A nyári hőségben nincs is frissítőbb és ízletesebb a házi készítésű kovászolt uborkánál. A ropogós, savanykás ízvilágú finomság nemcsak kiváló kiegészítője a magyar konyhának, de egészségügyi előnyei is jelentősek a benne található probiotikumoknak köszönhetően. Azonban a tökéletes kovászolt uborka elkészítésének titka nem csupán a megfelelő fűszerezésben és a napfényes erjesztésben rejlik, hanem sokkal inkább az alapanyag, azaz az uborka gondos megválasztásában. Egy tapasztalt háziasszony vagy konyhatündér pontosan tudja, hogy nem minden uborka alkalmas erre a célra. A választás döntő fontosságú, hiszen ettől függ, hogy a végeredmény puha, elmosódott ízű, vagy éppen ellenkezőleg, harapnivalóan ropogós és zamatos lesz.
Miért olyan fontos a megfelelő uborka kiválasztása?
A kovászolás egy összetett biokémiai folyamat, amely során tejsavas erjedés megy végbe. Ennek a folyamatnak a sikerességét nagymértékben befolyásolja az uborka belső szerkezete, héjának vastagsága és víztartalma. Egy nem megfelelő fajta választása esetén az uborka könnyen megpuhulhat, elveszítheti ropogósságát, sőt, akár nyálkássá is válhat, ami teljességgel tönkreteheti a kulináris élményt. A jó minőségű, kovászoláshoz ideális uborka megőrzi szilárdságát az erjedés során, miközben magába szívja a fűszerek és a kenyér aromáit, létrehozva azt az utánozhatatlan ízt, amiért annyira szeretjük.
A kulcs a sejtfalak integritásában rejlik. Bizonyos uborkafajták vastagabb, ellenállóbb sejtfalakkal rendelkeznek, amelyek jobban bírják a savas környezetet és a fermentáció során fellépő kémiai változásokat. Ezzel szemben a vékonyabb héjú, magasabb víztartalmú, salátauborka típusok hajlamosabbak a gyors lebomlásra, ami a puhuláshoz és az állag romlásához vezet. A megfelelő uborka kiválasztása tehát nem csupán minőségi, hanem állagbeli és ízbeli garancia is a tökéletes kovászolt uborka elkészítéséhez.
„A kovászolt uborka lelke az uborka maga. Ha az alapanyag nem megfelelő, a végeredmény sosem lesz az igazi, bármennyi fűszert is használunk.”
A kovászolás tudománya és az uborka szerepe
A kovászolás valójában egy ősi tartósítási módszer, amely a tejsavas erjedésen alapul. A folyamat során a sós lében lévő jótékony baktériumok, elsősorban a Lactobacillus fajok, bontják a cukrokat tejsavvá, ami savanyú ízt ad, és gátolja a káros mikroorganizmusok elszaporodását. Ehhez a folyamathoz az uborka biztosítja az alapvető tápanyagokat és a megfelelő szerkezetet. A benne lévő természetes cukrok szolgálnak táplálékul a baktériumoknak, a sejtfalak pedig a stabilitást adják.
Az uborka kémiai összetétele is befolyásolja az erjedést. Magas víztartalma elengedhetetlen, de a túl magas víztartalom hígíthatja a sót és a fűszereket, ami gyengébb ízt és gyorsabb puhulást eredményezhet. A pektin, egy természetes poliszacharid, amely a sejtfalakban található, kulcsfontosságú a ropogósság megőrzésében. Egyes uborkafajták magasabb pektintartalommal rendelkeznek, ami hozzájárul a kívánt állag eléréséhez. A kálcium is szerepet játszik a sejtfalak erősítésében, ezért néha kálcium-kloridot is adnak a kovászoló léhez, de a megfelelő uborkafajta kiválasztásával ez gyakran elkerülhető.
Melyek a kovászoláshoz ideális uborkafajták jellemzői?
Ahhoz, hogy valóban tökéletes kovászolt uborkát készítsünk, ismernünk kell azokat a tulajdonságokat, amelyek egy uborkát ideálissá tesznek erre a célra. Ezek a jellemzők nemcsak az ízre, hanem az állagra, a tartósságra és az erjedési folyamat sikerére is kihatnak.
Először is, a méret rendkívül fontos. A kovászoláshoz a kisebb, 8-15 centiméteres uborkák a legmegfelelőbbek. Ezek még zsengék, magházuk kicsi, és húsuk tömör. A túl nagyra nőtt uborkák hajlamosak az üregesedésre, és a magok is nagyobbra nőnek, ami rontja az állagot és az ízt.
A forma is lényeges. Az egyenes, hengeres uborkák esztétikusabbak és könnyebben pakolhatók az üvegbe. Az elgörbült vagy deformált darabok nemcsak rosszul néznek ki, de nehezebben is savanyodnak át egyenletesen.
A héj vastagsága és textúrája szintén kulcsfontosságú. A vékony, de erős héjú uborkák ideálisak. Fontos, hogy a héj ne legyen viaszos, mivel ez gátolja a só és a fűszerek bejutását az uborka belsejébe. A „tüskés” vagy „szemölcsös” héjú fajták gyakran jobban bírják a kovászolást, és ropogósabbak maradnak. Különösen a fekete tüskés uborkafajták ismertek kiváló kovászolási tulajdonságaikról.
A hús állaga legyen tömör, szilárd és lédús, de ne pépessé váló. A magház legyen kicsi, kevés maggal. A magas víztartalom elengedhetetlen, de a túlzottan „vizes” hús, amely a salátauborkákra jellemző, nem megfelelő. A hús sűrűsége biztosítja a ropogósságot még az erjedés után is.
Végül, de nem utolsósorban, az ellenállóság a betegségekkel szemben is fontos, különösen, ha saját magunk termesztjük az uborkát. Az egészséges növényekből származó uborkák erősebbek és jobb minőségűek lesznek.
A „kovászolni való” uborkafajták részletes bemutatása
Magyarországon számos uborkafajta létezik, de csak néhány igazán kiváló a kovászoláshoz. Ezek a fajták generációk óta bizonyítanak, és a tapasztalt háziasszonyok kedvencei.
Rajnai fürtös
A Rajnai fürtös talán a legismertebb és legkedveltebb kovászolásra alkalmas uborkafajta Magyarországon. Hagyományos, szabadföldi termesztésre javasolt, rendkívül bőtermő és megbízható. Jellemzője a viszonylag rövid, hengeres termés, amelynek héja világoszöld, sűrűn tüskés. Húsa tömör, ropogós, és magháza kicsi. Kiválóan alkalmas savanyításra és kovászolásra egyaránt, mert jól tartja az állagát az erjedés során. A Rajnai fürtös a legtöbb kertészetben és vetőmagboltban könnyen beszerezhető, ami tovább növeli népszerűségét.
Kecskeméti rövid
A Kecskeméti rövid egy másik klasszikus magyar fajta, amely szintén nagy népszerűségnek örvend a kovászolni vágyók körében. Nevéhez hűen rövid, zömök terméseket hoz, amelyek sötétzöld színűek és enyhén tüskés felületűek. Húsa kiválóan ropogós marad a fermentáció után is, íze pedig karakteres és kellemes. Jól tűri a magyarországi éghajlatot, és megbízhatóan terem. Különösen ajánlott azoknak, akik a hagyományos, intenzív ízvilágú kovászolt uborkát kedvelik.
Delikát
A Delikát egy modern hibrid fajta, amely egyre népszerűbbé válik kiváló kovászolási tulajdonságai miatt. Ez a fajta ellenállóbb a betegségekkel szemben, és egyenletesebb, szebb formájú terméseket hoz. A Delikát uborka héja vékonyabb, de mégis elég erős ahhoz, hogy megőrizze ropogósságát. Húsa tömör, kevés maggal, ami ideálissá teszi a savanyításra. Különösen azoknak ajánlott, akik egy megbízható, modern fajtát keresnek, amely garantálja a kiváló minőséget.
Borsig
A Borsig egy korai érésű, bőtermő fajta, amely szintén alkalmas kovászolásra. Termései közepesen hosszúak, hengeresek, világoszöld színűek. Bár nem annyira klasszikus „kovászolni való” fajta, mint a Rajnai fürtös, megfelelő méretben szedve kiválóan funkcionál. Fontos ennél a fajtánál a rendszeres és időbeni szüret, hogy ne nőjön túl nagyra és ne puhuljon meg a hús. A gyors növekedése miatt ideális lehet azoknak, akik korán szeretnének friss kovászolt uborkát.
Corny
A Corny egy újabb hibrid uborkafajta, amely rendkívül ellenálló a betegségekkel szemben, és folyamatosan terem. Termései viszonylag rövidek, sötétzöld színűek és enyhén tüskések. Húsa kiválóan ropogós és tömör, ami ideálissá teszi a kovászolásra. A Corny a modern kertészetek kedvence, mivel kevesebb gondozást igényel, és megbízhatóan hozza a jó minőségű termést. Ha valaki egy problémamentes, mégis kiváló minőségű kovászolásra alkalmas uborkát keres, a Corny jó választás lehet.
Levina
A Levina egy különösen ajánlott fajta a kovászoláshoz, amely kitűnik egyenletes terméseivel és kiváló belső szerkezetével. A termések közepesen hosszúak, egyenesek és sötétzöldek, finom tüskékkel. Húsa rendkívül ropogós és szilárd, még hosszabb fermentáció után is. Ez a fajta kimagaslóan ellenálló a betegségekkel szemben, ami tovább növeli értékét. Aki a ropogósságra és az állagra fekteti a legnagyobb hangsúlyt, annak érdemes kipróbálnia a Levinát.
Sonata
A Sonata egy másik hibrid, amely méltán vált népszerűvé a kovászolók körében. Termései egyenletes méretűek, közepesen hosszúak, sötétzöld színűek és enyhén tüskések. A Sonata uborka húsa kiváló textúrájú, tömör és lédús, anélkül, hogy pépessé válna. Jól bírja a savanyítást és a kovászolást, megőrizve frissességét és ropogósságát. Betegség ellenálló képessége is figyelemre méltó, így megbízható választás lehet a házikertbe.
Vorgebirgs
A Vorgebirgs egy hagyományos német fajta, amely hosszú ideje bizonyít a savanyításra alkalmas uborkák között. Termései közepesen hosszúak, hengeresek, világoszöld színűek, finom tüskékkel. Húsa rendkívül ropogós és ízletes. Bár nem annyira elterjedt Magyarországon, mint a Rajnai fürtös, de aki hozzájut, nem fog csalódni. A Vorgebirgs megbízhatóan hozza a jó minőségű termést, és garantálja a hagyományos, ropogós kovászolt uborka élményét.
Kisebb salátauborka típusok, amik mégis alkalmasak
Bár a hosszú, vékony héjú salátauborkák általában nem ideálisak kovászoláshoz, léteznek olyan kisebb méretű, úgynevezett „mini” vagy „snack” uborkafajták, amelyek zsenge állapotban szedve mégis felhasználhatók. Ilyen például a Darling, amely apró, vékony héjú terméseket hoz. Ha ezeket az uborkákat nagyon fiatalon, még mielőtt túl nagyra nőnének, leszedjük, és gondosan előkészítjük, akkor meglepően jó eredményt érhetünk el. Fontos azonban, hogy ne hagyjuk őket túlnőni, mert akkor elveszítik ropogósságukat és pépessé válnak. A Puszta nevű hagyományosabb fajta is felhasználható, de itt is kulcsfontosságú a méretre való odafigyelés. Ezeket a fajtákat inkább kísérletező kedvűeknek ajánljuk, akik hajlandóak több odafigyelést fordítani a szüretre.
Kerülendő fajták
Mindenképpen kerüljük a hosszú, sima héjú salátauborkákat, mint például az angol típusú kígyóuborkákat. Ezek magas víztartalommal, vékony, sérülékeny héjjal és puha hússal rendelkeznek, ami nem alkalmas a kovászolásra. Az erjedés során gyorsan elveszítik állagukat, szétesnek és nyálkássá válnak. Ugyancsak kerülendők a viaszos héjú uborkák, mivel a viaszréteg gátolja a só és a fűszerek bejutását, így az uborka nem tud rendesen átfermentálódni. Végül, a túl nagyra nőtt uborkák is kerülendők, függetlenül a fajtától. Ezek magháza már túl nagy, húsuk pedig hajlamos az üregesedésre, ami szintén rontja a kovászolt uborka minőségét.
Uborka termesztése kovászoláshoz: Tippek a sikeres betakarításhoz
Ha a legjobb minőségű kovászolt uborkát szeretnénk, érdemes megfontolni a saját uborka termesztését. Ez garantálja a frissességet és a vegyszermentességet. Az uborka melegkedvelő növény, ezért a tavaszi fagyok elmúltával, május közepétől vethetjük el magjait közvetlenül a földbe, vagy ültethetünk palántákat. A vetésmélység 2-3 cm legyen, a sor- és tőtávolságot pedig a fajta igényei szerint alakítsuk ki, általában 80-100 cm sortávolság és 20-30 cm tőtávolság javasolt.
Az uborka talajigénye magas, a tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajt kedveli. Ültetés előtt érdemes komposzttal vagy érett trágyával dúsítani a talajt. A öntözés kulcsfontosságú, különösen a terméskötés idején. Rendszeresen, de mértékkel öntözzük, inkább nagyobb adagokban, ritkábban, mint gyakran, keveset. A pangó vizet kerüljük. A tápanyagellátás érdekében a növekedési időszakban adhatunk neki folyékony tápoldatot vagy komposztteát.
A betegségek és kártevők elleni védekezés is elengedhetetlen. Az uborka érzékeny a lisztharmatra és a peronoszpórára, ezért érdemes ellenálló fajtákat választani, és szükség esetén bio permetszerekkel védekezni. A levéltetvek és az uborkabogarak is okozhatnak problémát, ezek ellen szintén léteznek környezetbarát megoldások.
A szüret időzítése és módja a legfontosabb a kovászoláshoz. Az uborkát zsenge állapotban, naponta vagy kétnaponta szedjük le. Ne várjuk meg, amíg túl nagyra nő, mert akkor elveszíti ropogósságát és magházasodik. A rendszeres szedés serkenti a növényt újabb termések hozására, így folyamatosan biztosított lesz a friss alapanyag. A betakarított uborkát azonnal dolgozzuk fel, vagy tároljuk hűvös, sötét helyen, amíg kovászolásra kerül sor. A frissesség megőrzése kritikus a végtermék minősége szempontjából.
A kovászolás folyamata: Az uborka előkészítése
Miután kiválasztottuk a tökéletes uborkafajtát, és betakarítottuk a friss termést, eljön az előkészítés ideje, ami szintén nagyban befolyásolja a végeredményt.
Először is, az uborkákat alaposan tisztítsuk meg. Mossuk le őket hideg folyóvíz alatt, és ha szükséges, használjunk egy puha kefét a szennyeződések vagy a tüskék eltávolítására. Ez segít elkerülni a káros baktériumok bejutását a kovászoló lébe.
Ezután vágjuk le az uborkák végeit, mindkét oldalról egy-egy vékony szeletet. Ez a lépés több okból is fontos. Egyrészt az uborka végei enyhén keserűek lehetnek, másrészt a levágott felületeken keresztül könnyebben behatol a sós lé, ami elősegíti az egyenletes erjedést és a fűszerek aromájának felszívódását. Egyesek szerint a virág felőli vég (ahol a virág volt) tartalmaz egy enzimet, amely puhítja az uborkát, ennek eltávolítása hozzájárul a ropogósság megőrzéséhez.
Sokan megszurkálják az uborkákat egy villa vagy fogpiszkáló segítségével. Bár ez nem feltétlenül szükséges, de segíthet a só és a fűszerek gyorsabb bejutásában, és megelőzheti az uborkák felfúvódását. Ezt a lépést különösen a vastagabb héjú fajtáknál érdemes megfontolni.
Végül, de nem utolsósorban, érdemes az uborkákat hideg vízben áztatni a kovászolás előtt legalább egy-két óráig, de akár éjszakára is. Ez a lépés segít visszaállítani az uborkák víztartalmát, ha esetleg kissé fonnyadtak lennének, és hozzájárul a ropogósság megőrzéséhez a fermentáció során. Az áztatás után alaposan csepegtessük le őket.
A kovászolt uborka ízvilágát befolyásoló egyéb tényezők
Az uborka fajtáján és előkészítésén kívül számos más tényező is befolyásolja a kovászolt uborka végső ízét és minőségét. Ezekre is érdemes odafigyelni a tökéletes eredmény érdekében.
A fűszerek választéka alapvető. A klasszikus magyar kovászolt uborka elengedhetetlen hozzávalói a kapor (frissen, szárral együtt), a fokhagyma (gerezdre szedve), a torma (gyökérdarabok vagy szeletek), és gyakran a mustármag, valamint a fekete bors szemek. Ezek a fűszerek nemcsak ízt adnak, hanem antibakteriális és tartósító hatásuk is van. Kísérletezhetünk más fűszerekkel is, mint például a csili, babérlevél vagy koriandermag, de a klasszikus kombináció adja az autentikus ízt.
A kenyér típusa is számít. A kovászoláshoz friss, lehetőleg házi készítésű, élesztős kenyérre van szükség, amelynek héját levágjuk. A kenyér biztosítja a tejsavas erjedéshez szükséges élesztőgombákat és baktériumokat, amelyek elindítják a fermentációt. Régi, száraz kenyér nem alkalmas erre a célra, és a kovászos kenyér sem ideális, mert más jellegű erjedést indíthat el. A kenyér héjának levágása azért fontos, mert a héjon található liszt és egyéb szennyeződések penészedést okozhatnak.
A víz minősége kritikus. Kerüljük a klóros csapvizet, mivel a klór gátolhatja a jótékony baktériumok szaporodását. Használjunk szűrt vizet, forralt és lehűtött csapvizet, vagy ásványvizet. A tiszta víz biztosítja a zavartalan fermentációt.
A só minősége is lényeges. Használjunk jódozatlan konyhasót vagy tengeri sót. A jódos só szintén gátolhatja az erjedést, és megváltoztathatja az uborka színét. A só mennyisége is fontos: általában 1 liter vízhez 1 evőkanál (kb. 20-25 gramm) só az ideális, de ez ízlés és recept szerint változhat.
A hőmérséklet az erjedés legfontosabb szabályozója. A kovászolt uborkát meleg, napos helyen kell tartani, de nem közvetlen tűző napon, hogy a folyamat elinduljon és felgyorsuljon. Ideális esetben 25-30 °C körüli hőmérsékletre van szükség. Túl hideg környezetben az erjedés lelassul, vagy el sem indul, túl melegben pedig felgyorsul, ami az uborka túlsavanyodásához vagy puhulásához vezethet. Az éjszakai hőmérséklet-ingadozás is befolyásolhatja a folyamatot, ezért stabil hőmérsékletű helyet válasszunk.
Az edény anyaga is számít. Üvegedény, befőttesüveg vagy kerámia edény a legmegfelelőbb. Kerüljük a fém edényeket, mivel a savas közeg reakcióba léphet a fémmel, ami káros anyagok kioldódásához és az íz romlásához vezethet. Az üvegedény átlátszósága lehetővé teszi a folyamat nyomon követését.
„A tökéletes kovászolt uborka nem csak az uborka kiválasztásán múlik, hanem a fűszerek, a víz és a hőmérséklet harmóniáján is.”
Gyakori hibák és elkerülésük a kovászolás során
Még a leggondosabb előkészítés és a legjobb alapanyagok mellett is előfordulhatnak hibák a kovászolás során. Ismerjük meg a leggyakoribb problémákat és azok megoldásait.
A leggyakoribb panasz a puha uborka. Ennek több oka is lehet:
- Rossz uborkafajta: Ahogy már említettük, a salátauborkák vagy a túl nagyra nőtt uborkák hajlamosak a puhulásra. Mindig válasszunk kovászolásra alkalmas fajtát, és szedjük le időben.
- Túl magas hőmérséklet: A túl meleg környezet felgyorsítja az erjedést, ami az uborka sejtfalainak gyorsabb lebomlását okozza. Tartsuk az uborkát optimális, de nem túlzottan meleg helyen.
- Kevés só: A só kulcsszerepet játszik a sejtfalak erősítésében és a káros baktériumok gátlásában. Ha kevés a só, az uborka könnyebben megpuhul.
- Klóros víz: A klór elpusztítja a jótékony baktériumokat is, ami gátolja a tejsavas erjedést, és más, puhulást okozó baktériumok elszaporodását segítheti elő.
- Túl régi uborka: A már nem teljesen friss uborka hajlamosabb a puhulásra. Mindig frissen szedett uborkát használjunk.
A nyálkás lé vagy a zavaros, de nem tejesen opálos lé is problémát jelezhet. Ez gyakran a rossz higiénia, a nem megfelelő sókoncentráció, vagy a túlzottan meleg környezet következménye. Győződjünk meg róla, hogy minden eszköz tiszta, a víz klórmentes és a só aránya megfelelő.
A penészedés a felületen a leggyakoribb és legriasztóbb hiba. Ezt szinte mindig a levegővel való érintkezés okozza. Fontos, hogy az uborkák mindig teljesen el legyenek merülve a sós lében. Használjunk valamilyen nehezéket (pl. egy kisebb tányért vagy egy vízzel teli zacskót) az uborkák lenyomására. Ha mégis megjelenik egy kis felületi penész, azt óvatosan távolítsuk el, és ellenőrizzük, hogy az uborka alatta rendben van-e. Ha az uborkák is penészesek, vagy a penész mélyen behatolt, sajnos az egész adagot ki kell dobni.
A túl sós vagy íztelen uborka az arányok eltévesztéséből adódik. Kóstoljuk meg a sós levet, mielőtt az uborkára öntjük, hogy ellenőrizzük az ízét. Ha túl sós lett, legközelebb csökkentsük a só mennyiségét, ha íztelen, növeljük. A fűszerek aránya is befolyásolja az ízt, ezért érdemes kísérletezni a saját ízlésünknek megfelelő arányok megtalálásával.
A kovászolt uborka és az egészség
A kovászolt uborka nemcsak ízletes, hanem rendkívül egészséges is. A tejsavas erjedés során keletkező probiotikumok, azaz jótékony baktériumok, kulcsszerepet játszanak az emésztőrendszer egészségének megőrzésében. Ezek a baktériumok hozzájárulnak a bélflóra egyensúlyának fenntartásához, ami javítja az emésztést, erősíti az immunrendszert, és segíthet megelőzni bizonyos emésztési problémákat.
Emellett a kovászolt uborka számos vitamin és ásványi anyag forrása. Bár a fermentáció során egyes vitaminok lebomlanak, mások, mint például a C-vitamin, részben megmaradnak. Tartalmaz továbbá K-vitamint, káliumot és antioxidánsokat. A kovászolás során a tápanyagok könnyebben emészthető formába kerülnek, ami tovább növeli az uborka táplálkozási értékét.
Az uborka magas víztartalma segíti a szervezet hidratálását, a benne lévő rostok pedig hozzájárulnak a teltségérzethez és a bélműködés szabályozásához. A kovászolt uborka tehát nem csupán egy finom kiegészítő, hanem egy valódi szuperétel, amely jótékony hatással van az egészségünkre.
Receptek és variációk: A klasszikustól az újdonságokig
A klasszikus magyar kovászolt uborka receptje a legelterjedtebb, de érdemes kipróbálni más variációkat is, hogy felfedezzük az ízek széles skáláját.
Klasszikus magyar kovászolt uborka
Hozzávalók:
- 1,5-2 kg kovászolni való uborka (pl. Rajnai fürtös, Kecskeméti rövid)
- 1 csokor friss kapor (szárral együtt)
- 4-5 gerezd fokhagyma
- 1-2 szelet torma gyökér (elhagyható, de ajánlott a ropogósságért)
- 1-2 teáskanál mustármag
- 5-6 szem fekete bors
- 2 liter klórmentes víz
- 4 evőkanál jódozatlan só
- 2-3 szelet friss, élesztős kenyér (héj nélkül)
Elkészítés:
- Az uborkákat alaposan megmossuk, végeit levágjuk. Ha szükséges, enyhén megszurkáljuk.
- Egy nagy, tiszta üvegbe vagy befőttesüvegbe rétegezzük az uborkákat a fűszerekkel (kapor, fokhagyma, torma, mustármag, bors).
- A vizet felforraljuk a sóval, majd hagyjuk teljesen kihűlni.
- A kihűlt sós vizet ráöntjük az uborkákra, hogy teljesen ellepje őket.
- A kenyérszeleteket egy tiszta gézbe vagy vékony konyharuhába csomagoljuk, és az uborkák tetejére helyezzük, majd egy kis tányérral vagy nehezékkel lenyomjuk, hogy az uborkák teljesen a lé alatt maradjanak.
- Az üveget fedetlenül, vagy egy tiszta konyharuhával letakarva meleg, napos helyre tesszük (pl. ablakpárkányra).
- Hagyjuk erjedni 3-5 napig, a hőmérséklettől függően. Naponta ellenőrizzük, és ha szükséges, pótoljuk a vizet.
- Amikor az uborkák színe megváltozik (sötétebbé válik), és jellegzetes savanykás illatuk van, elkészültek. Ekkor vegyük ki a kenyeret, zárjuk le az üveget, és tegyük hűtőbe, ahol még hetekig eláll.
Fűszeresebb változatok
Kísérletezhetünk az ízekkel! Adhatunk a klasszikus recepthez egy kevés csilit vagy chilipelyhet a pikánsabb ízért. Egy-két babérlevél vagy koriandermag is gazdagíthatja az aromát. Az édeskömény vagy a szegfűbors is érdekes kiegészítő lehet azok számára, akik szeretik a különlegesebb ízeket.
Gyors kovászolt uborka
Ha nincs időnk a hosszú erjedésre, készíthetünk gyors kovászolt uborkát is. Ehhez a felkarikázott uborkát sós lében, fűszerekkel együtt egy napra a hűtőbe tesszük. Bár ez nem igazi tejsavas erjedés, az íz mégis frissítő és enyhén savanykás lesz. Ez a módszer főleg salátákhoz ideális, de ne várjuk tőle a klasszikus kovászolt uborka komplex ízvilágát és probiotikus előnyeit.
Uborka saláta kovászolt uborkából
A kész kovászolt uborka kiváló alapanyaga lehet salátáknak. Vékony karikákra vágva, egy kis tejföllel vagy joghurttal, pirospaprikával és friss kaporral elkészítve igazi nyári csemege. Kínálhatjuk grillezett húsokhoz vagy egyszerűen csak friss kenyérrel.
