A modern kertészkedés egyik legnagyobb kihívása a növényvédelmi problémák kezelése, különösen, ha valaki vegyszermentes vagy minimalista megközelítést szeretne alkalmazni. A gyümölcsfák, mint a szilva, különösen érzékenyek lehetnek különféle betegségekre és kártevőkre, amelyek jelentős terméskiesést okozhatnak, vagy folyamatos beavatkozást igényelnek. Azonban a nemesítésnek köszönhetően ma már számos olyan rezisztens szilvafajta áll rendelkezésre, amelyek ellenálló képességük révén lényegesen kevesebb gondozást igényelnek, miközben bőséges és egészséges termést hoznak. Ez a cikk részletesen bemutatja, melyek ezek a fajták, és miért érdemes őket választani a gondozásmentes kert megteremtéséhez.
A rezisztens szilvafajták ültetése nem csupán a munkát csökkenti, hanem hozzájárul egy fenntarthatóbb, környezetbarátabb kert kialakításához is. Kevesebb permetezés, kevesebb vegyszerhasználat, egészségesebb talaj és élővilág – mindezek a rezisztens növények választásának előnyei. Ahhoz azonban, hogy valóban sikeres legyen a választás, fontos megérteni a rezisztencia fogalmát, a leggyakoribb szilvabetegségeket, és alaposan megismerni az egyes fajták sajátosságait.
Miért érdemes rezisztens szilvafajtákat választani?
A rezisztens szilvafák választásának oka sokrétű, és túlmutat a puszta kényelmen. Az egyik legkézenfekvőbb előny a csökkentett növényvédelmi igény. A hagyományos szilvafajták gyakran igényelnek rendszeres, akár több permetezést is egy szezonban, hogy megvédjük őket a gombás betegségektől és a kártevőktől. Ez időigényes, költséges, és nem utolsósorban környezeti terhelést jelent a felhasznált vegyszerek miatt.
A betegségálló szilvafajták ezzel szemben genetikai adottságaik révén képesek ellenállni bizonyos kórokozóknak, vagy legalábbis jelentősen csökkenteni a fertőzés mértékét. Ez azt jelenti, hogy kevesebb, vagy akár egyáltalán nem szükséges vegyszeres beavatkozás, ami különösen vonzóvá teszi őket a bio kertészet hívei, vagy a kisgyermekes családok számára, akik szeretnének vegyszermentes gyümölcsöt fogyasztani.
A rezisztencia nem csak a pénztárcánknak tesz jót, hanem a környezetnek is. A kevesebb permetezés kisebb terhelést jelent a talajra, a vízre és a hasznos rovarokra, például a méhekre. Hozzájárul a biológiai sokféleség megőrzéséhez, és egy egészségesebb ökoszisztémát teremt a kertben. Emellett a fák stresszmentesebben fejlődnek, hiszen nem kell állandóan harcolniuk a betegségekkel, így erőteljesebbek, életerősebbek lesznek, és bőségesebb termést hozhatnak.
„A rezisztens szilvafajták választásával nem csupán időt és pénzt takarítunk meg, hanem aktívan hozzájárulunk egy egészségesebb környezet és egy fenntarthatóbb jövő építéséhez is.”
A leggyakoribb szilvabetegségek és kártevők, amelyek ellen védekezünk
Mielőtt belemerülnénk a rezisztens fajták világába, érdemes áttekinteni, melyek azok a fő ellenségek, amelyek ellen a legtöbb védekezést igénylik a hagyományos szilvafák. A szilvafák betegségei közül kiemelkedő a szilvahimlő, a monília és a rozsda. A kártevők közül pedig a levéltetvek és a szilvamoly okoznak komoly fejfájást.
A szilvahimlő (Plum Pox Virus – PPV) az egyik legpusztítóbb vírusos betegség, amely a szilvát, de más csonthéjasokat is megtámadhatja. Jellemző tünetei a leveleken megjelenő sárgás, gyűrűs foltok, a gyümölcsökön pedig a deformáció, a felületi bemélyedések és a barna, elhaló szövetek. A betegség ellen nincs gyógyír, a fertőzött fákat ki kell vágni. A vírus levéltetvekkel terjed, és az ellenálló fajták fejlesztése kulcsfontosságú a terjedés megakadályozásában.
A monília (Monilinia laxa, Monilinia fructigena) gombás betegség, amely tavasszal a virágokat, hajtásokat, később pedig a gyümölcsöket támadja meg. A fertőzött virágok és hajtások elbarnulnak, elszáradnak, mintha megfagytak volna. A gyümölcsökön rothadást okoz, barna, koncentrikus körökben elhelyezkedő penészfoltokkal. Különösen párás, esős időben jelentős károkat okozhat.
A szilvarozsda (Tranzschelia pruni-spinosae) szintén gombás eredetű betegség, amely nyár végén, ősszel a leveleken okoz narancssárga, majd barnás, porszerű telepeket. Erős fertőzés esetén a levelek idő előtt lehullanak, gyengítve a fát, és csökkentve a következő évi termést.
A levélfoltosság (Blumeriella jaapii), bár kevésbé ismert, szintén okozhat problémát. A leveleken apró, sötét foltok jelennek meg, amelyek később megnőnek, és a levél sárgulásához, majd hullásához vezetnek. Ez szintén gyengíti a fát.
A kártevők közül a levéltetvek a leggyakoribbak, szívogatásukkal torzítják a leveleket és hajtásokat, mézharmatot ürítenek, ami korompenész kialakulásához vezet. A szilvamoly (Grapholita funebrana) hernyója a gyümölcsökbe fúrja magát, rontva azok minőségét és fogyaszthatóságát. A rezisztens fajták választása elsősorban a betegségek elleni védekezésre fókuszál, de egy egészséges, erős fa jobban ellenáll a kártevőknek is.
A rezisztencia fogalma és típusai a szilvatermesztésben
A rezisztencia a növények azon képessége, hogy ellenálljanak egy betegség kórokozójának, vagy legalábbis jelentősen csökkentsék annak káros hatásait. Fontos különbséget tenni a teljes rezisztencia és a tolerancia között. A teljes rezisztencia azt jelenti, hogy a növény egyáltalán nem fertőződik meg a kórokozóval, vagy ha igen, az nem tud benne elszaporodni és tüneteket okozni. Ez a legideálisabb eset, de ritkán érhető el minden betegségre vonatkozóan.
A tolerancia ezzel szemben azt jelenti, hogy a növény megfertőződik, de a betegség tünetei enyhébbek, vagy a termésre gyakorolt hatása kevésbé jelentős. Egy toleráns fajta képes termést hozni még fertőzött állapotban is, míg egy érzékeny fajta termése teljesen elpusztulna. A legtöbb „rezisztens” fajta valójában nagyfokú toleranciával rendelkezik bizonyos betegségekkel szemben, különösen a vírusokkal, mint a szilvahimlő ellen.
A rezisztencia genetikai alapokon nyugszik. A növénynemesítők hosszú évek, évtizedek munkájával kereszteznek különböző fajtákat, és szelektálják azokat a hibrideket, amelyek a kívánt ellenálló képességgel rendelkeznek. Ez a folyamat rendkívül fontos a modern mezőgazdaságban és kertészetben, hiszen lehetővé teszi a fenntarthatóbb termesztést.
A szilvahimlőre rezisztens fajták esetében a nemesítés a vírus terjedésének megakadályozására és a termésbiztonság garantálására fókuszál. Mivel a vírus ellen nincs gyógyír, a rezisztens oltványok ültetése az egyetlen hatékony védekezési mód. Fontos megjegyezni, hogy egy fajta rezisztenciája általában specifikus egy bizonyos betegségre vagy kórokozócsoportra. Egy szilvahimlőre rezisztens fajta még lehet érzékeny a moníliára, ezért a fajtaválasztáskor több szempontot is figyelembe kell venni.
A legfontosabb rezisztens szilvafajták részletes bemutatása
A hazai és nemzetközi nemesítési programoknak köszönhetően ma már számos betegségálló szilvafajta közül választhatunk. Ezek a fajták nemcsak ellenállóak, hanem kiváló ízűek és jól felhasználhatóak is. Fontos tudni, hogy a rezisztencia szintje fajtánként eltérő lehet, és a környezeti tényezők is befolyásolhatják. Az alábbiakban bemutatjuk a legnépszerűbb és legmegbízhatóbb rezisztens szilvafajtákat, csoportosítva érési idejük szerint.
Korai érésű rezisztens szilvafajták
A korai fajták már júliusban, augusztus elején szüretelhetők, friss fogyasztásra ideálisak, és beindítják a szilvaszezont.
Topfirst
A Topfirst szilva az egyik legkorábbi, szilvahimlőre toleráns fajta, amely már július elején érik. Gyümölcse közepes méretű, kékeslila színű, hamvas. Húsa sárga, lédús, kellemesen édes-savanykás ízű. Jól elválik a magtól. Friss fogyasztásra kiváló, de lekvárnak, kompótnak is alkalmas. Fája középerős növekedésű, korán termőre fordul, és rendszeresen, bőségesen terem. Öntermékeny, így önállóan is ültethető, ami nagy előny a kiskertekben.
Cacanska Rana
A ‘Cacanska Rana’ (Čačanska Rana) szintén egy korai érésű, rendkívül népszerű szerb fajta. Július közepén érik. Gyümölcse közepes vagy nagy méretű, ovális, sötétkék színű, vastag hamvassal. Húsa zöldessárga, kemény, lédús, kellemesen savanykás-édes, kiváló ízű. Jól elválik a magtól. Friss fogyasztásra és feldolgozásra egyaránt alkalmas. Szilvahimlőre toleráns. Fája erős növekedésű, bőtermő. Részben öntermékeny, de jobb termést hoz, ha van mellette megporzó, például ‘Cacanska Lepotica’.
Hanita
A Hanita szilva egy német nemesítésű fajta, amely július végén, augusztus elején érik. Gyümölcsei nagyok, oválisak, sötétkék színűek, erősen hamvasak. Húsa sárga, kemény, aromás, kellemesen édes ízű. Jól elválik a magtól. Kiváló friss fogyasztásra, aszalásra, befőzésre és pálinkának is. Szilvahimlőre rezisztens. Fája középerős növekedésű, korán termőre fordul és rendszeresen, bőven terem. Öntermékeny.
Középérésű rezisztens szilvafajták
Ezek a fajták augusztusban és szeptember elején hoznak termést, a szilva szezon fő időszakában.
Cacanska Lepotica
A ‘Cacanska Lepotica’ (Čačanska Lepotica) az egyik legismertebb és legkedveltebb szerb fajta, amely augusztus elején érik. Gyümölcsei közepes vagy nagy méretűek, oválisak, sötétkék színűek, erősen hamvasak. Húsa sárgászöld, kemény, lédús, kellemesen édes, enyhén savanykás ízű. Jól elválik a magtól. Kiváló friss fogyasztásra, aszalásra, befőzésre és pálinkának is. Szilvahimlőre toleráns. Fája középerős növekedésű, korán termőre fordul és rendkívül bőtermő. Öntermékeny, de más fajtákkal (pl. ‘Cacanska Rana’, ‘Stanley’) együtt ültetve még jobb terméshozamot ér el.
Toptaste
A Toptaste szilva egy viszonylag új német nemesítésű fajta, amely augusztus közepén érik. Nevéhez hűen kiváló ízű, aromás gyümölcsöket terem. Gyümölcse közepes méretű, ovális, sötétkék, hamvas. Húsa aranysárga, nagyon édes, mézes ízű, rendkívül lédús és aromás. Jól elválik a magtól. Friss fogyasztásra kiemelkedő, de lekvárnak, aszalásra is tökéletes. Szilvahimlőre rezisztens. Fája középerős növekedésű, korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Öntermékeny.
Haroma
A Haroma szilva egy másik német rezisztens fajta, amely augusztus közepén, végén érik. Gyümölcsei közepes méretűek, oválisak, sötétkék színűek, erősen hamvasak. Húsa sárga, kemény, édes, kellemesen savanykás ízű. Jól elválik a magtól. Sokoldalúan felhasználható: friss fogyasztásra, befőzésre, lekvárnak, aszalásra. Szilvahimlőre rezisztens. Fája középerős növekedésű, korán termőre fordul és bőtermő. Öntermékeny.
Jojo
A Jojo szilva az egyik leginkább ismert és keresett szilvahimlőre teljesen rezisztens fajta. Érési ideje augusztus végére, szeptember elejére esik. Gyümölcsei közepes méretűek, oválisak, sötétkék színűek, hamvasak. Húsa sárga, lédús, édes-savanykás, kiváló aromájú. Jól elválik a magtól. Friss fogyasztásra, befőzésre, lekvárnak és pálinkának is kiváló. Fája középerős növekedésű, korán termőre fordul és rendszeresen, bőven terem. Öntermékeny.
Késői érésű rezisztens szilvafajták
A késői fajták szeptemberben és októberben érnek, meghosszabbítva a szilvaszezont, és kiválóan alkalmasak tárolásra, feldolgozásra.
Tophit
A Tophit szilva egy német fajta, amely szeptember közepén érik. Gyümölcsei rendkívül nagyok, hosszúkás-oválisak, sötétkék színűek, vastagon hamvasak. Húsa sárga, nagyon kemény, lédús, édes, aromás. Kiválóan alkalmas friss fogyasztásra, aszalásra, befőzésre. Jól tárolható. Szilvahimlőre toleráns. Fája erős növekedésű, bőtermő. Részben öntermékeny, de megporzó (pl. ‘Cacanska Lepotica’, ‘Presenta’) mellett jobb termést hoz.
Topfive
A Topfive szilva egy másik késői német fajta, amely szeptember végén érik. Gyümölcsei nagyok, oválisak, sötétkék színűek, hamvasak. Húsa sárga, kemény, lédús, kellemesen édes-savanykás. Jól elválik a magtól. Friss fogyasztásra, befőzésre, aszalásra is alkalmas. Jól tárolható. Szilvahimlőre toleráns. Fája középerős növekedésű, korán termőre fordul és bőtermő. Öntermékeny.
Haganta
A Haganta szilva egy késői érésű, szeptember végén, október elején szüretelhető német fajta. Gyümölcsei nagyon nagyok, hosszúkásak, sötétkék színűek, erősen hamvasak. Húsa sárga, kemény, lédús, kellemesen édes-savanykás ízű. Jól elválik a magtól. Kiváló aszalásra, befőzésre, lekvárnak, de friss fogyasztásra is alkalmas. Jól tárolható. Szilvahimlőre toleráns. Fája középerős-erős növekedésű, rendszeresen és bőven terem. Öntermékeny.
Presenta
A Presenta szilva az egyik legkésőbbi, október elején, közepén érő német fajta. Gyümölcsei közepes méretűek, oválisak, sötétkék színűek, hamvasak. Húsa sárga, kemény, lédús, nagyon édes, aromás. Magja jól elválik. Kiváló friss fogyasztásra, aszalásra, befőzésre és tárolásra. Szilvahimlőre toleráns. Fája erős növekedésű, bőtermő. Öntermékeny.
Elena
Az Elena szilva egy másik késői német fajta, amely szeptember végén érik. Gyümölcsei nagyok, hosszúkásak, sötétkék színűek, erősen hamvasak. Húsa sárga, kemény, lédús, édes, aromás. Kiváló aszalásra, befőzésre, lekvárnak. Jól tárolható. Szilvahimlőre toleráns. Fája középerős növekedésű, bőtermő. Öntermékeny.
Bluefree
A Bluefree szilva egy amerikai nemesítésű, késői érésű fajta, amely szeptember közepén érik. Gyümölcsei nagyok, oválisak, sötétkék színűek, hamvasak. Húsa sárga, kemény, lédús, édes-savanykás ízű. Jól elválik a magtól. Friss fogyasztásra, befőzésre, aszalásra egyaránt alkalmas. Jól tárolható. Szilvahimlőre toleráns. Fája erős növekedésű, bőtermő. Öntermékeny.
Érdemes megjegyezni, hogy a felsorolt fajták mindegyike jó vagy kiváló ellenálló képességgel rendelkezik a szilvahimlővel szemben. Néhány fajta esetében a „rezisztens” kifejezés teljes ellenállást jelent, míg másoknál „toleráns” állapotot, ami azt jelenti, hogy a vírus jelenléte esetén is képesek egészséges, piacképes termést hozni, minimális tünetekkel.
Mire figyeljünk a rezisztens szilvafajták kiválasztásakor?
A rezisztens szilvafajták kiválasztása nem csupán az ellenálló képességről szól. Számos más tényezőt is figyelembe kell vennünk, hogy a fa jól érezze magát a kertünkben, és bőséges termést hozzon.
Először is, a helyi klíma és talajviszonyok alapvető fontosságúak. Bár a rezisztens fajták ellenállóbbak a betegségekkel szemben, a szélsőséges időjárás (pl. késői fagyok, hosszan tartó szárazság) vagy a nem megfelelő talaj (túl kötött, túl homokos, rossz vízelvezetésű) gyengítheti a fát, és fogékonyabbá teheti más problémákra. Válasszunk olyan fajtát, amely jól alkalmazkodik a mi éghajlati övezetünkhöz, és biztosítsuk számára a jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag talajt.
A megporzás kérdése is lényeges. Bár sok modern szilvafajta öntermékeny, ami azt jelenti, hogy egyetlen fa is terem, a legtöbb esetben a keresztezett megporzás, azaz több fajta ültetése egymás mellé, nagyobb és stabilabb terméshozamot eredményez. Ha a kiválasztott fajta részben öntermékeny, érdemes mellé ültetni egy megfelelő megporzó partnert. Erről az oltvány vásárlásakor érdeklődjünk.
A felhasználási cél is befolyásolja a választást. Friss fogyasztásra más fajták ideálisak, mint befőzésre, lekvárnak, aszalásra vagy pálinkának. Néhány fajta kiválóan alkalmas sokoldalú felhasználásra, míg mások specifikus tulajdonságaik (pl. magas cukortartalom, kemény hús) miatt emelkednek ki egy-egy felhasználási területen.
Végezetül, de nem utolsósorban, az oltvány minősége. Mindig megbízható faiskolából vásároljunk, ahol garantálják a fajta azonosságát és az oltvány egészséges állapotát. Egy gyenge, beteg oltvány sosem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket, még akkor sem, ha elvileg rezisztens fajtáról van szó.
A rezisztens szilvafák ültetése és kezdeti gondozása
A rezisztens szilvafák ültetése alapvetően nem tér el a hagyományos szilvafajták ültetésétől, de néhány dologra érdemes odafigyelni, hogy a fánk a lehető legjobb startot kapja.
A helyválasztás kulcsfontosságú. A szilva a napos, meleg helyeket kedveli, ahol napi legalább 6-8 órán keresztül éri közvetlen napfény. Kerüljük a fagyzugos területeket, és a mély fekvésű, hideg levegőt összegyűjtő részeket. A talaj legyen jó vízáteresztő képességű, tápanyagban gazdag, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású (pH 6,0-7,0). A túl meszes talajt nem kedveli.
A talajelőkészítés során ássunk egy nagy ültetőgödröt, legalább 60x60x60 cm méretűt. A kiásott földet keverjük össze érett komposzttal vagy trágyával, és esetleg egy kevés homokkal, ha a talaj túl kötött. Az ültetőgödör aljára tehetünk egy réteg drénanyagot (pl. kavicsot), ha a talaj vízelvezetése aggasztó.
Az ültetési mód a következő: helyezzük a fát a gödörbe úgy, hogy az oltás helye a talajszint felett maradjon, körülbelül 5-10 cm-rel. Töltsük vissza a földet, óvatosan tömörítsük, majd alaposan öntözzük be. Készítsünk a fa körül egy öntözőgyűrűt, hogy a víz ne folyjon el. Az ültetés után rögzítsük a fát egy karóhoz, hogy a szél ne mozgassa, és a gyökerek meg tudjanak kapaszkodni.
Az első évek gondozása során a legfontosabb az öntözés. Különösen az ültetés utáni első egy-két évben, száraz időszakokban rendszeresen és alaposan öntözzük a fiatal fákat. A mulcsozás segíthet a talaj nedvességtartalmának megőrzésében és a gyomok elnyomásában. Használjunk szerves anyagokat, például fakérget, szalmát vagy komposztot.
Az alakító metszés is elengedhetetlen az első években. Formázzuk meg a fa koronáját, vágjuk vissza a felesleges ágakat, hogy szellős, jól megvilágított korona alakuljon ki. Ez nemcsak a terméshozamot növeli, hanem a betegségek megelőzésében is segít, mivel a szárazabb, szellősebb korona kevésbé kedvez a gombás fertőzéseknek.
Fenntartható gondozási tippek a rezisztens szilvafákhoz
Bár a rezisztens fajták kevesebb gondozást igényelnek, nem jelenti azt, hogy teljesen magukra hagyhatjuk őket. A fenntartható gondozás célja, hogy a fák erősek és egészségesek maradjanak, minimális beavatkozással.
A tápanyag-utánpótlás alapja az organikus anyagok használata. Évente egyszer, kora tavasszal terítsünk a fa köré érett komposztot vagy trágyát. Ez lassan bomlik le, folyamatosan táplálja a talajt és a fát, javítja a talajszerkezetet és a vízháztartást. Kerüljük a szintetikus műtrágyákat, amelyek felboríthatják a talaj mikroflórájának egyensúlyát.
A mulcsozás továbbra is kiemelten fontos. A vastag, szerves mulcsréteg (5-10 cm) nemcsak a nedvességet tartja meg és a gyomokat fojtja el, hanem bomlásával folyamatosan táplálja a talajt, és javítja a talajéletet. Figyeljünk arra, hogy a mulcs ne érintkezzen közvetlenül a törzzsel, hagyjunk egy kis távolságot, hogy elkerüljük a rothadást és a kártevők megtelepedését.
Az öntözés szükségességét mindig a talaj nedvességtartalma és az időjárás határozza meg. Száraz időszakokban a rezisztens fák is igénylik a kiegészítő öntözést, különösen a gyümölcsfejlődés időszakában. A csepegtető öntözés vagy a mélyre ható locsolás a leghatékonyabb, mivel ezek minimalizálják a párolgási veszteséget és a levélfelület nedvesedését, ami csökkenti a gombás fertőzések kockázatát.
A metszés nem csak az alakításról szól, hanem a fa egészségének megőrzéséről is. Évente egyszer, a nyugalmi időszakban (téli metszés) vagy nyáron (zöldmetszés) távolítsuk el az elhalt, beteg, sérült vagy befelé növő ágakat. A szellős korona nemcsak a napfény bejutását segíti, hanem a levegő áramlását is, ami csökkenti a gombás betegségek, például a monília kialakulásának esélyét. Mindig fertőtlenített metszőollót használjunk.
Bár a rezisztens fajták ellenállóak, ez nem jelenti azt, hogy soha nem kaphatnak meg semmilyen betegséget. A megfigyelés kulcsfontosságú. Rendszeresen ellenőrizzük a fákat betegségtünetek vagy kártevők jelenléte szempontjából. Ha problémát észlelünk, próbáljunk meg először biológiai vagy mechanikai védekezési módszereket alkalmazni. Például a levéltetveket erős vízsugárral lemoshatjuk, vagy bevethetjük a katicabogarakat. A monília ellen megelőző jelleggel használhatunk réz tartalmú szereket virágzás előtt, ha a tavasz különösen csapadékos.
A talaj egészségének fenntartása is hozzájárul a fák ellenálló képességéhez. Kerüljük a talaj tömörödését, és támogassuk a talajlakó élőlények (pl. giliszták) tevékenységét. A változatos növénytársítás, például a fák alatti virágok vagy gyógynövények ültetése, vonzza a hasznos rovarokat, és javítja a kert ökoszisztémáját.
Gyakori tévhitek a rezisztens növényekkel kapcsolatban
A rezisztens szilvafajták rendkívül hasznosak, de fontos tisztában lenni azzal, hogy mit jelent valójában a rezisztencia, és eloszlatni néhány gyakori tévhitet.
Az egyik legelterjedtebb tévhit, hogy a rezisztens növényeket „egyáltalán nem kell gondozni”. Ez tévedés. Ahogy fentebb is említettük, a rezisztencia nem jelenti a teljes gondozásmentességet. A fának továbbra is szüksége van megfelelő talajra, vízre, tápanyagra, metszésre és alapvető odafigyelésre. Egy elhanyagolt, stresszes fa sokkal fogékonyabb lesz más betegségekre vagy kártevőkre, még akkor is, ha ellenálló a szilvahimlővel szemben.
Egy másik tévhit, hogy a rezisztencia „100%-os védelmet” jelent minden ellen. A rezisztencia általában specifikus egy-egy betegségre vagy kórokozóra. Egy szilvahimlőre rezisztens fajta még lehet érzékeny a moníliára, a rozsdára vagy a levéltetvekre. Fontos tehát a fajtaismertetés alapos tanulmányozása, és a választás során figyelembe venni az adott fajta teljes betegségellenállási profilját.
Sokan azt gondolják, hogy a rezisztens fajták „bármilyen körülmények között megélnek”. Ez sem igaz. A rezisztencia nem helyettesíti a megfelelő termőhelyi adottságokat. Egy rezisztens fajta is szenvedni fog, ha rossz talajba ültetjük, nem kap elég napfényt, vagy szélsőséges időjárásnak van kitéve. A fa egészsége és vitalitása alapvető fontosságú az ellenálló képesség fenntartásához.
Végül, gyakran felmerül, hogy a rezisztens fajták „rosszabb ízűek” vagy „kevésbé termékenyek”. Ez a feltételezés a múltban talán igaz volt, amikor a nemesítés elsősorban a rezisztenciára fókuszált, az íz rovására. Azonban a modern nemesítési programok már arra törekednek, hogy ötvözzék az ellenálló képességet a kiváló ízzel, a jó terméshozammal és a sokoldalú felhasználhatósággal. A fent bemutatott fajták mindegyike kiváló minőségű gyümölcsöt terem.
A rezisztens szilvafajták tehát nem csodaszerek, de rendkívül értékes eszközök a gondozásmentesebb és fenntarthatóbb kertészkedés elérésében. Tudatos választással és minimális odafigyeléssel hosszú éveken át élvezhetjük a vegyszermentes, ízletes szilvatermést a saját kertünkből.
