A szeder, ez a lédús, sötét bogyós gyümölcs, sokak kedvence, legyen szó friss fogyasztásról, lekvárról vagy süteményről. Bár viszonylag igénytelennek tűnhet, a bőséges és ízletes termés eléréséhez elengedhetetlen, hogy megértsük és kielégítsük specifikus talajigényeit. A megfelelő föld kiválasztása és előkészítése nem csupán a növény vitalitását, hanem a gyümölcsök méretét, ízét és mennyiségét is alapvetően befolyásolja. Egy jól megválasztott és gondozott talajban a szeder sok éven át hűségesen ontja majd termését, minimális betegséggel és maximális hozammal.
Sokan gondolják, hogy elegendő a palántát egyszerűen elültetni a kert bármely pontján, hiszen a szeder vadon is megél. Azonban a házikerti vagy ültetvényi termesztés során a cél a legmagasabb minőségű és legnagyobb mennyiségű termés elérése, amihez a vadonban tapasztalt körülményeknél sokkal kedvezőbb környezetet kell biztosítani. A talaj nem csupán fizikai támaszt nyújt a növénynek, hanem a víz, a levegő és a tápanyagok raktára is, amelyek elengedhetetlenek a szeder egészséges fejlődéséhez és a gazdag terméshez.
A szeder gyökérrendszere és a talaj kapcsolata
A szeder gyökérrendszere alapvetően befolyásolja a növény növekedési erélyét és termőképességét. A legtöbb szederfajta sekélyen gyökerező, de kiterjedt gyökérhálózattal rendelkezik, amely a talaj felső 30-50 cm-es rétegében terül el. Ez a tulajdonság teszi különösen érzékennyé a talaj minőségére, vízellátására és tápanyagtartalmára. A gyökerek feladata a víz és az oldott ásványi anyagok felvétele, valamint a növény rögzítése. Ha a talaj nem megfelelő, a gyökerek nem tudnak optimálisan fejlődni, ami azonnal megmutatkozik a hajtások növekedésének lassulásában és a termés mennyiségének csökkenésében.
A gyökérrendszernek szüksége van elegendő oxigénre is. A tömör, rosszul szellőző talajban a gyökerek oxigénhiányt szenvednek, ami gátolja a víz- és tápanyagfelvételt, és növeli a gyökérrothadás kockázatát. Ezzel szemben a laza, jó szerkezetű talajban a gyökerek szabadon terjeszkedhetnek, mélyebbre hatolhatnak, és hatékonyabban jutnak hozzá a szükséges erőforrásokhoz. A talaj minősége tehát közvetlenül hat a gyökerek egészségére, ami a szeder teljes életciklusára kihat.
A szeder optimális talajtípusa: A laza, humuszos agyagos vágyálom
Ideális esetben a szeder a laza, humuszban gazdag, jó vízelvezetésű, de nedvességtartó agyagos vagy homokos vályogtalajokat kedveli. Ez a talajtípus biztosítja a tökéletes egyensúlyt a vízellátás, a levegőzés és a tápanyag-megkötő képesség között. A vályogtalajok jellemzően megfelelő mennyiségű homokot, iszapot és agyagot tartalmaznak, ami optimális szerkezetet eredményez.
A homokos talajok túl gyorsan engedik át a vizet és a tápanyagokat, ezért gyakrabban igényelnek öntözést és tápanyag-utánpótlást. A kötött agyagos talajok viszont hajlamosak a vízpangásra és a levegőtlenségre, ami gátolja a gyökérfejlődést és növeli a betegségek kockázatát. A szeder számára a legkedvezőbb az olyan talaj, amely képes megőrizni a nedvességet a szárazabb időszakokban, de nem engedi, hogy a gyökerek körül pangjon a víz esős időben.
A bőséges szedertermés titka nem csupán a fajtaválasztásban rejlik, hanem abban a gondoskodásban is, amellyel a talaját előkészítjük és fenntartjuk.
A talaj pH-értéke: Kulcsfontosságú tényező a szeder termesztésében
A talaj kémhatása, azaz a pH-érték, az egyik legfontosabb tényező a szeder termesztésében. A szeder a enyhén savanyú vagy semleges, 5,5 és 7,0 közötti pH-értékű talajokat preferálja. Ezen a tartományon belül a növény a leghatékonyabban képes felvenni a számára szükséges tápanyagokat a talajból. Ha a pH túl alacsony (túl savanyú) vagy túl magas (túl lúgos), bizonyos tápanyagok hozzáférhetetlenné válnak a növény számára, még akkor is, ha azok jelen vannak a talajban. Ez tápanyaghiányhoz, sárguláshoz, növekedési visszamaradáshoz és gyenge terméshez vezethet.
Mérés és korrekció
A talaj pH-értékének pontos meghatározásához érdemes talajvizsgálatot végezni. Ezt elvégezhetjük otthoni pH-mérő készlettel, vagy professzionális laboratóriumi vizsgálattal. Utóbbi pontosabb eredményt ad, és részletesebb információt nyújt a talaj tápanyagtartalmáról is. A vizsgálat eredménye alapján lehetőség van a pH-érték célzott korrekciójára.
- Savanyú talaj (pH 5,5 alatt): A pH növeléséhez mésztartalmú anyagokat, például mezőgazdasági meszet (kalcium-karbonát), dolomitot vagy fahamuat juttathatunk a talajba. Fontos, hogy a mészadagolást fokozatosan, több lépcsőben végezzük, és a talajt alaposan dolgozzuk be, hogy elkerüljük a hirtelen pH-ingadozásokat, amelyek sokkolhatják a növényeket.
- Lúgos talaj (pH 7,0 fölött): A pH csökkentéséhez kén tartalmú anyagokat, például elemi ként, timsót vagy tőzeget használhatunk. A kén lassan oxidálódik a talajban, kénsavat képezve, ami fokozatosan csökkenti a pH-t. A tőzeg hozzáadása is segíthet, mivel az természetesen savanyú kémhatású, és javítja a talaj szerkezetét is.
Mindig tartsuk be a gyártói utasításokat a pH-korrekciós anyagok adagolásánál, és vegyük figyelembe a talajvizsgálat eredményeit. A talaj pH-jának változtatása időigényes folyamat, amely akár hónapokig is eltarthat, ezért érdemes az ültetés előtt jóval megkezdeni.
A talaj szerkezete és vízelvezetése: A pangó víz ellensége
A talaj szerkezete és a vízelvezetési képessége alapvető fontosságú a szeder számára. A jó vízelvezetés elengedhetetlen, mivel a szeder gyökerei rendkívül érzékenyek a pangó vízre. A túl sok nedvesség oxigénhiányhoz, gyökérrothadáshoz és gombás betegségek elterjedéséhez vezet. Egy egészséges szedergyökérzet oxigénben gazdag környezetben fejlődik a leginkább.
Tömörödött talaj problémái
A tömörödött, nehéz agyagos talajok nem csak a vízelvezetést gátolják, hanem a gyökerek terjeszkedését is akadályozzák. Az ilyen talajokban a levegő és a víz nehezen jut el a gyökerekhez, ami stresszt okoz a növénynek. A rossz szerkezetű talaj felszínén a víz megáll, vagy lassan szivárog le, ami ideális környezetet teremt a kórokozóknak és a kártevőknek.
Javítási módszerek
A talaj szerkezetének és vízelvezetésének javítására több hatékony módszer is létezik:
- Szerves anyagok hozzáadása: Ez a legfontosabb lépés. Bőségesen dolgozzunk be a talajba érett komposztot, jól lebomlott istállótrágyát, falevelet vagy fakérget. A szerves anyagok javítják a talaj aggregátumainak stabilitását, lazítják a kötött talajt és növelik a homokos talajok víztartó képességét.
- Homok hozzáadása (kötött talaj esetén): Nagyon kötött agyagos talajok esetén durva szemcsés homok hozzáadása is segíthet, de önmagában nem elegendő, és nagy mennyiségben alkalmazva ronthatja is a helyzetet, ha nem kombináljuk szerves anyagokkal.
- Emelt ágyások kialakítása: Ha a talaj vízelvezetése rendkívül rossz, az emelt ágyások jelenthetnek megoldást. Ezekben az ágyásokban könnyedén kialakítható a szeder számára ideális talajkeverék, és a felesleges víz is könnyebben elfolyik.
- Talajlazítás: Mélyforgatással vagy ásással lazítsuk fel a talajt az ültetési területen, legalább 30-40 cm mélyen. Ez javítja a levegőzését és a vízáteresztő képességét.
A talaj megfelelő szerkezete nem csak a gyökereknek kedvez, hanem a talajéletet is serkenti, ami tovább hozzájárul a növények egészségéhez.
A humusz szerepe: A termékenység alapja
A humusz, azaz a talaj szerves anyagának lebomlott része, a talaj termékenységének motorja. A szeder számára a humuszban gazdag talaj elengedhetetlen a bőséges terméshez. A humusz számos előnnyel jár:
- Javítja a talaj szerkezetét: Lazítja a kötött talajokat és összeköti a homokos talajrészecskéket, optimális aggregátumokat hozva létre.
- Növeli a víztartó képességet: Szivacsként viselkedik, megköti a vizet, és fokozatosan adja le a növényeknek, csökkentve az öntözés gyakoriságát.
- Növeli a tápanyag-megkötő képességet: Képes megkötni a tápanyagokat, megakadályozva azok kimosódását, és fokozatosan bocsátja őket a növények rendelkezésére.
- Táplálja a talajéletet: A mikroorganizmusok és a földigiliszták számára is táplálékforrás, amelyek tovább javítják a talaj szerkezetét és a tápanyagok körforgását.
- Pufferkapacitás: Segít stabilizálni a talaj pH-értékét, ellenállóbbá téve azt a hirtelen változásokkal szemben.
Komposzt, trágya használata
A humusz pótlásának legjobb módja a komposzt és a jól érett istállótrágya rendszeres, bőséges adagolása. A komposztot évente, tavasszal vagy ősszel juttassuk ki a talaj felszínére, és sekélyen dolgozzuk be, vagy hagyjuk a talaj felszínén mulcsként. Az istállótrágyát (marhatrágya, lótrágya) csak jól lebomlott állapotban használjuk, mert a friss trágya kiégetheti a növény gyökereit. Ezek a természetes anyagok nemcsak humuszt adnak, hanem fokozatosan oldódó tápanyagokkal is ellátják a szedret.
A humusz nem csupán egy adalékanyag, hanem a talaj lelke, amely nélkül a szeder nem tudja kibontakoztatni teljes potenciálját.
Tápanyagellátás: Mire van szüksége a szedernek?
A szeder, mint minden termő növény, specifikus tápanyagokra van szüksége a növekedéshez és a gyümölcsképzéshez. A kiegyensúlyozott tápanyagellátás elengedhetetlen a bőséges és egészséges terméshez.
Makro- és mikroelemek
A legfontosabb makroelemek a nitrogén (N), foszfor (P) és kálium (K), melyeket NPK-ként ismerünk:
- Nitrogén (N): Elengedhetetlen a vegetatív növekedéshez, a lombozat fejlődéséhez. Hiánya sárguló leveleket és gyenge hajtásnövekedést okoz. Azonban a túlzott nitrogénellátás a gyümölcsképzés rovására mehet, és a növényt fogékonyabbá teheti a betegségekre.
- Foszfor (P): Fontos a gyökérfejlődéshez, a virágzáshoz és a termésképzéshez. Hiánya esetén a levelek sötétzöldek, lilás árnyalatúak lehetnek, és a termés mennyisége csökken.
- Kálium (K): Növeli a növény betegségekkel szembeni ellenálló képességét, javítja a gyümölcsök minőségét, ízét és eltarthatóságát. Hiánya esetén a levelek szélei megbarnulhatnak, a termés apró és íztelen lehet.
A makroelemek mellett a szedernek szüksége van mikroelemekre is, mint például a vas, magnézium, mangán, bór és cink. Ezekre kisebb mennyiségben van szükség, de hiányuk súlyos növekedési zavarokat okozhat.
Talajvizsgálat és természetes tápanyagforrások
A legmegbízhatóbb módja annak, hogy megtudjuk, milyen tápanyagokra van szüksége a talajnak, a talajvizsgálat. Ez pontos képet ad a meglévő tápanyagszintről és a pH-ról, így célzottan tudunk trágyázni. A túlzott trágyázás nem csak felesleges, hanem káros is lehet a növényre és a környezetre.
A természetes tápanyagforrások előnyben részesítése a legjobb megoldás a szeder számára:
- Komposzt: Komplett tápanyagot biztosít, javítja a talaj szerkezetét.
- Jól lebomlott istállótrágya: Különösen gazdag nitrogénben és más makroelemekben.
- Fahamu: Káliumban és kalciumban gazdag, segít a pH emelésében is. Csak mértékkel használjuk.
- Csontliszt: Foszforban gazdag.
- Algaliszt: Mikroelemekben gazdag.
A műtrágyák használata esetén válasszunk speciálisan gyümölcsök számára kifejlesztett, lassú lebomlású készítményeket, és mindig tartsuk be az adagolási útmutatót.
Talajelőkészítés az ültetés előtt: A sikeres kezdet alapja
A szeder ültetése előtt a talaj megfelelő előkészítése a hosszú távú siker záloga. Ez a lépés nem csupán a növények kezdeti fejlődését segíti, hanem a jövőbeni termés minőségét és mennyiségét is meghatározza.
- Helyszín kiválasztása: Válasszunk napos, szélvédett helyet. A szedernek legalább 6-8 óra közvetlen napfényre van szüksége a bőséges terméshez. Kerüljük azokat a területeket, ahol korábban más bogyós gyümölcsök (málna, szeder) nőttek, a talajuntság és a betegségek elkerülése végett.
- Tisztítás: Távolítsunk el minden gyomot, különösen az évelő gyomokat, mint a tarackbúza vagy a folyondár. Ezek versenyeznek a szederrel a vízért és a tápanyagokért.
- Talajlazítás és ásás: Ássuk fel a területet legalább 30-40 cm mélyen, lazítsuk fel a talajt. Ha a talaj mélyebb rétegei tömörödöttek, érdemes akár 60 cm mélyen is fellazítani.
- Szerves anyagok bedolgozása: A fellazított talajba bőségesen dolgozzunk be érett komposztot, jól lebomlott istállótrágyát (legalább 10-20 liter/m²), vagy más szerves anyagot. Ez javítja a talaj szerkezetét, víztartó képességét és tápanyagtartalmát.
- pH-korrekció: A talajvizsgálat eredménye alapján végezzük el a szükséges pH-korrekciót, ahogy azt korábban részleteztük. Ezt érdemes az ültetés előtt több héttel, vagy akár hónapokkal megtenni, hogy a talajnak legyen ideje stabilizálódni.
- Trágyázás (szükség esetén): Ha a talajvizsgálat tápanyaghiányt mutatott ki, az alaptrágyázás során adjunk hozzá foszforban és káliumban gazdag, lassú felszívódású műtrágyát, vagy természetes alternatívákat, mint a csontliszt vagy fahamu.
Az alapos talajelőkészítés nem egy egyszeri feladat, hanem a sikeres termesztés alapja, amelyre építkezhetünk. A befektetett munka megtérül a bőséges és egészséges termés formájában.
Ültetési mélység és távolság: Nem csak a föld számít
Bár a talaj minősége kulcsfontosságú, az ültetés technikája is befolyásolja a szeder fejlődését. Az ültetési mélység és a növények közötti távolság szintén hozzájárul a sikeres termesztéshez.
A szederpalántákat általában ugyanolyan mélyre ültessük, mint amilyen mélyen a faiskolai konténerben voltak, vagy a gyökérnyak szintjéig. Túl mélyre ültetve a gyökérnyak rothadhat, túl sekélyen pedig kiszáradhat. A gyökereknek elegendő helyre van szükségük a terjeszkedéshez, ezért az ültetőgödör legyen kétszer olyan széles, mint a gyökérlabda.
A sorok és a növények közötti távolság a fajtától és a termesztési módtól (pl. támrendszer) függ. Általában 1-1,5 méter tőtávolság és 2-3 méter sortávolság ajánlott. Ez biztosítja a megfelelő szellőzést, a napfény bejutását, és megkönnyíti a szüretelést, valamint a növények gondozását. A megfelelő távolság csökkenti a betegségek terjedésének kockázatát is.
Mulcsozás: A talaj nedvességének és hőmérsékletének szabályozása
A mulcsozás, azaz a talaj felszínének takarása szerves anyagokkal, rendkívül előnyös a szeder számára. A mulcsréteg számos pozitív hatással van a talajra és a növényekre:
- Nedvességmegőrzés: Csökkenti a talaj kipárolgását, így kevesebb öntözésre van szükség, különösen a szárazabb időszakokban.
- Hőmérséklet-szabályozás: Nyáron hűvösebben tartja a talajt, télen pedig védi a gyökereket a fagyoktól.
- Gyomirtás: Megakadályozza a gyomok kelését és növekedését, csökkentve a gyomlálással járó munkát.
- Humuszpótlás: Lassan lebomló szerves anyagként folyamatosan táplálja a talajt és a talajéletet, javítva annak szerkezetét és termékenységét.
- Talajerózió megelőzése: Védi a talajt az eső és a szél eróziós hatásától.
Használhatunk szalmát, fakérget, fűrészport, zúzott lombot, komposztot vagy fenyő tűlevelet mulcsként. A mulcsréteg vastagsága ideálisan 5-10 cm. Fontos, hogy a mulcs ne érintkezzen közvetlenül a szeder hajtásaival, hogy elkerüljük a rothadást és a kártevők megtelepedését.
Öntözés és a talaj nedvességtartalma: Az egyensúly megtalálása
A szedernek egyenletes és megfelelő nedvességellátásra van szüksége, különösen a virágzás és a gyümölcsfejlődés időszakában. A talaj típusa nagyban befolyásolja az öntözés gyakoriságát és mennyiségét.
- Homokos talajok: Gyorsan száradnak, ezért gyakrabban, de kisebb adagokban kell öntözni.
- Agyagos vályogtalajok: Jól tartják a nedvességet, ezért ritkábban, de nagyobb mennyiséggel érdemes öntözni.
- Kötött agyagos talajok: Nehezen engedik át a vizet, ezért itt a túlöntözés veszélye a legnagyobb. Fontos a jó vízelvezetés biztosítása, és csak akkor öntözni, ha a talaj felső rétege már kiszáradt.
A csepegtető öntözés a legideálisabb a szeder számára, mivel egyenletesen és közvetlenül a gyökerekhez juttatja a vizet, minimalizálva a párolgást és a lombozat nedvesedését, ami csökkenti a gombás betegségek kockázatát. Fontos, hogy ne öntözzük túl a szedret, mert a pangó víz, ahogy már említettük, gyökérrothadáshoz vezethet. A talaj nedvességtartalmát ellenőrizzük rendszeresen, mielőtt öntöznénk.
A talaj megújítása és fenntartása: Hosszú távú gondoskodás
A szeder évelő növény, amely hosszú éveken át teremhet egy helyen. Ahhoz, hogy a talaj termőképességét fenntartsuk, és a növények egészségesek maradjanak, rendszeres talajmegújításra és fenntartásra van szükség.
- Éves komposztpótlás: Minden évben, tavasszal vagy ősszel, terítsünk szét egy réteg érett komposztot a szeder tövei körül, és sekélyen dolgozzuk be, vagy hagyjuk mulcsként. Ez folyamatosan pótolja a humuszt és a tápanyagokat.
- Levéltrágyázás: Különösen a gyümölcsfejlődés időszakában jótékony hatású lehet a levéltrágyázás, amely gyorsan pótolja a hiányzó mikroelemeket.
- Takarmánykeverékek (zöldtrágya): Ha van lehetőség a szeder sorok között, vagy az ültetvény pihentetése során zöldtrágya növényeket (pl. lucerna, here, mustár) vetni, azok javítják a talaj szerkezetét, növelik a szervesanyag-tartalmat és megkötik a nitrogént.
- Talajvizsgálat ismétlése: Néhány évente érdemes megismételni a talajvizsgálatot, hogy pontos képet kapjunk a talaj állapotáról, és szükség esetén korrigálhassuk a pH-t és a tápanyagellátást.
A talaj gondozása nem egy egyszeri feladat, hanem egy folyamatos folyamat, amely biztosítja a szeder hosszú távú vitalitását és a bőséges termést.
Speciális talajproblémák és megoldásuk
Nem mindenki rendelkezik ideális vályogtalajjal. Íme néhány gyakori talajprobléma és azok kezelése a szeder termesztéséhez:
Homokos talaj
A homokos talajok jellemzően gyenge víztartó képességűek és alacsony tápanyagtartalmúak. A szeder számára ez azt jelenti, hogy gyakori öntözésre és tápanyag-utánpótlásra van szükség.
Megoldás: Bőségesen, nagy mennyiségben dolgozzunk be érett komposztot, tőzeget, vagy jól lebomlott istállótrágyát a talajba. Ezek az anyagok javítják a talaj víztartó képességét és növelik a tápanyag-megkötő képességet. Rendszeres mulcsozással tovább csökkenthetjük a vízpárolgást és táplálhatjuk a talajt.
Kötött agyagos talaj
A kötött agyagos talajok rossz vízelvezetésűek, hajlamosak a tömörödésre és a vízpangásra, ami gyökérrothadáshoz vezethet.
Megoldás: Itt is a szerves anyagok (komposzt, istállótrágya) bedolgozása a kulcs, mivel ezek lazítják a talajt és javítják a szerkezetét. Ezen felül érdemes lehet durva szemcsés homokot is hozzáadni, és alaposan beforgatni. Ha a probléma súlyos, az emelt ágyások kialakítása a legbiztosabb megoldás, ahol egy ideális talajkeveréket alakíthatunk ki.
Meszes talaj
A meszes talajok pH-ja magas (lúgos), ami gátolja bizonyos tápanyagok, például a vas felvételét, és klorózist (sárgulást) okozhat.
Megoldás: A pH csökkentéséhez elemi ként, tőzeget vagy savanyú kémhatású komposztot dolgozzunk be a talajba. Fontos a fokozatosság, és a talajvizsgálatok rendszeres ismétlése. Bizonyos szederfajták jobban tolerálják a magasabb pH-t, érdemes lehet ilyen fajtát választani, ha a talaj kémhatása nehezen korrigálható.
Bio szeder termesztés: Talajra gyakorolt hatások és előnyök
A bio szeder termesztésének alapja a talaj egészségének megőrzése és javítása. Ez a megközelítés elveti a szintetikus műtrágyák és növényvédő szerek használatát, ehelyett a természetes folyamatokra és a talajéletre épít.
A bio termesztés során a hangsúly a szerves anyagok folyamatos pótlásán van: komposzt, istállótrágya, zöldtrágya és mulcsozás formájában. Ezek az anyagok nemcsak táplálják a növényeket, hanem aktiválják a talaj mikroorganizmusait és a földigilisztákat, amelyek folyamatosan javítják a talaj szerkezetét, vízháztartását és tápanyag-körforgását. A talaj termékenyebbé, ellenállóbbá válik, és képes lesz önmaga fenntartani az egészséges növekedést.
A bio módszerekkel termesztett szeder gyakran ellenállóbb a betegségekkel és kártevőkkel szemben, mivel a talajból felvett tápanyagok kiegyensúlyozottabbak, és a növények immunrendszere erősebb. Emellett a gyümölcsök íze és tápanyagtartalma is javulhat. A bio termesztés tehát nem csupán a környezetvédelemről szól, hanem a hosszú távú termőképesség megőrzéséről és a minőségi termés eléréséről is.
A szeder betegségei és a talaj egészsége
A talaj egészsége és a szeder ellenálló képessége szorosan összefügg. Egy egészséges, tápanyagokban gazdag, jó szerkezetű talajban nevelt növény sokkal jobban ellenáll a betegségeknek és a kártevőknek, mint egy stresszes, legyengült példány.
A rossz vízelvezetésű, levegőtlen talajok ideálisak a gyökérrothadást okozó gombák (pl. Phytophthora) számára. A tápanyaghiány, különösen a kálium hiánya, gyengíti a növény sejtfalait, fogékonyabbá téve azt a levélbetegségekre (pl. rozsda, szürkerothadás). A kiegyensúlyozatlan pH-érték szintén tápanyagfelvételi zavarokhoz vezet, ami gyengíti a növényt.
A talajban élő hasznos mikroorganizmusok, amelyek bőségesen megtalálhatók a humuszos talajokban, segítenek elnyomni a kórokozókat, és a növények számára könnyebben hozzáférhetővé teszik a tápanyagokat. A talajélet serkentése, a természetes talajjavító anyagok használata tehát nem csak a növekedést segíti, hanem a szeder növények immunrendszerét is erősíti, hozzájárulva ezzel a betegségek megelőzéséhez és az egészséges, bőséges terméshez.
Összefoglalva, a szeder sikeres termesztéséhez a talaj nem csupán egy közeg, hanem egy élő, dinamikus rendszer, amelynek igényeit folyamatosan figyelembe kell venni. A megfelelő talajtípus, a kiegyensúlyozott pH, a gazdag humusztartalom, a jó vízelvezetés és a rendszeres tápanyag-utánpótlás együttesen biztosítják a bőséges és ízletes szedertermést. A befektetett energia és gondoskodás garantáltan megtérül a kertünkben.
