allergia
Bár ritka, előfordulhat allergia a hagymafélékre, beleértve a lilahagymát is. Az allergiás reakció tünetei lehetnek bőrkiütés, viszketés, duzzanat, légzési nehézség vagy emésztési zavarok. Ha ilyen tüneteket tapasztal, azonnal hagyja abba a fogyasztását és forduljon orvoshoz.
A lilahagyma a népi gyógyászatban és a modern tudomány tükrében
A lilahagyma évezredek óta fontos szerepet játszik a népi gyógyászatban szerte a világon. Az ókori egyiptomiak például a hagymát nemcsak élelmiszerként, hanem gyógyszerként is használták, hittek abban, hogy erőt ad és gyógyítja a betegségeket. A görög orvos, Hippokratész is ajánlotta a hagymát légúti betegségekre, vizelethajtóként és sebgyógyítóként. A középkori Európában a pestis elleni védekezés egyik eszközeként is emlegették, és számos más betegség kezelésére alkalmazták.
A magyar népi gyógyászatban is kiemelt helyet foglal el a hagyma. Gyakran használták megfázás, köhögés, torokfájás esetén hagymaszörp formájában, de borogatásként is alkalmazták gyulladásokra, kelésekre. A hagymás tejet köhögés és álmatlanság ellen ajánlották, míg a hagymás zsíros kenyér az energia pótlására és az immunrendszer erősítésére szolgált.
A modern tudomány az utóbbi évtizedekben kezdte alaposabban vizsgálni ezeket a hagyományos hiedelmeket, és számos esetben igazolta a hagymafélék, különösen a lilahagyma gyógyhatásait. A kutatások megerősítették a hagyma antioxidáns, gyulladáscsökkentő, antibakteriális és rákellenes tulajdonságait. A tudományos eredmények egyre inkább alátámasztják, hogy a hagyományos bölcsességnek valós alapja van, és a lilahagyma valóban egy olyan „szuperélelmiszer”, amely jelentős mértékben hozzájárulhat az egészségünk megőrzéséhez.
A kutatók folyamatosan vizsgálják a lilahagyma különböző vegyületeinek hatásmechanizmusait, és egyre több potenciális terápiás alkalmazást fedeznek fel. Például a quercetinnek a szívbetegségek, a rák és a neurodegeneratív betegségek elleni védőhatását. Az organoszulfur vegyületek pedig a metabolikus szindróma és a cukorbetegség kezelésében is ígéretesnek bizonyulnak. Ez a tudományos megerősítés még inkább aláhúzza a lilahagyma, különösen a nyers formában történő fogyasztásának fontosságát az egészséges életmód részeként.
