A kukorica (Zea mays L.) az emberiség egyik legfontosabb kultúrnövénye, globális szinten a búza és a rizs mellett a harmadik legnagyobb területen termesztett gabonaféle. Jelentősége nemcsak az élelmiszeriparban, hanem a takarmányozásban, az energiaiparban és számos ipari termék alapanyagaként is megkérdőjelezhetetlen. Magyarországon a kukoricatermesztésnek kiemelkedő gazdasági súlya van, jelentős bevételi forrást biztosítva a mezőgazdasági termelők számára, miközben hozzájárul az ország agrárkiviteléhez is. A sikeres kukoricatermesztés azonban számos kihívással jár, amelyek közül a kártevők és betegségek elleni védekezés az egyik legkritikusabb. Ezek a biotikus stresszorok jelentős termésveszteséget okozhatnak, rontva a termény minőségét, és súlyos gazdasági károkat eredményezve.
A klímaváltozás hatásai, mint például az extrém időjárási jelenségek, a hőmérsékleti ingadozások és a csapadék eloszlásának változása, tovább bonyolítják a helyzetet. Ezek a tényezők nemcsak a növények stressztűrő képességét befolyásolják, hanem új kártevők és kórokozók megjelenését, valamint a már meglévők elterjedését és felszaporodását is elősegíthetik. Ezért létfontosságú, hogy a gazdálkodók naprakész ismeretekkel rendelkezzenek a kukorica legfontosabb kártevőiről és betegségeiről, képesek legyenek időben felismerni a tüneteket, és hatékony, fenntartható védekezési stratégiákat alkalmazni.
A kukorica jelentősége és a fenyegetések összetettsége
A kukorica rendkívüli sokoldalúsága miatt a világ számos régiójában alapvető élelmiszerforrás, emellett az állattenyésztés takarmánybázisának kulcseleme. Ipari felhasználása is széleskörű, a bioüzemanyagoktól kezdve a keményítőgyártáson át a gyógyszeriparig terjed. Magyarországon a kukorica vetésterülete és termésmennyisége alapján az egyik legfontosabb szántóföldi növény, melynek jövedelmezősége jelentős mértékben függ a termésbiztonságtól és a minőségtől. Azonban a termésbiztonságot számos tényező veszélyezteti, melyek közül a kártevők és betegségek jelentik a legnagyobb kihívást.
A kukorica ellenálló képessége és vitalitása számos környezeti és biológiai tényező függvénye. A kártevők és kórokozók együttesen, vagy akár külön-külön is komoly károkat okozhatnak, melyek a növény fejlődésének bármely szakaszában megjelenhetnek, a csírázástól egészen a betakarításig. A kártételek mértéke nagymértékben függ a fertőzés időpontjától, intenzitásától, a környezeti feltételektől, valamint az alkalmazott agrotechnikai és növényvédelmi gyakorlatoktól. A komplex probléma kezelése integrált megközelítést igényel, amely magában foglalja a megelőzést, a monitoringot, a helyes azonosítást és a differenciált védekezési stratégiákat.
A sikeres kukoricatermesztés alapja a megelőzés, a folyamatos monitoring és a gyors, szakszerű reagálás a kártevők és betegségek megjelenésére.
A kukorica kártevőinek átfogó képe: a rejtett ellenségektől a látható pusztítókig
A kukorica kártevőfaunája rendkívül gazdag és változatos, a talajban rejtőző lárváktól kezdve a leveleken és szárakon táplálkozó rovarokig sokféle fajt foglal magában. Ezek a kártevők különböző fejlődési stádiumokban okoznak károkat, a növények gyökerétől a szárán át a leveleken és a csövön is megjelenhetnek. A kártétel mértéke és jellege fajonként eltérő, de minden esetben a terméshozam és a minőség csökkenéséhez vezethet.
A kártevők elleni hatékony védekezés megköveteli az egyes fajok életmódjának, kártételének és a környezeti feltételekhez való alkalmazkodásának alapos ismeretét. A megelőzés kulcsfontosságú, melynek része a megfelelő fajtaválasztás, a vetésforgó betartása és az optimális agrotechnika. A monitoring rendszerek segítenek a kártevők populációjának nyomon követésében és a védekezési küszöbértékek meghatározásában, lehetővé téve a célzott és időzített beavatkozásokat.
A kukorica leggyakoribb talajlakó kártevői és az ellenük való védekezés
A talajlakó kártevők a kukorica kezdeti fejlődési szakaszában okozhatnak súlyos károkat, gyakran a vetés utáni hetekben, amikor a fiatal növények a legérzékenyebbek. Kártételük gyakran rejtett, nehezen észrevehető, de következményeik annál súlyosabbak lehetnek: hiányos kelés, tőpusztulás, gyenge fejlődés, ami végső soron jelentős terméskiesést okozhat.
Kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera)
A kukoricabogár az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb kártevője a kukoricában. Lárvái a gyökérzeten táplálkoznak, rágásukkal gátolják a tápanyag- és vízfelvételt, súlyos esetben a növények kidőlését is okozhatják (ún. „libanyaki” tünet). Az imágók a leveleket, a címerpúpot és a csőbibét rágják, utóbbi esetben a termékenyülést akadályozzák. A kártétel mértéke különösen nagy a monokultúrában termesztett területeken.
A védekezés alappillére a vetésforgó, amely legalább két évig tartó kukoricamentes időszakot jelent. Kémiai védekezésként a csávázott vetőmagok, illetve a vetéssel egy menetben kijuttatott talajfertőtlenítő szerek alkalmazása jöhet szóba. Fontos a kártevő populációjának monitorozása feromoncsapdákkal, melyek segítenek a rajzás és a peterakás idejének meghatározásában.
Drótférgek (Elateridae lárvák)
A drótférgek a pattanóbogarak lárvái, melyek a talajban élnek és a fiatal kukoricanövények gyökerét, szárát rágják. Kártételük a csírázó magtól egészen a fiatal növényekig terjedhet, hiányos kelést és tőpusztulást okozva. Különösen nagy kárt tesznek hideg, nedves tavaszokon, amikor a növények fejlődése lassú. A kártételre hajlamos területek a gyomokkal erősen fertőzött, lazább szerkezetű talajok.
A védekezésben kulcsszerepe van a talajművelésnek, melynek során a lárvák a felszínre kerülve elpusztulnak, vagy a ragadozók áldozataivá válnak. A vetésforgó és a gyommentesen tartott terület szintén csökkenti a drótférgek felszaporodásának esélyét. Súlyos fertőzés esetén a vetőmagcsávázás vagy a vetéssel egybekötött granulátum kijuttatás indokolt lehet.
Pajorok (Melolontha melolontha és mások)
A pajorok különböző cserebogárfajok (pl. májusi cserebogár, kallócserebogár) lárvái, melyek szintén a talajban élnek és a kukorica gyökérzetét rágják. Kártételük hasonló a drótférgekéhez, súlyos esetben a növények elhalásához vezethet. Jelentős kárt okozhatnak a frissen feltört gyepterületeken vagy azokon a táblákon, ahol a talajművelés elmaradt.
A védekezésben a mélyszántás, a vetésforgó és a gyommentesen tartott terület játszik főszerepet. A vetőmagcsávázás és a talajfertőtlenítés szintén hatékony megoldást nyújthat a pajorok elleni védekezésben, különösen a fertőzött területeken.
A szárkártevők pusztító munkája: a növekedés gátlása
A szárkártevők, ahogy a nevük is mutatja, a kukorica szárában élnek és táplálkoznak, ezzel akadályozva a növény normális fejlődését, a tápanyag- és vízszállítást, valamint növelve a szártörés kockázatát. Kártételük gyakran rejtett, a tünetek csak később, a növény gyengülése vagy törése formájában válnak nyilvánvalóvá.
Kukoricamoly (Ostrinia nubilalis)
A kukoricamoly az egyik legpusztítóbb szárkártevő. Lárvái a szárba fúrják magukat, járatokat rágnak, ezzel gátolva a tápanyagok szállítását, és növelve a szár- és csőtörés kockázatát. A kártétel következtében a növények gyengülnek, csökken a termés mennyisége és minősége. A járatokban megtelepedő gombák (pl. Fusarium fajok) mikotoxinokat termelhetnek, ami az állati takarmányozásban komoly problémát jelent.
A védekezésben az agrotechnikai módszerek kulcsfontosságúak: a kukoricaszár alapos zúzása és mélyszántása a betakarítás után, hogy a lárvák ne tudjanak áttelelni. A biológiai védekezésben a Trichogramma fürkészdarazsak tojásainak kiszórása hatékony lehet. Kémiai védekezésként a lárvák kelésének idején történő inszekticid kijuttatás jön szóba, a rajzásmegfigyelések alapján időzítve.
Kukorica gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera)
A kukorica gyapottok-bagolylepke lárvái nemcsak a kukorica szárát, hanem a csövet is károsítják, jelentős termésveszteséget és minőségromlást okozva. A csöveken rágott lyukakon keresztül bejutó kórokozók (főleg Fusarium fajok) mikotoxinokat termelhetnek, ami a termény takarmányozási értékét csökkenti. A kártétel különösen súlyos lehet melegebb, szárazabb években.
A védekezésben a monitoring (feromoncsapdák) és a rezisztens fajták választása kiemelt szerepet kap. A kémiai védekezés a lárvák ellen irányul, de a rejtett életmódjuk miatt nehézkes lehet. A biológiai védekezés, mint a Trichogramma fajok alkalmazása, szintén hozzájárulhat a populáció kordában tartásához.
Levél- és csőkártevők: a termés közvetlen veszélyeztetői
A levél- és csőkártevők a kukorica fejlődésének későbbi szakaszaiban okoznak károkat, közvetlenül befolyásolva a fotoszintézist, a tápanyagszállítást és a termés minőségét. Ezek a kártevők gyakran láthatóbbak, de a védekezésük is speciális kihívásokat jelenthet.
Levéltetvek (Rhopalosiphum maidis)
A levéltetvek a kukorica leveleinek fonákján, a címerpúpon és a csőbibén szívogatnak, ezzel gyengítik a növényt, lassítják a fejlődését. Emellett mézharmatot ürítenek, ami korompenész kialakulásához vezethet, gátolva a fotoszintézist. A legfontosabb káruk azonban a vírusok terjesztése, mint például a kukorica csíkos mozaikvírus (MDMV).
A védekezésben a természetes ellenségek (katicabogarak, fátyolkák, zengőlegyek) védelme és segítése kulcsfontosságú. Kémiai védekezés csak súlyos fertőzés esetén indokolt, olyan inszekticidekkel, amelyek kíméletesek a hasznos rovarokkal szemben. A rezisztens fajták választása is hatékony stratégia lehet a vírusátvitel kockázatának csökkentésére.
Takácsatkák (Tetranychus urticae)
A takácsatkák apró, szabad szemmel alig látható kártevők, amelyek a levelek fonákján szívogatnak. Kártételük nyomán a leveleken sárgás-fehéres foltok jelennek meg, súlyos fertőzés esetén a levelek elszáradnak, ami jelentősen csökkenti a fotoszintetikus aktivitást és a terméshozamot. Különösen száraz, meleg időjárás esetén szaporodnak fel robbanásszerűen.
A védekezésben az ökológiai módszerek, mint például a ragadozó atkák (pl. Phytoseiulus persimilis) telepítése, hatékony lehet. Kémiai védekezésként atkaölő szerek alkalmazása javasolt, különösen a fertőzési gócok lokalizálására.
A kukorica betegségei: a kórokozók csendes inváziója
A kukorica betegségei különböző kórokozók – gombák, baktériumok, vírusok – által okozott elváltozások, melyek a növény fejlődésének bármely szakaszában megjelenhetnek. A betegségek súlyosan ronthatják a termés mennyiségét és minőségét, esetenként pedig az emberi vagy állati egészségre is ártalmas mikotoxinokat termelhetnek.
Gombás betegségek
Kukorica golyvásüszög (Ustilago maydis)
A kukorica golyvásüszög az egyik legismertebb és leglátványosabb gombás betegség. Jellemző tünete a növény különböző részein (levél, szár, cső, címer) megjelenő, ezüstös hártyával borított, rendellenes nagyságú daganatok, az ún. golyvák. Ezek a golyvák éréskor sötét, spóraporrá válnak, melyek a talajban áttelelve a következő évben újrafertőzik a növényeket. A fertőzés mértéke nagymértékben függ a mechanikai sérülésektől és a környezeti stressztől.
A védekezésben a rezisztens fajták választása, a vetésforgó és a mechanikai sérülések elkerülése a legfontosabb. A fertőzött növényi részek eltávolítása és megsemmisítése (még mielőtt a spórák szétszóródnának) szintén csökkenti a fertőzési nyomást.
Kukorica porüszög (Sphacelotheca reiliana)
A kukorica porüszög kevésbé látványos, de annál veszélyesebb betegség, mivel a csövet és a címert teljesen elpusztítja, spóraporrá alakítva azokat. A beteg növények gyakran sterilnek tűnnek, és nem hoznak termést. A kórokozó maggal is terjedhet, és a talajban hosszú ideig életképes marad.
A megelőzésben a csávázott vetőmagok használata kulcsfontosságú. A rezisztens fajták választása és a vetésforgó szintén hozzájárul a betegség visszaszorításához. Fontos a fertőzött növényi maradványok mélyszántással történő beforgatása.
Fuzáriumos cső- és szárkorhadás (Fusarium spp.)
A fuzáriumos cső- és szárkorhadás az egyik legveszélyesebb gombás betegség, elsősorban a mikotoxin-termelése miatt. A Fusarium fajok a csövön rózsaszínes-fehéres penészként jelennek meg, a szár belsejében pedig barnás elszíneződést és korhadást okoznak. A fertőzött terményekben termelődő mikotoxinok (pl. fumonizinek, deoxinivalenol – DON) súlyos egészségügyi problémákat okozhatnak az állatokban és az emberben is.
A védekezésben a rezisztens fajták választása, a kártevők (pl. kukoricamoly, gyapottok-bagolylepke) elleni védekezés (mivel a rágásnyomok behatolási pontot jelentenek a gombáknak), valamint a vetésforgó betartása elengedhetetlen. Az optimális tápanyag-utánpótlás és a betakarítás időzítése is szerepet játszik a fertőzés mértékének csökkentésében.
Levélfoltosságok (Helminthosporium spp., Cercospora spp.)
Különböző gombafajok okoznak levélfoltosságokat, melyek a fotoszintetikus felület csökkentésével gyengítik a növényt és rontják a terméshozamot. A tünetek fajonként eltérőek lehetnek, de általában barna, ovális vagy szögletes foltok formájában jelentkeznek a leveleken. Súlyos fertőzés esetén a levelek elszáradnak.
A védekezésben a rezisztens fajták választása, a vetésforgó és a fertőzött növényi maradványok eltávolítása a legfontosabb. Súlyos fertőzés esetén fungicid kezelés is indokolt lehet, különösen a fogékony hibrideknél.
Rozsda (Puccinia sorghi)
A kukoricarozsda a leveleken megjelenő, narancssárga-barnás pattanások (uredospórák) formájában jelentkezik. Súlyos fertőzés esetén a levelek elhalnak, csökken a fotoszintézis, ami terméskiesést okoz. A betegség különösen nedves, párás időjárás esetén terjed gyorsan.
A védekezésben a rezisztens fajták választása és a vetésforgó a legfontosabb. Fungicid kezelés súlyos fertőzés esetén, a betegség korai szakaszában hatékony lehet.
Bakteriális betegségek
Stewart-betegség (Pantoea stewartii)
A Stewart-betegség egy bakteriális eredetű betegség, melyet a kukorica bolha bogár (Chaetocnema pulicaria) terjeszt. A tünetek a leveleken sárgás, csíkos elhalások formájában jelentkeznek, amelyek a levélerek mentén húzódnak. Súlyos fertőzés esetén a növények visszamaradnak a fejlődésben, elpusztulhatnak. A betegség melegebb éghajlaton gyakoribb.
A védekezés a vektor rovar (kukorica bolha bogár) elleni inszekticid kezelésre, valamint a rezisztens fajták választására fókuszál. A fertőzött növényi maradványok eltávolítása és megsemmisítése szintén csökkenti a fertőzési forrást.
Vírusos betegségek
Kukorica csíkos mozaikvírus (Maize Dwarf Mosaic Virus – MDMV)
A kukorica csíkos mozaikvírus (MDMV) a levéltetvek által terjesztett vírusos betegség. A tünetek a leveleken sárgás-zöld mozaikmintázat, csíkosodás, a növények visszamaradása a fejlődésben, és súlyos esetben a terméshozam jelentős csökkenése. A fertőzésre különösen fogékonyak a fiatal növények.
A védekezésben a levéltetvek elleni védekezés (vektor kontroll) és a rezisztens fajták választása a kulcs. A gyomok (különösen a vadon élő pázsitfűfélék), amelyek vírustárolóként szolgálhatnak, eltávolítása szintén fontos.
A kártevők és betegségek felismerése: a korai diagnózis jelentősége
A hatékony növényvédelem első lépése a kártevők és betegségek időben történő felismerése. A korai diagnózis lehetővé teszi a célzott beavatkozásokat, minimalizálva a kártételt és a felesleges kezeléseket. Ehhez rendszeres szántóföldi szemlére, a tünetek alapos ismeretére és szükség esetén szakértői segítség igénybevételére van szükség.
A monitoring rendszerek, mint például a feromoncsapdák a kártevők rajzásának nyomon követésére, vagy a vizuális felmérések a tünetek megjelenésének és terjedésének észlelésére, elengedhetetlenek. Jegyezzük fel a megfigyeléseket, a kártétel mértékét és a környezeti tényezőket, hogy pontosabb képet kapjunk a helyzetről. A növények minden részét vizsgáljuk meg: a gyökérzetet, a szárat, a leveleket és a csövet is, a fejlődés minden szakaszában.
A precíz monitoring és a korai felismerés nem csupán a termés megmentését jelenti, hanem a környezeti terhelés csökkentését és a gazdaságosabb gazdálkodást is elősegíti.
Integrált növényvédelem (INP) a kukoricában: fenntartható stratégiák
Az integrált növényvédelem (INP) egy olyan átfogó megközelítés, amely a kártevők és betegségek elleni védekezés során a biológiai, agrotechnikai, fizikai és kémiai módszereket összehangoltan alkalmazza, a környezeti terhelés minimalizálása és a fenntartható termelés biztosítása érdekében. Az INP célja nem a kártevők és kórokozók teljes eliminálása, hanem populációjuk olyan szinten tartása, amely nem okoz gazdaságilag jelentős kárt.
Agrotechnikai módszerek
Az agrotechnikai módszerek a megelőzés alappillérei. Ide tartozik a vetésforgó, amely megszakítja a kártevők és kórokozók életciklusát, különösen hatékony a talajlakó kártevők és a talajban áttelelő gombák ellen. A talajművelés (mélyszántás, tarlóhántás) a növényi maradványok beforgatásával csökkenti a fertőzési forrásokat és a kártevők telelőhelyeit. A fajtaválasztás során rezisztens vagy toleráns hibridek előnyben részesítése jelentősen csökkentheti a fertőzési kockázatot. Az optimális vetésidő és vetési sűrűség biztosítása hozzájárul a növények gyors és erőteljes fejlődéséhez, növelve ellenálló képességüket. A kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlás szintén erősíti a növények immunrendszerét.
Biológiai védekezés
A biológiai védekezés a kártevők és kórokozók természetes ellenségeinek (ragadozók, parazitoidok, antagonista mikroorganizmusok) felhasználását jelenti. A hasznos rovarok (pl. katicabogarak, fátyolkák a levéltetvek ellen; Trichogramma fürkészdarazsak a kukoricamoly ellen) populációjának támogatása, illetve azok kihelyezése hatékonyan csökkentheti a kártevők számát. A biopeszticidek, melyek élő mikroorganizmusokat (pl. Bacillus thuringiensis baktérium a lárvák ellen) vagy azok anyagcseretermékeit tartalmazzák, egyre nagyobb szerepet kapnak a fenntartható növényvédelemben.
Kémiai védekezés
A kémiai védekezés a növényvédő szerek (inszekticidek, fungicidek) alkalmazását jelenti, melyet az INP keretein belül csak akkor és olyan mértékben szabad alkalmazni, ha a többi módszer nem elegendő, és a kártétel eléri a gazdasági küszöbértéket. Fontos a célzott kezelés, a megfelelő hatóanyag kiválasztása, az időzítés (a kártevő/kórokozó legérzékenyebb fejlődési stádiumában), és a rezisztencia menedzsment. Utóbbi azt jelenti, hogy különböző hatásmechanizmusú szereket felváltva alkalmazunk, elkerülve a kórokozók és kártevők ellenálló képességének kialakulását. A vetőmagcsávázás hatékony védelmet nyújthat a korai talajlakó kártevők és magról terjedő betegségek ellen.
Digitális technológiák és precíziós gazdálkodás
A modern technológia, mint a drónok, szenzorok és előrejelző modellek, forradalmasítja a növényvédelmet. Ezek segítségével pontosan monitorozható a növényállomány állapota, a kártevők és betegségek térbeli eloszlása, lehetővé téve a precíziós, helyspecifikus beavatkozásokat. Ez nemcsak a hatékonyságot növeli, hanem jelentősen csökkenti a felhasznált növényvédő szerek mennyiségét és a környezeti terhelést is.
Fajtaválasztás és rezisztencia: az első védelmi vonal
A megfelelő kukorica hibrid kiválasztása az egyik legfontosabb döntés a termelő számára, mely alapjaiban határozza meg a termésbiztonságot és a jövedelmezőséget. A mai nemesítési programok egyik fő célja a kártevőkkel és betegségekkel szembeni genetikailag ellenálló, vagy legalábbis toleráns fajták előállítása. Az ellenálló fajták termesztése az integrált növényvédelem sarokköve, mivel természetes módon csökkenti a fertőzési nyomást és a kémiai beavatkozások szükségességét.
A rezisztens fajták előnyei sokrétűek: csökkentik a termésveszteséget, javítják a termény minőségét, minimalizálják a növényvédő szer felhasználást, és hozzájárulnak a környezetvédelemhez. Fontos azonban megjegyezni, hogy a rezisztencia nem feltétlenül jelent teljes immunitást, és a kórokozók, kártevők képesek lehetnek áttörni az ellenálló képességet, különösen, ha új rasszok vagy biológiai típusok alakulnak ki. Ezért a fajtaválasztás során figyelembe kell venni a helyi viszonyokat, a korábbi évek fertőzési adatait és a hibridek speciális tulajdonságait.
Környezetbarát és innovatív védekezési módszerek
A fenntartható mezőgazdaság iránti igény növekedésével párhuzamosan egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a környezetbarát és innovatív védekezési módszerek. Ezek a megoldások a kémiai szerek alternatíváit kínálják, vagy kiegészítik azokat, csökkentve a környezeti lábnyomot és növelve az ökoszisztéma ellenálló képességét.
A feromoncsapdák nemcsak monitoringra, hanem tömegcsapdázásra is alkalmasak, csökkentve a kártevő populációjának nagyságát. A növényi kivonatok és természetes növényvédő szerek, mint például a neem olaj, repellens vagy inszekticid hatásúak lehetnek. A biológiai készítmények, mint a már említett Bacillus thuringiensis vagy különböző gombatörzsek (pl. Beauveria bassiana), hatékonyan pusztítják a rovarlárvákat vagy gátolják a kórokozók fejlődését. Az agrofóliák vagy védőhálók fizikai akadályt képeznek a kártevők ellen, különösen a fiatal növények védelmében. A genetikai módosítás (GM) technológiája is lehetőséget kínál a beépített rezisztencia kialakítására, bár alkalmazása számos vitát generál.
Összefoglaló táblázat: Kártevők és betegségek gyors áttekintése
Az alábbi táblázat egy gyors áttekintést nyújt a kukorica legfontosabb kártevőiről és betegségeiről, azok jellemző tüneteiről és a legfontosabb védekezési módszerekről. Fontos megjegyezni, hogy ez csak egy összefoglaló, a részletes diagnózishoz és a védekezési stratégia kidolgozásához minden esetben szakértői tanács javasolt.
| Kártevő/Betegség | Típus | Jellemző tünetek | Főbb védekezési módszerek |
|---|---|---|---|
| Kukoricabogár (Diabrotica virgifera) | Talajlakó rovar | Lárva: gyökérrágás, „libanyaki” tünet; Imágó: levél, címer, bibeszál rágás | Vetésforgó, csávázás, talajfertőtlenítés, monitoring |
| Drótférgek (Elateridae lárvák) | Talajlakó rovar | Gyökér, szár rágása, hiányos kelés, tőpusztulás | Talajművelés, vetésforgó, csávázás, talajfertőtlenítés |
| Pajorok (Melolontha spp. lárvák) | Talajlakó rovar | Gyökérrágás, tőpusztulás, növekedési zavarok | Mélyszántás, vetésforgó, csávázás, talajfertőtlenítés |
| Kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) | Szárkártevő rovar | Szárban rágott járatok, szártörés, csőtörés, mikotoxinok | Tarlókezelés, biológiai védekezés (Trichogramma), kémiai védekezés |
| Kukorica gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) | Szár- és csőkártevő rovar | Cső és szár rágása, mikotoxinok, csőpenészedés | Monitoring, rezisztens fajták, biológiai védekezés, kémiai védekezés |
| Levéltetvek (Rhopalosiphum maidis) | Levélkártevő rovar | Szívogatás, mézharmat, korompenész, vírusátvitel (MDMV) | Természetes ellenségek védelme, rezisztens fajták, kémiai védekezés |
| Takácsatkák (Tetranychus urticae) | Levélkártevő atka | Leveleken sárgás foltok, elszáradás, hálóképzés | Ökológiai módszerek (ragadozó atkák), atkaölő szerek |
| Kukorica golyvásüszög (Ustilago maydis) | Gombás betegség | Növényi részeken (levél, szár, cső) golyvák, spórapor | Rezisztens fajták, vetésforgó, mechanikai sérülések elkerülése |
| Kukorica porüszög (Sphacelotheca reiliana) | Gombás betegség | Cső és címer spóraporrá alakulása, terméketlenség | Csávázás, rezisztens fajták, vetésforgó |
| Fuzáriumos cső- és szárkorhadás (Fusarium spp.) | Gombás betegség | Csövön rózsaszín penész, szárkorhadás, mikotoxinok | Rezisztens fajták, kártevők elleni védekezés, vetésforgó, tápanyag-utánpótlás |
| Levélfoltosságok (Helminthosporium spp.) | Gombás betegség | Leveleken barna foltok, elszáradás | Rezisztens fajták, vetésforgó, fungicid kezelés |
| Kukoricarozsda (Puccinia sorghi) | Gombás betegség | Leveleken narancssárga-barna pattanások | Rezisztens fajták, vetésforgó, fungicid kezelés |
| Stewart-betegség (Pantoea stewartii) | Bakteriális betegség | Leveleken sárgás csíkos elhalások | Vektor rovar (bolha bogár) elleni védekezés, rezisztens fajták |
| Kukorica csíkos mozaikvírus (MDMV) | Vírusos betegség | Leveleken sárgás-zöld mozaikmintázat, csíkosodás, fejlődés visszamaradása | Vektor rovar (levéltetvek) elleni védekezés, rezisztens fajták, gyomirtás |
A kukoricatermesztésben elengedhetetlen a folyamatos tanulás, az új technológiák és kutatási eredmények figyelemmel kísérése, valamint a helyi tapasztalatok beépítése a növényvédelmi stratégiákba. A proaktív és adaptív megközelítés kulcsfontosságú a termésbiztonság, a minőség és a jövedelmezőség hosszú távú fenntartásához, miközben óvjuk környezetünket a jövő generációi számára.
