A magyar konyha szívében és lelkében egyetlen fűszer áll, amely nélkül elképzelhetetlen a hazai gasztronómia: a pirospaprika. Ez a vibráló, illatos por nem csupán egy ízesítő, hanem egy nemzeti szimbólum, egy hungarikum, amely a magyar kultúra, hagyomány és identitás elválaszthatatlan részévé vált. Története éppoly gazdag és sokszínű, mint az általa fűszerezett ételek, és útja a távoli kontinensekről a magyar kertekbe, majd a világ konyháiba a kitartás, az innováció és a szenvedély meséje.
A pirospaprika nemcsak színével és ízével hódít, hanem mélyen gyökerezik a magyar néplélekben. Generációk óta öröklődő tudás és szeretet öleli körül termesztését, feldolgozását és felhasználását. Ez a cikk a pirospaprika világába kalauzolja az olvasót, feltárva annak eredetét, fajtáit, termesztési titkait, kulináris szerepét, egészségügyi előnyeit, és azt, hogyan vált a magyar büszkeség egyik legfényesebb csillagává.
A paprika története: Honnan jött és hogyan lett magyar?
A paprika (Capsicum annuum) eredetileg a közép- és dél-amerikai régiókból származik, ahol már évezredekkel ezelőtt termesztették. Kolumbusz Kristóf hozta el Európába az Újvilágból a 15. század végén, a többi egzotikus növénnyel együtt. Kezdetben dísznövényként, majd gyógynövényként tartották számon, és csak lassan épült be az európai konyhákba. A török hódoltság idején, a 16-17. században jutott el Magyarországra, valószínűleg a Balkánon keresztül. Ekkor még „török bors” vagy „indiai bors” néven ismerték.
A paprika hazai elterjedése lassú folyamat volt. Eleinte a szegényebb rétegek termesztették és fogyasztották, mint a drágább fekete bors olcsóbb alternatíváját. A 18. századra már a paraszti kertek elengedhetetlen részévé vált, különösen az Alföldön, ahol a klíma és a talaj kiválóan alkalmas volt termesztésére. A 19. században kezdődött meg a paprika ipari méretű feldolgozása, és ekkor alakult ki a jellegzetes, finomra őrölt pirospaprika, amelyet ma ismerünk.
A magyar paprika egyedi karakterét a helyi klíma, a talaj, a gondos nemesítés és a speciális feldolgozási technológia együttesen alakította ki. A kezdeti csípős fajtáktól eljutottak az édesebb, aromásabb változatokig, amelyek a mai magyar konyha alapját képezik. A szegedi és kalocsai paprika hírneve ekkor indult világhódító útjára, mint a minőség és az autenticitás záloga.
A magyar paprikafajták sokszínűsége: Íz és aroma paletta
A pirospaprika nem egyetlen termék, hanem számos fajta és őrlési minőség gyűjtőneve, amelyek mindegyike egyedi karakterrel és felhasználási területtel rendelkezik. A magyar paprikatermesztők évszázados munkájának köszönhetően olyan egyedülálló fajták jöttek létre, amelyek a világ más részein nem találhatók meg, vagy csak utánzatként léteznek.
A két nagy központ: Szeged és Kalocsa
Két régió vált a magyar pirospaprika fellegvárává: Szeged és Kalocsa. Mindkét helyen évszázados hagyományai vannak a paprikatermesztésnek és -feldolgozásnak, és mindkettőnek megvan a maga jellegzetes ízprofilja és hírneve. A szegedi paprika általában mélyebb, gazdagabb színű és intenzívebb aromájú, míg a kalocsai paprika enyhébb, elegánsabb karakterű.
A szegedi fűszerpaprika hírnevét a Tisza-Maros szögben elhelyezkedő termőterületek különleges mikroklímája és a hagyományos termesztési, szárítási és őrlési eljárások alapozták meg. A kalocsai fűszerpaprika pedig a Duna menti homokos talajoknak és a gondos válogatásnak köszönheti finom, bársonyos ízét.
Az őrlési minőségek: A teljesség igénye nélkül
A magyar pirospaprika minőségét és felhasználási módját elsősorban az őrlés finomsága és a csípősség mértéke határozza meg. A leggyakoribb típusok a következők:
- Édes nemes paprika: Ez a legelterjedtebb és legkedveltebb típus. Élénkpiros színű, kellemesen édes, enyhe aromájú, és szinte teljesen csípősségmentes. Ideális alapja a legtöbb magyar ételnek, ahol a paprika íze dominál, de nem kívánatos a csípősség.
- Csemege paprika: Hasonló az édes nemeshez, de még finomabb őrlésű és enyhébb ízű. Gyakran használják díszítésre is, vagy olyan ételekhez, ahol nagyon lágy paprikaízre van szükség.
- Félédes paprika: Az édes és a csípős paprika közötti átmenet. Kellemesen pikáns, de nem égeti a szájat. Jó választás azoknak, akik egy kis extra karaktert szeretnének az ételükhöz.
- Rózsa paprika: Élénkpiros színű, jellegzetes illatú, enyhén csípős, finom őrlésű. Nevét a rózsaszín árnyalatáról kapta. Kiemelkedő aromája miatt különleges ételekhez ajánlott.
- Csípős paprika (erős): Különböző erősségű változatokban kapható, a pikánstól az extrém csípősig. Ezeket a fajtákat gyakran jelölik „erős” vagy „csípős” felirattal. A csípős paprika a magyar konyha merészebb arcát mutatja meg, és elengedhetetlen a halászléhez, a paprikás krumplihoz vagy a gulyásleves bizonyos változataihoz.
A paprika kiválasztása tehát nem véletlenszerű, hanem tudatos döntés, amely nagyban befolyásolja az elkészült étel végső ízét és karakterét. A jó minőségű pirospaprika mély, telt színű, friss illatú, és az íze is hosszan megmarad. A hamisítványok vagy rossz minőségű termékek fakó színűek, és hiányzik belőlük az a gazdag aroma, ami a valódi magyar paprika sajátja.
A paprikatermesztés rejtelmei: A földtől az asztalig
A pirospaprika elkészítése egy hosszú és gondos folyamat, amely a mag elültetésétől a finomra őrölt porig tart. Minden lépés kulcsfontosságú a végtermék minősége szempontjából, és a magyar termesztők és feldolgozók generációk óta őrzik és fejlesztik ezt a tudást.
A termesztés: A megfelelő környezet és a gondos ápolás
A paprika melegkedvelő növény, amely a hosszú, napfényes nyarakat és a tápanyagban gazdag talajt kedveli. Magyarországon, különösen az Alföldön, ideálisak a körülmények a termesztéséhez. A magokat tavasszal vetik el, majd a palántákat májusban ültetik ki a földbe. A növények gondos ápolást igényelnek: rendszeres öntözést, gyomlálást és kártevőirtást. A szüret általában augusztus végétől októberig tart, amikor a paprikabogyók teljesen beérnek és élénkpirossá válnak.
A hagyományos paprikatermesztés során a betakarítás kézzel történik, ami biztosítja, hogy csak a tökéletesen érett bogyók kerüljenek feldolgozásra. Ez a munka rendkívül munkaigényes, de elengedhetetlen a magas minőségű alapanyag biztosításához.
A szárítás: A lényeg megőrzése
A betakarított paprikabogyókat szárítani kell, mielőtt őrölnék. A hagyományos módszer a füzéres szárítás, amikor a paprikákat felfűzik, és napfényes, jól szellőző helyen, például tornácokon vagy padlásokon felakasztva szárítják. Ez a módszer lassú, de kíméletes, és segít megőrizni a paprika színét, aromáját és értékes tápanyagait. A modern feldolgozás során szárítókamrákat is használnak, ahol ellenőrzött körülmények között, de mégis kíméletesen történik a nedvesség eltávolítása.
A szárítás során a paprika nedvességtartalma jelentősen lecsökken, és koncentrálódnak benne az íz- és aromaanyagok. A megfelelő szárítás elengedhetetlen ahhoz, hogy a végtermék hosszú ideig eltartható legyen anélkül, hogy elveszítené minőségét.
Az őrlés: A finom por megszületése
A kiszárított paprikát megtisztítják a szártól és a magházaktól (bár egyes fajtáknál a magok is hozzájárulnak a csípősséghez), majd megőrlik. A hagyományos őrlés kőmalmokban történt, ami egy lassú, de kíméletes eljárás volt, és segített elkerülni a paprika túlmelegedését. A túlmelegedés ugyanis rontja a paprika színét és aromáját. Ma már modernebb, acélhengerekkel működő malmokat is használnak, de a cél továbbra is a kíméletes, egyenletes őrlés.
Az őrlés során a paprika finom porrá alakul, amelynek minősége függ az őrlés finomságától. A jó minőségű pirospaprika tapintásra bársonyos, és nem tartalmaz durva szemcséket. A frissen őrölt paprika illata intenzív és jellegzetes, színe pedig mélyvörös. Ezek a tulajdonságok garantálják, hogy az ételbe kerülve a paprika a legjobb formáját hozza.
A pirospaprika szerepe a magyar konyhában: Több mint fűszer
A pirospaprika a magyar konyha gerince, az a fűszer, amely megkülönbözteti a magyar ételeket a világ más konyháitól. Nem csupán ízesítő, hanem egyfajta karaktert, identitást kölcsönöz az ételeknek. A „paprikás” jelző szinte azonnal magyar ételre asszociál, legyen szó húsról, halról vagy zöldségekről.
A szín, az illat, az íz harmóniája
A pirospaprika három érzékszervre hat egyszerre: mélyvörös színe vizuálisan is vonzóvá teszi az ételeket, fűszeres, édeskés illata azonnal felidézi a magyar konyha illatát, íze pedig komplex, rétegzett, és adja meg az ételeknek azt a bizonyos „magyaros” jelleget. A jó minőségű paprika nemcsak ízt, hanem egyfajta mélységet és teltséget is kölcsönöz az ételeknek.
A paprika felhasználása a magyar konyhában szinte művészet. Nem szabad túlhevteni, mert megég, és keserűvé válik. A hagyomány szerint a hagymás zsírba kell tenni, lehúzni a tűzről, elkeverni, majd azonnal felönteni vízzel vagy alaplével, hogy felszabaduljanak az aromák, de ne égjen meg. Ez a technika biztosítja a pirospaprika optimális felhasználását.
Ikonikus magyar ételek, pirospaprikával
Számos magyar étel elképzelhetetlen lenne pirospaprika nélkül. Ezek az ételek nemcsak a hazai asztalokon, hanem a világ minden táján képviselik a magyar gasztronómiát.
- Gulyásleves: A legismertebb magyar étel, amelynek alapját a hús, a hagyma és a bőséges adag pirospaprika adja. A gulyás nem egyszerű leves, hanem egy tartalmas egytálétel, amely a magyar vendéglátás szimbóluma.
- Pörkölt: A pörkölt a pirospaprika egyik legfontosabb felhasználási módja. Húsból (marha, sertés, csirke, vadhús) készül, hagymával, paprikával és gyakran paradicsommal vagy paprikával. A szaftos, gazdag ízvilágú pörkölt a magyar konyha egyik alappillére.
- Paprikás csirke: A magyar konyha klasszikusa, krémes, paprikás szósszal, amely tökéletesen illik a puha csirkehúshoz. Gyakran nokedlivel vagy tésztával tálalják.
- Halászlé: Különösen a Tisza és a Duna mentén népszerű. A halászlé igazi különlegessége a rendkívül gazdag, paprikás lé, amely a különböző halfajták ízét ötvözi. A csípős paprika elengedhetetlen hozzá.
- Lecsó: Bár főszereplői a paradicsom és a paprika, a pirospaprika fűszerként itt is kulcsszerepet játszik, mélységet és karaktert adva ennek a nyári ételnek.
De a pirospaprika nemcsak ezekben az ételekben tündököl. Szerepet kap kolbászokban, hurkákban, szalámikban, töltött káposztában, paprikás krumpliban, és számos más ételben is. Szinte minden magyar háztartásban megtalálható, és a legtöbb étel elkészítésekor automatikusan nyúlunk utána.
„A magyar konyha lelke a pirospaprika. Nincs az a gulyás, pörkölt vagy halászlé, ami nélküle igazi magyar étel lehetne.”
Egészségügyi előnyök: A pirospaprika gyógyító ereje
A pirospaprika nemcsak ízletes és aromás, hanem számos egészségügyi előnnyel is rendelkezik, amelyek hozzájárulnak a magyar konyha értékéhez. Ez a fűszer egy valóságos vitamin- és ásványi anyag bomba, amely régóta ismert népi gyógyászati felhasználásairól is.
C-vitamin és Szent-Györgyi Albert
A paprika kiemelkedő C-vitamin tartalmáról híres. A magyar biokémikus, Szent-Györgyi Albert fedezte fel és izolálta a C-vitamint (aszkorbinsavat) a szegedi paprikából az 1930-as években, amiért 1937-ben orvosi Nobel-díjat kapott. Ez a felfedezés forradalmasította az orvostudományt, és rámutatott a paprika rendkívüli táplálkozási értékére. A friss paprika sokkal több C-vitamint tartalmaz, mint a citrusfélék, és még a szárított, őrölt pirospaprika is jelentős mennyiségben őriz meg belőle.
A C-vitamin létfontosságú az immunrendszer erősítéséhez, a kollagén termeléséhez (ami fontos a bőr, a porcok és a csontok egészségéhez), valamint antioxidánsként is működik, védve a sejteket a szabadgyökök káros hatásaitól.
Antioxidánsok és karotinoidok
A pirospaprika élénk színét a benne található karotinoidoknak köszönheti, mint például a kapszantin és a kapszorubin. Ezek a vegyületek erős antioxidánsok, amelyek segítenek semlegesíteni a szervezetben lévő káros szabadgyököket. Az antioxidánsok szerepe kulcsfontosságú a krónikus betegségek, például a szív- és érrendszeri problémák, bizonyos rákos megbetegedések és az öregedési folyamatok megelőzésében.
A karotinoidok emellett az A-vitamin előanyagai is, amelyek hozzájárulnak a jó látáshoz és a bőr egészségéhez.
Kapszaicin: A csípősség és a gyógyhatás
A csípős paprika a kapszaicin nevű alkaloidot tartalmazza, amely felelős a jellegzetes égő érzésért. A kapszaicinnek számos gyógyhatást tulajdonítanak:
- Fájdalomcsillapító: Helyileg alkalmazva csökkentheti az ízületi gyulladás, az izomfájdalom és az idegfájdalom tüneteit.
- Gyulladáscsökkentő: Egyes kutatások szerint gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal is rendelkezik.
- Anyagcsere-gyorsító: Növelheti az anyagcserét, és segíthet a kalóriaégetésben, ami hozzájárulhat a testsúlykontrollhoz.
- Étvágycsökkentő: Egyeseknél csökkentheti az étvágyat, ezzel segítve a fogyást.
Fontos megjegyezni, hogy a kapszaicin irritáló hatású lehet érzékeny egyéneknél, és mértékkel kell fogyasztani. Az édes paprikafajtákban a kapszaicin mennyisége elhanyagolható.
Egyéb vitaminok és ásványi anyagok
A pirospaprika emellett tartalmaz B-vitaminokat (különösen B6-vitamint), E-vitamint, K-vitamint, valamint ásványi anyagokat, mint például káliumot, mangánt és vasat. Ezek az anyagok mind hozzájárulnak a szervezet megfelelő működéséhez, az energiaellátáshoz, az idegrendszer egészségéhez és a vérkeringés fenntartásához.
A pirospaprika tehát nem csupán egy fűszer, hanem egy értékes táplálékforrás is, amely hozzájárulhat egy kiegyensúlyozott és egészséges étrendhez. A magyar konyha gazdag paprikahasználata így nemcsak ízletes, hanem tápláló is.
A hungarikum státusz: Nemzeti büszkeségünk
A pirospaprika nemzetközi hírneve és mély gyökerei a magyar kultúrában oda vezettek, hogy hivatalosan is elismerték, mint hungarikumot. Ez a státusz nem csupán egy cím, hanem a magyar nemzeti értékek, hagyományok és kiválóságok elismerésének szimbóluma.
Mit jelent a hungarikum?
A hungarikum a magyar nemzeti értékeket gyűjtő és rendszerező fogalom, amely a magyarságra jellemző, egyedi, kiemelkedő értékeket jelöli. Ezek az értékek lehetnek kulturális, gasztronómiai, tudományos, ipari vagy természeti jellegűek. A hungarikumok listáján olyan tételek szerepelnek, mint a tokaji aszú, a csabai kolbász, a szatmári szilvalekvár, a Zwack Unicum, a Herendi porcelán, és természetesen a szegedi és kalocsai fűszerpaprika.
A hungarikum státusz célja a magyar értékek megőrzése, népszerűsítése és védelme, mind belföldön, mind külföldön. Hozzájárul a nemzeti identitás erősítéséhez és a magyar kulturális örökség láthatóságához.
A paprika, mint a magyar identitás része
A pirospaprika hungarikumként való elismerése teljesen indokolt. A paprika nemcsak az ételek ízét, hanem a magyar életérzést, a vendégszeretetet, a közösségi élményt is megtestesíti. Gondoljunk csak egy vasárnapi ebédre, ahol a gőzölgő pörkölt illata betölti a házat, vagy egy baráti összejövetelre, ahol a bográcsban rotyogó halászlé körül gyűlik össze a család. Ezek az élmények elválaszthatatlanok a pirospaprika jelenlététől.
A paprika a magyar táj szerves része is. A nyár végi, őszi napokon a szárítókon lógó piros paprikasorok jellegzetes látványt nyújtanak az Alföldön, és a betakarítás, a fűzés, az őrlés mind olyan hagyományok, amelyek generációk óta öröklődnek. Ez a tudás, ez a gondoskodás, ez a szenvedély teszi a magyar paprikát egyedivé és megismételhetetlenné.
„A pirospaprika nem csak fűszer, hanem a magyar lélek kivetülése, egy darabka történelem, íz és kultúra egyetlen porban.”
A hungarikum státusz tehát nem csupán egy formális elismerés, hanem a pirospaprika mély kulturális és történelmi gyökereinek, valamint gazdasági jelentőségének megerősítése. Ez a státusz segít megőrizni a hagyományos termesztési és feldolgozási módszereket, és biztosítja, hogy a jövő generációi is élvezhessék a valódi magyar paprika utánozhatatlan ízét.
A pirospaprika a világban: Hírnév és export
A magyar pirospaprika hírneve régóta túlszárnyalja Magyarország határait. Nemzetközi szinten is elismert és keresett fűszer, amely a magyar gasztronómia nagyköveteként járja a világot. Az exportpiacokon a magyar paprika a minőség és az autenticitás szinonimája.
A magyar paprika elismerése
A szegedi és kalocsai paprika földrajzi eredetvédelmet (OEM – Originált Eredetmegjelölés) élvez az Európai Unióban. Ez azt jelenti, hogy csak az adott régióban, meghatározott módon termesztett és feldolgozott paprika viselheti ezt a nevet. Ez a védelem garantálja a fogyasztók számára, hogy valóban autentikus, magas minőségű terméket vásárolnak, és megvédi a magyar termelőket a hamisítványoktól.
A világ számos országában, különösen azokon a területeken, ahol jelentős magyar diaszpóra él, vagy ahol a magyar konyha népszerű, a pirospaprika alapvető fűszernek számít. A magyar éttermek világszerte büszkén használják a hazai paprikát, hogy megőrizzék ételeik autentikus ízét.
Export és globális trendek
A magyar pirospaprika jelentős exporttermék. Bár a globális fűszerpiacon számos más paprikafajta is jelen van, a magyar paprika a prémium szegmensben foglal helyet, különösen az édes nemes és a csemege minőségek. Az export célországok között Európa, Észak-Amerika és Ausztrália is megtalálható, ahol a fogyasztók nagyra értékelik a termék egyediségét és minőségét.
A globális gasztronómiai trendek, mint például a regionális konyhák iránti növekvő érdeklődés, vagy az autentikus alapanyagok keresése, kedveznek a magyar paprikának. A séfek és a háziasszonyok egyaránt felismerik a különbséget egy átlagos paprika és a gazdag ízű, aromás magyar pirospaprika között.
Az online kereskedelem és a specializált élelmiszerboltok térnyerése is hozzájárul ahhoz, hogy a magyar paprika könnyebben elérhetővé váljon a világ minden táján. Ez lehetőséget teremt a kisebb, kézműves termelők számára is, hogy termékeiket szélesebb közönséghez juttassák el, és megosszák a magyar gasztronómia egy darabkáját a világgal.
Vásárlási tippek és tárolás: Hogyan válasszuk a legjobbat?
Ahhoz, hogy a pirospaprika valóban a magyar konyha lelkét adja, fontos, hogy jó minőségű terméket válasszunk, és megfelelően tároljuk. Egy rosszul megválasztott vagy tárolt paprika elveszítheti színét, aromáját és ízét, ezzel rontva az elkészült étel élvezeti értékét.
Hogyan válasszunk jó minőségű pirospaprikát?
- Származási hely: Keressük a szegedi vagy kalocsai fűszerpaprika feliratot, amely garantálja a földrajzi eredetvédelmet és a hagyományos feldolgozást.
- Szín: A jó minőségű pirospaprika élénk, mélyvörös színű, nem fakó, nem barnás. A sötétebb árnyalat általában intenzívebb ízre utal.
- Illat: Szagoljuk meg! A friss, jó minőségű paprika kellemesen fűszeres, enyhén édeskés illatú. Ha dohos, penészes vagy semleges szagot érzünk, ne vegyük meg.
- Textúra: Tapintásra finom, bársonyos por legyen, csomómentes. A durva szemcsék vagy az összetapadt por rossz minőségre utalhat.
- Csomagolás: Lehetőleg légmentesen zárt csomagolásban vásároljuk, amely megvédi a fénytől és a nedvességtől.
- Lejárati dátum: Mindig ellenőrizzük a lejárati dátumot. Bár a paprika hosszú ideig eltartható, idővel veszít az aromájából és a színéből.
Érdemes megbízható forrásból, például termelői piacokról, specializált fűszerboltokból vagy ismert márkák termékei közül választani.
A pirospaprika megfelelő tárolása
A pirospaprika frissességének és aromájának megőrzése érdekében fontos a helyes tárolás:
- Sötét hely: A fény hatására a paprika színe fakul, és elveszíti antioxidáns tulajdonságait. Tároljuk sötét, zárt szekrényben vagy fűszertartóban.
- Hűvös hely: A magas hőmérséklet gyorsítja az avasodást. Ideális a szobahőmérséklet alatti, hűvös tárolás, de a hűtőszekrény is megfelelő lehet, ha légmentesen zárjuk.
- Légmentes tárolás: A levegővel való érintkezés oxidációt okoz, ami rontja a paprika minőségét. Tegyük légmentesen záródó üvegbe vagy fűszertartóba.
- Száraz hely: A nedvesség hatására a paprika összecsomósodhat, penészedhet. Kerüljük a párás környezetet.
A megfelelően tárolt pirospaprika akár egy évig is megőrzi kiváló minőségét, de az optimális íz és aroma elérése érdekében érdemes 6-8 hónapon belül felhasználni.
Receptek és inspirációk: A pirospaprika végtelen lehetőségei
Bár a magyar konyha alapvető ételeit már említettük, a pirospaprika felhasználási lehetőségei szinte végtelenek. Inspirációt meríthetünk a hagyományos receptekből, de bátran kísérletezhetünk új ízekkel és kombinációkkal is.
A klasszikusokon túl
Ne féljünk a pirospaprikát más konyhákba is bevezetni! Egy csipet édes nemes paprika feldobhat egy egyszerű paradicsomlevest, gazdagíthat egy zöldségköretet, vagy különleges ízt adhat egy grillezett húsnak. A csípős paprika kiválóan illik mexikói, indiai vagy thai ételekhez is, ahol extra pikantériát adhat.
Próbáljuk ki a pirospaprikát:
- Grillezett zöldségeken (cukkini, padlizsán, paprika).
- Tojásételekben (rántotta, omlett, tükörtojás).
- Marinádokban húsokhoz, halakhoz.
- Kenyérre szórt vajjal vagy zsíros kenyérrel.
- Házi készítésű krémekben, szószokban.
Kísérletezés a fajtákkal
A különböző őrlési minőségek és fajták ismerete lehetővé teszi, hogy finomhangoljuk ételeink ízét. Egy enyhe, édes paprika tökéletes a paprikás csirkéhez, míg egy erősebb, rózsa paprika mélységet adhat egy gulyásnak. A csemege paprika kiválóan alkalmas díszítésre, vagy olyan ételekhez, ahol a legfinomabb ízprofilra van szükség.
A pirospaprika nemcsak egy fűszer, hanem egy élmény, egy utazás a magyar ízek világába. Fedezzük fel a benne rejlő lehetőségeket, és hagyjuk, hogy a magyar konyha lelke otthonunkban is életre keljen.
