Az őszi erdők és mezők kincsei közül kevesen vetekedhetnek a csipkebogyó, ez a vadon termő, rubintpiros gyümölcs gazdagságával. Amikor a természet a legszínesebb arcát mutatja, és a levegő már harapósan friss, elérkezik az ideje a csipkebogyó gyűjtésének, hogy aztán otthonunk melegében igazi ínyencséget varázsoljunk belőle: a házi csipkebogyólekvárt, vagy ahogy régiesen emlegetjük, a csipkeízt. Ez a különleges finomság nem csupán az ízlelőbimbókat kényezteti, hanem a hidegebb hónapokban nélkülözhetetlen vitamindús táplálékforrásként is szolgál. Generációk óta öröklődő tudás és gondos munka eredménye, amely a mai rohanó világban is megőrzi értékét és varázsát.
A csipkebogyó (Rosa canina) egy igazi szupergyümölcs, amelyet évszázadok óta nagyra becsülnek gyógyító ereje és táplálkozási értéke miatt. Különösen magas C-vitamin tartalma emeli ki a többi gyümölcs közül, de emellett számos más hasznos vegyületet is rejt, amelyek hozzájárulnak egészségünk megőrzéséhez. A csipkebogyólekvár készítése egy olyan folyamat, amely türelmet és odafigyelést igényel, ám a végeredmény minden ráfordított energiát megér: egy selymesen lágy, savanykás-édes ízű, élénk színű lekvár, amely a napfényes őszi napok emlékét idézi fel a téli reggeliken.
A csipkebogyó: az őszi kincs botanikai és táplálkozási szempontból
A csipkebogyó a rózsafélék családjába tartozó cserjék (főként a vadrózsa, Rosa canina) termése. Jellegzetes, élénkpiros vagy narancsvörös színű, ovális vagy gömbölyded alakú gyümölcs, amely az első fagyok után éri el a teljes érettségét és a legmagasabb tápanyagtartalmát. Ekkor a benne lévő keményítő cukorrá alakul, így íze édesebbé, aromája pedig intenzívebbé válik. A bogyók belsejében apró, kemény magok találhatók, amelyeket finom, szúrós szőrök vesznek körül. Ezek a szőrök okozhatnak kellemetlen irritációt, ha nem távolítjuk el őket megfelelően a feldolgozás során.
A csipkebogyó igazi táplálkozási bomba. A legismertebb és legkiemelkedőbb tulajdonsága a rendkívül magas C-vitamin tartalma, amely sokszorosan meghaladja a citrusfélékét. Ez a vitamin kulcsfontosságú az immunrendszer erősítésében, a kollagén termelésében, valamint antioxidánsként védi a sejteket a káros szabadgyökök ellen. Emellett a csipkebogyó jelentős mennyiségű A-vitamint (béta-karotin formájában), E-vitamint, K-vitamint és B-vitaminokat is tartalmaz. Ásványi anyagok közül káliumot, kalciumot, magnéziumot és vasat is találunk benne. A gyümölcs rosttartalma is figyelemre méltó, ami segíti az emésztést és hozzájárul a teltségérzethez.
„A csipkebogyó nem csupán egy gyümölcs, hanem egy gyógyító erejű patika a természetből, amelynek minden bogyója az egészség ígéretét hordozza.”
A benne lévő flavonoidok és karotinoidok erős antioxidáns tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek hozzájárulnak a gyulladáscsökkentéshez és a krónikus betegségek megelőzéséhez. A pektin, egy oldható rost, nemcsak a lekvár sűrűsödéséért felelős, hanem az emésztőrendszer egészségét is támogatja. A csipkebogyó tehát egy komplex táplálék, amely sokoldalúan hozzájárul a vitalitásunkhoz és jó közérzetünkhöz.
Mikor és hogyan gyűjtsük a csipkebogyót? A felelős gyűjtés alapjai
A csipkebogyó gyűjtésének ideális időpontja az első őszi fagyok után van, általában október végétől november végéig. Ekkor a bogyók megpuhulnak, ízük édesebbé válik, és a bennük lévő pektin mennyisége is optimális lesz a lekvárkészítéshez. Fontos azonban, hogy ne várjuk meg a túl erős fagyokat, mert azok károsíthatják a bogyókat, és rontják a minőségüket. A legjobb, ha enyhe, dércsípte reggelen indulunk útnak.
A gyűjtéshez válasszunk tiszta, forgalomtól távoli helyeket, például erdőszéleket, mezőket, elhagyatott dűlőutakat. Kerüljük az utak mentén, ipari területek közelében növő bokrokat, mivel ezek szennyezettek lehetnek. A vadrózsa ágai tüskések, ezért vastag kesztyű és hosszú ujjú ruha viselése elengedhetetlen a sérülések elkerülése érdekében. Egy strapabíró kosár vagy vászontáska a legjobb választás a gyűjtött bogyók tárolására, mivel ezekben jól szellőznek, és nem nyomódnak össze.
A felelős gyűjtés azt jelenti, hogy csak annyi bogyót szedjünk, amennyire szükségünk van, és mindig hagyjunk elegendő mennyiséget a vadon élő állatoknak és a természetes szaporodásnak. Ne tépjük le az ágakat, csak óvatosan szedjük le a bogyókat. Ügyeljünk arra, hogy csak érett, egészséges, rovarmentes terméseket gyűjtsünk. A foltos, penészes vagy sérült bogyókat hagyjuk a bokron. A frissen gyűjtött csipkebogyót érdemes minél hamarabb feldolgozni, hogy megőrizze vitamintartalmát és frissességét.
„A természet ajándékait tisztelettel és felelősséggel fogadjuk. A csipkebogyó gyűjtése is egy rituálé, amely összeköt minket a természettel.”
A csipkebogyó feldolgozása: az előkészületek fontossága
A csipkebogyólekvár készítésének egyik legmunkaigényesebb, de egyben legfontosabb lépése a bogyók előkészítése. Enélkül a lekvár élvezhetetlen lenne a magok és a szúrós szőrök miatt. A folyamat több lépésből áll, és mindegyikre nagy gondot kell fordítani.
Tisztítás és mosás
Először is alaposan válogassuk át a gyűjtött csipkebogyókat. Távolítsuk el a leveleket, szárakat, sérült vagy rovarrágta bogyókat. Ezután hideg folyóvíz alatt alaposan mossuk meg őket. A mosás során a bogyók felületén lévő szennyeződések, por és esetleges rovarok eltávolíthatók.
A csipkebogyó magjának és szőrének eltávolítása: a kulcsfontosságú lépés
Ez a lépés a legidőigényesebb, de egyben a legmeghatározóbb a lekvár minősége szempontjából. Két alapvető megközelítés létezik:
- Nyersen, darabolva magozás:
A legegyszerűbb, de legkevésbé hatékony módszer. A bogyókat kettévágjuk, és egy kiskanál segítségével kikaparjuk a magokat és a szőröket. Ez rendkívül lassú és fáradságos, ráadásul sosem lesz tökéletes. Inkább kisebb mennyiségekhez ajánlott, vagy ha valaki kifejezetten szereti a „rusztikus” lekvárt némi magmaradvánnyal.
- Főzés utáni passzírozás:
Ez a legelterjedtebb és legpraktikusabb módszer. A megmosott csipkebogyókat egészben vagy durván felaprítva egy nagyobb edénybe tesszük, felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, és puhára főzzük. Ez általában 20-40 percet vesz igénybe, a bogyók érettségétől függően. Fontos, hogy ne főzzük túl, mert akkor elvész a C-vitamin egy része. Amikor a bogyók megpuhultak, levesszük a tűzről, és átpasszírozzuk őket.
A passzírozáshoz többféle eszköz is használható:
- Kézi passzírozó (passzírozógép): Ez a legideálisabb eszköz. A puha bogyókat áttörjük rajta, a rostos gyümölcshús átjut a szitán, míg a magok és a szőrök fennmaradnak. Érdemes több fordulóban passzírozni, esetleg a visszamaradt magokat és szőröket még egyszer kevés vízzel felfőzni, majd újra átpasszírozni, hogy minden értékes anyagot kinyerjünk.
- Szűrő és kanál: Ha nincs passzírozónk, egy finomabb lyukú szűrő és egy erős kanál vagy fakanál is megteszi. Ez azonban sokkal több fizikai erőt igényel, és kevésbé hatékony.
- Turmixgép és szűrő: Egyesek először leturmixolják a főtt bogyókat, majd ezt a masszát passzírozzák át. Ez gyorsíthatja a folyamatot, de fontos, hogy a turmixolás ne legyen túl alapos, mert akkor a magok is összetörhetnek, és nehezebbé válik az eltávolításuk.
A passzírozás eredménye egy selymes, narancssárga vagy piros színű, mag- és szőrmentes pép, ez lesz a csipkebogyólekvár alapja. Fontos, hogy a passzírozott masszát azonnal tovább dolgozzuk, ne hagyjuk állni, mert könnyen elszíneződhet vagy romolhat.
Hagyományos csipkebogyólekvár recept lépésről lépésre
Miután sikeresen előkészítettük a csipkebogyó pépet, következhet a lekvárfőzés izgalmas része. Ez a recept a hagyományos, lassú főzésű eljárást követi, amely a legfinomabb ízű és legintenzívebb színű lekvárt eredményezi.
Hozzávalók
- 1 kg passzírozott csipkebogyó pép
- 500-700 g kristálycukor (ízlés szerint és a csipkebogyó édességétől függően)
- 1 citrom leve (opcionális, az íz kiemeléséhez és a tartósításhoz)
- Kevés víz (ha szükséges, a főzés elején)
A lekvárfőzés menete
1. A pép előkészítése és cukrozása:
A passzírozott csipkebogyó pépet egy nagy, vastag aljú fazékba tesszük. Hozzáadjuk a cukrot. A cukor mennyisége ízlés dolga, de érdemes figyelembe venni, hogy a csipkebogyó savanykás, így a hagyományos lekvárokhoz képest kicsit több cukorra lehet szükség. Kezdetben adhatunk hozzá kevesebbet, és a főzés során kóstolva pótolhatjuk. Ha a pép túl sűrűnek tűnik, adhatunk hozzá egy kevés vizet, de óvatosan, mert a lekvárnak sűrűnek kell lennie.
2. Lassú főzés:
Közepes lángon elkezdjük melegíteni a keveréket, folyamatosan kevergetve, hogy a cukor felolvadjon és ne égjen le. Amikor a cukor teljesen feloldódott, és a massza forrni kezd, vegyük alacsonyabbra a lángot, és gyöngyözve főzzük.
3. Kevergetés és sűrűsödés:
A főzés során rendkívül fontos a folyamatos kevergetés, különösen, ha a lekvár már sűrűsödni kezd. A csipkebogyólekvár hajlamos leégni, ezért ne hagyjuk magára. A főzési idő általában 40-60 perc, de ez függ a pép víztartalmától és a kívánt sűrűségtől. Akkor van kész, amikor egy tányérra cseppentve, lehűtve megdermed, és nem folyik szét.
4. Ízesítés és utolsó simítások:
A főzés vége felé, körülbelül 5-10 perccel a tűzről való levétel előtt, hozzáadhatjuk a frissen facsart citromlevet. Ez nemcsak kiemeli a csipkebogyó ízét, hanem természetes tartósítószerként is funkcionál. Kóstoljuk meg a lekvárt, és ha szükséges, igazítsunk az ízén (pl. még egy kevés cukorral).
Sterilizálás és dunsztolás: a tartósítás művészete
A lekvár elkészítése után a megfelelő tartósítás kulcsfontosságú, hogy a házi csipkebogyólekvár hosszú ideig megőrizze minőségét és frissességét. A sterilizálás és a dunsztolás két alapvető módszer, amelyek biztosítják, hogy a lekvár ne romoljon meg.
Az üvegek és tetők sterilizálása
Mielőtt a lekvárt az üvegekbe töltenénk, azokat alaposan ki kell mosni és sterilizálni. Ez elpusztítja a potenciálisan káros mikroorganizmusokat. Több módszer is létezik:
- Forralás: Az üvegeket és a fém tetőket (gumibetéttel együtt) forrásban lévő vízbe tesszük, és 10-15 percig forraljuk. Ezután tiszta konyharuhára borítva hagyjuk megszáradni.
- Sütőben sterilizálás: A tiszta üvegeket (a tetők nélkül) 100-120°C-ra előmelegített sütőbe tesszük 15-20 percre. A tetőket forralással sterilizáljuk.
- Mosogatógép: Egyes mosogatógépek rendelkeznek sterilizáló vagy magas hőfokú programmal, amely alkalmas lehet az üvegek fertőtlenítésére.
Fontos, hogy az üvegek és tetők teljesen szárazak legyenek, mielőtt megtöltjük őket.
A lekvár üvegbe töltése és dunsztolás
A forró, frissen főzött lekvárt azonnal, még forrón, töltsük a sterilizált üvegekbe. Ügyeljünk arra, hogy az üvegek szájáig töltsük, és ne maradjon benne levegő. Egy tiszta, nedves ruhával töröljük le az üvegek szélét, majd azonnal csavarjuk rájuk a sterilizált tetőket.
Ezután következik a dunsztolás:
- Száraz dunszt: A megtöltött, lezárt üvegeket vastag takarókba vagy plédekbe csomagoljuk, és hagyjuk lassan kihűlni. Ez a folyamat akár 24-48 órát is igénybe vehet. A lassú hűlés során az üvegekben vákuum keletkezik, ami segít a tartósításban.
- Nedves dunszt (befőzőautomatában): Ha rendelkezünk befőzőautomatával, abban is dunsztolhatjuk a lekvárt. Az üvegeket a gépbe helyezzük, felöntjük vízzel, és a gyártó utasításai szerint dunsztoljuk (általában 20-30 percig 85-90°C-on).
A dunsztolás után ellenőrizzük, hogy a tetők jól zárnak-e, és az üvegekben vákuum keletkezett-e (a tető közepe befelé horpadt). Címkézzük fel az üvegeket az elkészítés dátumával, és tároljuk hűvös, sötét helyen.
Variációk és különleges csipkebogyó receptek
A klasszikus csipkebogyólekvár receptje nagyszerű kiindulópont, de számos módon variálható, hogy még különlegesebb ízeket hozzunk létre. Ezek a variációk lehetővé teszik, hogy a csipkebogyó sokoldalúságát teljes mértékben kiaknázzuk.
Cukormentes vagy csökkentett cukortartalmú változat
Az egészségtudatos táplálkozás jegyében sokan keresik a cukormentes vagy alacsony cukortartalmú alternatívákat. A csipkebogyó természetesen is tartalmaz pektint, ami segíti a sűrűsödést, de ehhez a változathoz érdemes magas pektintartalmú befőzőszert vagy speciális cukormentes zselésítőszert használni. Édesítésre eritritet, xilitet vagy steviát is alkalmazhatunk, figyelembe véve ezek édesítőerejét és tulajdonságait. Fontos, hogy a cukormentes lekvárok eltarthatósága rövidebb lehet, ezért kisebb adagokban érdemes készíteni, és felbontás után hűtőben tárolni.
Fűszeres csipkebogyólekvár
A csipkebogyó enyhén savanykás ízét remekül kiegészítik bizonyos fűszerek. Kísérletezhetünk a következőkkel:
- Vanília: Egy vaníliarúd kikapart magjai vagy egy teáskanál vanília kivonat mélységet ad az íznek.
- Fahéj: Egy csipet őrölt fahéj vagy egy fahéjrúd meleg, téli hangulatot kölcsönöz.
- Szegfűszeg: Néhány szem szegfűszeg pikánsabbá teszi a lekvárt.
- Gyömbér: Reszelt friss gyömbér pikáns, enyhén csípős ízt ad, ami különösen jól illik a csipkebogyóhoz.
A fűszereket a főzés vége felé érdemes hozzáadni, hogy aromájuk ne párologjon el teljesen. Mindig kóstoljuk meg, hogy megtaláljuk a tökéletes egyensúlyt.
Csipkebogyó tea, szörp és bor
Bár ez a cikk a lekvárkészítésről szól, érdemes megemlíteni, hogy a csipkebogyó más formában is feldolgozható. A szárított csipkebogyóból kiváló, vitamindús tea készíthető, amely télen igazi immunerősítő. A friss bogyókból szörpöt is főzhetünk, amely hígítva frissítő italként szolgál, töményen pedig desszertekhez, koktélokhoz használható. Sőt, egyes vidékeken még csipkebogyó bort is készítenek belőle, amely egyedi ízvilágával különleges kuriózumnak számít.
Gyakori hibák a csipkebogyólekvár készítése során és elkerülésük
A csipkebogyólekvár készítése nem bonyolult, de vannak bizonyos pontok, ahol könnyen hibázhatunk. Ezek elkerülésével garantálhatjuk a tökéletes végeredményt.
1. Nem megfelelő előkészítés
Hiba: A magok és a szőrök nem megfelelő eltávolítása.
Megoldás: Használjunk jó minőségű passzírozót, és passzírozzuk át a pépet többször is, esetleg a visszamaradt anyagot kevés vízzel újra felfőzve, majd ismét passzírozva. A türelem kulcsfontosságú ezen a ponton.
2. Túl kevés vagy túl sok cukor
Hiba: A lekvár túl savanyú vagy túl édes lesz.
Megoldás: Kezdjük a receptben javasolt cukormennyiség alsó határán, majd a főzés során kóstoljuk meg, és fokozatosan adagoljunk hozzá, amíg el nem érjük a kívánt ízt. Ne feledjük, hogy a kihűlt lekvár íze intenzívebbnek tűnhet.
3. Leégés
Hiba: A lekvár az edény aljára ég, kellemetlen, égett ízt kap.
Megoldás: Mindig vastag aljú edényt használjunk. A főzés során folyamatosan, az edény alját is kaparva keverjük a lekvárt, különösen akkor, amikor már sűrűsödni kezd. Alacsonyabb lángon, lassabban főzzük.
4. Túl híg vagy túl sűrű lekvár
Hiba: A lekvár nem éri el a megfelelő állagot.
Megoldás: A sűrűsödési próbát többször is végezzük el (hideg tányérra cseppentve). Ha túl híg, főzzük tovább. Ha túl sűrűnek tűnik, kevés forró vizet adhatunk hozzá, de ezt óvatosan tegyük. A csipkebogyó természetes pektintartalma magas, de extrém esetben adhatunk hozzá kevés pektin alapú zselésítőszert is.
5. Nem megfelelő sterilizálás és tárolás
Hiba: A lekvár megromlik, penészesedik.
Megoldás: Mindig alaposan sterilizáljuk az üvegeket és a tetőket. A forró lekvárt azonnal töltsük az üvegekbe, és zárjuk le légmentesen. A dunsztolás is kulcsfontosságú. Tároljuk hűvös, sötét helyen. Felbontás után hűtőben tartsuk.
A csipkebogyólekvár tárolása és eltarthatósága
A gondosan elkészített és megfelelően tartósított házi csipkebogyólekvár hosszú ideig, akár 1-2 évig is eltartható, feltéve, hogy a tárolási körülmények ideálisak. A kulcs a hűvös, sötét és száraz hely. A kamra, a pince vagy egy hűvös éléskamra mind kiválóan alkalmas erre a célra.
A közvetlen napfény és a hőmérséklet-ingadozás károsíthatja a lekvár minőségét, elszínezheti, és csökkentheti a vitamintartalmát. Ezért fontos, hogy stabil környezetben tartsuk. Felbontás után a lekvárt mindig hűtőszekrényben tároljuk, és viszonylag rövid időn belül fogyasszuk el, általában 2-3 héten belül. Mindig tiszta kanalat használjunk a kivételéhez, hogy elkerüljük a szennyeződést és a penészedést.
Felhasználási tippek: több mint reggeli
A házi csipkebogyólekvár sokoldalú finomság, amely nemcsak a reggeli pirítósra való. Számos ételhez és italhoz adhatunk vele különleges ízt és vitamindús jelleget.
- Desszertekhez: Palacsintába, gofriba, fánkba, süteményekbe tölve, vagy egyszerűen vaníliafagylalt mellé kínálva isteni. A piskótatekercs vagy a linzerkarika töltelékeként is remekül megállja a helyét.
- Sós ételekhez: Meglepő, de a csipkebogyólekvár kiválóan illik vadhúsokhoz, például szarvashoz, őzhöz vagy vaddisznóhoz. Savanykás íze ellensúlyozza a húsok gazdag ízét, és pikáns kiegészítőként funkcionál. Kacsasülthöz vagy libasülthöz is kínálhatjuk.
- Reggelikhez: Joghurtba, müzlibe keverve, zabkásához adva, vagy egyszerűen csak friss kenyérre kenve is élvezetes.
- Italokhoz: Egy kanál csipkebogyólekvár forró teába keverve nemcsak ízletes, hanem a C-vitamin tartalmának köszönhetően immunerősítő is. Koktélokhoz vagy limonádékhoz is adhatunk belőle egyedi ízvilágot.
- Sajtokhoz: Különösen jól passzol erős, érlelt sajtokhoz, például camembert-hez vagy brie-hez, pikáns kiegészítőként a sajttálon.
Kísérletezzünk bátran, és fedezzük fel a csipkebogyólekvár sokoldalúságát a konyhánkban!
A csipkebogyó mítoszai és érdekességei
A csipkebogyó nemcsak a táplálkozásban, hanem a kultúrában és a népi hiedelmekben is jelentős szerepet játszott. Számos érdekesség és mítosz fűződik hozzá, amelyek tovább gazdagítják ezt az őszi kincset.
Az ókori rómaiak például úgy tartották, hogy a csipkebogyó gyógyítja a veszettség harapását, innen ered a latin neve is, a „Rosa canina”, azaz „kutya rózsa”. A középkorban is nagyra becsülték gyógyító ereje miatt, és pestis elleni orvosságként is használták. A népi gyógyászatban hagyományosan meghűlés, influenza, ízületi fájdalmak és emésztési problémák kezelésére alkalmazták.
A második világháború idején, amikor a citrusfélék importja akadozott, a csipkebogyó vált az Egyesült Királyságban a C-vitamin egyik fő forrásává. Gyerekeket küldtek a vidékre bogyót gyűjteni, amiből aztán szörpöt és lekvárt készítettek, hogy megelőzzék a skorbutot a lakosság körében. Ez is bizonyítja, mennyire értékes és nélkülözhetetlen volt ez a gyümölcs a nehéz időkben.
A csipkebogyó virágát, a vadrózsát sok kultúrában a szerelem, a szépség és a titokzatosság szimbólumának tartották. A bogyók élénkpiros színe a vitalitást és az életerőt jelképezi, míg a tüskés ágak a védelem és az ellenállás szimbólumai lehetnek.
Fenntartható gyűjtés és a természet tisztelete
Amikor a házi csipkebogyólekvár készítésébe fogunk, fontos, hogy ne feledkezzünk meg a természet tiszteletéről és a fenntartható gyűjtés alapelveiről. A csipkebogyó a vadon élő állatok számára is fontos táplálékforrás, különösen a téli hónapokban, amikor kevés más élelem áll rendelkezésükre.
Mindig csak annyi bogyót gyűjtsünk, amennyire valóban szükségünk van, és soha ne tisztítsuk le teljesen egyetlen bokrot sem. Hagyjunk bőségesen a madaraknak és más erdei élőlényeknek. Ne károsítsuk a bokrokat, ne törjük le az ágakat, és ne tapossuk le a környező növényzetet. Gondoljunk arra, hogy a jövőben is szeretnénk majd gyűjteni, és másoknak is legyen lehetősége rá.
A felelős gyűjtés része az is, hogy tisztában legyünk azzal, hol gyűjthetünk. Magántulajdonban lévő területeken mindig kérjünk engedélyt a tulajdonostól. Védett területeken szigorúan tilos bármilyen növényt gyűjteni. Ha betartjuk ezeket az egyszerű szabályokat, nemcsak ízletes csipkebogyólekvárral gazdagodunk, hanem hozzájárulunk a természet egyensúlyának megőrzéséhez is. A csipkebogyó gyűjtése így nemcsak egy kulináris élmény, hanem egyben egyfajta meditáció és kapcsolódás a természethez, amely során értékelni tudjuk a Föld adományait.
A házi csipkebogyólekvár elkészítése egyfajta időutazás, visszatérés a gyökerekhez, ahol az ember még szorosabb kapcsolatban állt a természettel. Egy üveg házi készítésű csipkeíz nem csupán egy finom élelmiszer, hanem a türelem, a gondosság és a szeretet megtestesítője is. A téli reggeleken, amikor a hideg ablaküvegen kopog, a pirítósra kent élénkpiros lekvár a nyár melegét és az őszi erdők gazdagságát idézi fel, miközben pótolhatatlan C-vitaminnal látja el szervezetünket. Ez az őszi finomság tehát sokkal több, mint egyszerű édesség: az egészség, a hagyomány és a természet iránti tisztelet szimbóluma.
